A zsidó vallásban a kohénok, a bibliai Áron főpap leszármazottai számos különleges jogosultsággal rendelkeznek. Ők mutatták be az áldozatokat a jeruzsálemi szentélyben (mely hivatást reményeink szerint hamarosan újra gyakorolhatják), ők áldják meg a népet a hagyományos papi áldással a zsinagógákban és a tóraolvasás alkalmával őket tisztelik meg az első szakasz felolvasásával.
Az előjogok mellett azonban korlátozások is vonatkoznak rájuk. Ezek egyike, hogy nem választhatnak maguknak olyan feleséget, aki betért a zsidóságba.
Ez a kitétel igazságtalannak tűnhet, hiszen egy őszinte szándékkal, az előírásoknak megfelelően betért embert ugyanolyan zsidónak kell elfogadni, mint azt, aki annak született. A tilalomban feszülő ellentmondást Aron Moss rabbi igyekszik feloldani a Chabad.org-on megjelent írásában.
Először arra kell megtalálnunk a választ, hogy a zsidó jog másodrangú zsidóként tekint-e a betértekre? Ha arra gondolunk, hogy egy betért zsidó nő hozzámehet egy királyhoz, egy prófétához, a közösség legmegbecsültebb tagjához, vagy akár a környék legbölcsebb rabbijához, egyértelműnek tűnik, hogy nem lehet másodrangú, tehát a kohénokkal való házasságának tilalma egészen más tőről fakad.
Amikor a Tóra megtilt egy házasságot, annak soha nem az az oka, hogy az egyik fél kevesebbet érne a másiknál. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem illenek egymáshoz. Nem lehetnek egymás lelki társai. Egy kohén férfi és egy betért zsidó nő esetében is erről van szó:
lelkük dinamikája, spirituális energiáik annyira különbözőek, hogy a zsidó jog nem engedi meg egybekelésüket.
A kohénokban rejlő szentség örökletes és apai ágon öröklődik. A papok közösségéhez való tartozás születési jog, melyet nem lehet kiérdemelni és nem lehet megszerezni. Kizárólag a gyermek származása az, mely meghatározza, hogy a kohénok közé tartozik-e.
A betértekben rejlő szentség ennek éppen az ellentéte. Csakis teljes elköteleződéssel, kitartó tanulással és önfeláldozással lehet megszerezni. A betérő saját magának választja a zsidóság útját és saját kitartásának köszönheti, hogy a zsidó nép tagjai közé léphet. Nem születésekor kapott zsidó lelket, hanem önmaga küzdött meg érte.
A kohén és a betért lelke tehát két, egymással ellentétes irányban mozog.
A kohén fentről kapja lelkének erejét, a betért pedig saját maga hozza létre azt, lentről. A kohén képes arra, hogy mások számára áldást hozzon le fentről, hiszen az ő lelke is egy fentről érkezett áldásként került hozzá. A betért pedig arra képes, hogy saját erejéből teremtsen szentséget és emelje azt a földről a magasba. Ez az oka annak, hogy lelkük nem alkothat egy párt.
Mind a kohén, mind a betért szentsége különleges. Kohénnak születni igen nagy kiváltság. Mégis, a betért önmaga alkotta lelke olyan mélyen átélt tapasztalattal rendelkezik, mellyel az örökölt szentség nem tud versenyre kelni.
Egyikük lelke sem kevesebb a másikénál.
A kohén a korábbi nemzedékek örökségével büszkélkedhet. A betért pedig saját maga teremti meg azt az örökséget, melyet leszármazottai visznek majd tovább.
Mindketten egyaránt hozzájárulnak a zsidó nép teljességéhez.