Miért borítják be az ortodox zsidók a konyhájukat alufóliával? – tette fel a kérdést az egyik olvasó a Jew in the City weboldalnak. Rögtön választ is kapott rá: nem mindig és nem mindenki cselekszik így. Az év túlnyomó részében feltehetőleg egyetlen ortodox zsidó sem tekeri körbe, külön erre a célra gyártott, vastag, éles szélű alufóliával – vagy más anyaggal – az egész konyháját.
Egyetlen rövid időszak (Izraelben hét, Izraelen kívül nyolc nap) van az évben, amikor ez megtörténik. Pészahkor, a kovásztalan kenyér ünnepén, amikor minden szemnyi kovászostól meg kell szabadulni és egyetlen kis kovászos morzsa sem juthat az ételbe vagy az edényekbe.
A konyhát ennek megfelelően ki kell kóserolni, megfelelővé kell tenni az ünnepre. Ami nem kóserolható, azt elzárják vagy letakarják.
Különböző otthonokban természetesen különböző dolgok vannak letakarva, hiszen ahány zsidó annyi vélemény, ráadásul nem minden készül ugyanazokból az anyagokból az egyes háztartásokban. Vannak ugyanis kóserolható és nem kóserolható anyagok.
A konyhai pult forró vízzel kóserolható – amennyiben például gránitból vagy rozsdamentes acélból készült. Ám vannak olyan anyagok, amelyeket nem lehet pészahra kóserrá tenni. Ebben az esetben jön az alufólia. Vagy valami más, például méretre vágott falapok, linóleum, ahány ház, annyi szokás.
Ott van aztán a mosogató. A rozsdamentes acélból készült medence forró vízzel pészahra kóserrá tehető, az Izraelben nagyon elterjedt porcelánmedencék azonban nem. Vannak, akik az utóbbi esetben szintén alufóliát használnak, Izraelben külön erre a célra kaphatók műanyag mosogatómedencék, amelyek beleférnek a normál mosogatóba és ezt használják pészahkor.
Vannak, akik a tűzhely rácsait is alufóliával tekerik körbe, mások vörösre izzítással kóserolják. A sütők egyes részei rendkívül gondos és alapos takarítás után használhatóvá tehetők pészahra, másokból külön pészahira van szükség.
Fontos azt is tudni, hogy mit nem kell letakarni. Ez pedig a fal, bár a tűzhely mögötti részen érdemes ezt is megtenni, hogy az esetlegesen odaérintett lábos megőrizze pészahra is a kóserságát. Vannak egyébként, akik külön pészahi konyhát tartanak az alagsorban, vagy olyan ügyesen rendezik be a konyhájukat, hogy mozgatható pultrészek segítségével vagy a pészahi vagy a hétköznapi mosogató, pult és tűzhely válik használhatóvá.
A pészahi kóserság nem tréfadolog, aki nem biztos abban, hogy egy-egy felület kóserolható-e vagy jól kóserolta-e ki, az jobban teszi, ha egyszerűen letakarja azt.
Hogyan zajlott ez a háború előtti Pesten? Áldott emlékű nagymamám, Spindler Éva visszaemlékezéséből idézek:
„A háború előtt a József utcában [a nagyszülői házban] voltunk mindig széderen. Minden évben felhoztak egy új konyhabútort a műhelyből [a házban a család asztalosműhelye működött], a régit pedig levitték, átfestették és eladták. Új tűzhelyt is hoztak, ott semmit nem kellett kóserolni. A Karácsony Sándor utcában [a szülői házban] nem volt új konyhabútor, ott mindent alaposan lesikáltak. A konyhában eternit volt a pultokon, préselt lapok. Azt úgy kóserolták, hogy vizet öntöttek rá, és azután egy felizzított téglát dobtak rá. De sokszor eltörött az eternit, úgyhogy később csak forró vízzel kóserolták.
Apuka egész éjjel a gáztűzhelyt pucolta. A gázon égette le a karikákat és a sütőből a rácsot, szörnyű büdös volt tőle az egész lakásban. Ami edényt nem cseréltünk ki, azt elvitték a Kazinczy utcába, ott volt a nagy mikve, ott lehetett az edényeket kóserolni.”
Címlapkép: rabbiswife