Dr. Thafer Eliyahu még az öbölháború alatt sem hagyta magára pácienseit.

A 61 éves korában, szívrohamban meghalt férfi Bagdad egyik utolsó zsidó lakosa volt. Dr. Eliyahu a Wasiti Kórház ortopédiáján dolgozott, ahol a “szegények orvosa” néven ismerték, mert a nincstelen betegeket ingyen kezelte. A 2003-as öbölháború idején még a bombázások alatt sem hagyta el a kórházat és fáradhatatlanul gyógyította a sebesülteket.

Edwin Shuker, az Irakból kivándorolt zsidók szervezetének egyik vezetője akkor találkozott utoljára Dr. Eliyahuval, amikor 2019-ben Bagdadba látogatott. “Egy igazi úriember volt. Szerény és mosolygós. Nagyon sokra tartották a szakmai tudását. Nem volt hajlandó elhagyni Irakot, az országot, melyet annyira szeretett és ismert. Nem riasztották el a kihívások és a veszélyek. Ő volt az utolsó, aki törődött az egykori közösség emlékével”.

Az iraki fővárosban 2009-ben összesen nyolc zsidóról tudtak, mára csak 2-3 ember maradt. 1917-ben, amikor a terület felett uralkodó Oszmán Birodalomban népszámlálást tartottak, Bagdad népességének 40%-át zsidó tették ki. Az iraki zsidó közösség a világ egyik legrégebbi közössége; az első zsidók nagyjából 2600 évvel ezelőtt telepedtek meg Babilóniában, a mai Irakban. Tagjai között a huszadik század elején filozófusok, oktatók, orvosok és magas rangú állami hivatalnokok is voltak, és a zsidó tisztségviselők, hivatalnokok, üzletemberek fontos szerepet töltöttek be az állami, a gazdasági és az üzleti életben egyaránt.

Az iraki zsidók helyzete a második világháború alatt fordult kritikussá, amikor egy időre nácibarát kormány vette át az ország irányítását. 1941 júniusának első két napján – sávuot ünnepén -, Bagdad muszlim lakosai véres pogromot rendeztek a város zsidó negyedében. Kétszáz zsidó vesztette életét, több ezren sebesültek meg, számtalan üzletet és otthont fosztottak ki és gyújtottak fel.  1948-ban, Izrael függetlenségének kikiáltása után további pogromok söpörtek végig az országon, illetve számos zsidóellenes törvényt hoztak, így a zsidók menekülni kényszerültek. A kormány illegálisnak nyilvánította az Izraelbe való emigrálást, a cionizmust pedig főbenjáró bűnnek kiáltotta ki. Zsidók százait tartóztatták le és börtönözték be, miután megpróbálták elhagyni az országot. Mondvacsinált ügyekkel elszegényítették a zsidó lakosok jelentős részét, sokakat kínoztak meg, és ítéltek hosszas börtönbüntetésre, vagy végeztek ki.

Az eredetileg 150 000 fős közösség 96%-a távozott az országból három év alatt. Többségük Izraelben telepedett le. A menekültek, valamint az elnéptelenedett hitközségek ingatlanjaira az állam tette rá a kezét.

Az ország északi, kurdok által ellenőrzött részén pislákol még némi zsidó élet, de az ősi, egykor rendkívül népes és befolyásos közösség már bizonyosan nem támad fel újra. Dr. Eliyahu távoztával pedig nem maradt senki, aki az örökséget tovább ápolná.

zsido.com

Forrás: thejc