Egy százalék adakozási tendenciák a zsidó közösségben

Ahhoz, hogy egy közösség fenn tudja tartani magát, szüksége van arra, hogy tagjai felismerjék: közös céljaik eléréséhez mindenkinek áldozatot kell hozni. Ez a felismerés, a társadalmi felelősségvállalás sok ok miatt nehezen működik a mai magyar zsidó közösségben. Az EMIH a szemléletformáláshoz az 1%-os kampányt is felhasználja.

 

HOL VANNAK A FELELÕS POLGÁROK?

A magyarországi zsidó – és nemcsak zsidó – egyházak régóta égető, és a XX. század számos máig ható kártéteményét plasztikusan megmutató problémája, hogy nehéz megnyugtató megoldást találni a hitéleti tevékenységek finanszírozására. A kérdés természetesen nehezen választható el az ország többi, egyaránt az egymást váltó tekintélyuralmi rendszerek kollektivista ámokfutásában gyökerező gondjától. A kontinens nyugati feléhez képest amúgy is jelentős késéssel meginduló, és ki igazán soha nem teljesedett polgárosodási folyamatot előbb a Vészkorszak, majd a szocializmus vállalkozás- és magántulajdon ellenessége akasztotta meg legalább egy emberöltőre. Ha ehhez hozzávesszük a szocializmus időszakát jellemző zsigeri ellenszenvet a vallásgyakorlás iránt, értehetővé válik, hogy a köztársaság megszületésének hajnalára miért veszítette el a Magyarországon élő zsidók döntő része csaknem teljesen kötődését saját zsidóságához.

Valóban, a baloldali vezetés évtizedeken keresztül mindent megtett a hitélet visszaszorítása érdekében. A korábbi sokszínűséget megszűntetve hatalmi szóval egységesítette és a politikai érdekeinek kiszolgálójává züllesztette a hitközségi működést. A közösségi intézményrendszer ennek megfelelően a rendszerváltásra romokban hevert. A szocialista nomenklatúra által monopolhelyzetbe hozott zsidó képviselet vezetői hirtelen legitimációs vákuumba kerültek, és gyakorlatilag nem létezett egészséges zsidó közélet.

Szerencsére a helyzet mára gyökeresen megváltozott. A nehézségek ellenére az elmúlt két évtizedben a zsidóság valóságos újjászületésének lehettünk tanúi Magyarországon. Az idősebb nemzedék is fokozatosan felismeri, hogy a származás Kádár-korszakban általánossá lett elhallgatása után lehet és érdemes is beszélni a közösséget érintő kérdésekről. Mindezen túl létrejött egy, a saját zsidóságára büszke, fiatalokból álló réteg is, amely a gyermekeit már feltehetően zsidó szellemben fogja nevelni.

A közösségi részvétel további erősítéséhez, de még inkább az azt lehetővé tevő pénzügyi feltételek biztosítása érdekében azonban még számos rossz beidegződést kellene megszűntetni. A szocializmus helytelenül értelmezett közösségi szemlélete ugyanis a kívánt cél elérésével ellentétes irányban hatott. A felelősségek átruházásának kifinomult rendszerét működtetve, a vezetőknek sikerült elérniük, hogy a teljesítményelv háttérbe szorulásával párhuzamosan uralkodóvá váljon egy korábban ismeretlen, a közösség szempontjaira érzéketlen, pusztán alanyi jogosultságokat feltételező szemléletmód. A társadalom erőszakos átalakításának kísérlete kiölte az emberekből az adományozó kedvet, jóllehet a legtöbb esetben nem is igen lett volna miből nemes célokat támogatni. A hitélethez való hozzájárulás pedig nehezen értelmezhető, ezért a legtöbb esetben szóba sem kerülő, távoli lehetőség maradt. Noha történtek változások, a legutóbbi időkig inkább az számított kivételnek, amikor a közösségeket szellemi és anyagi javakkal ellátó hitközségek maguk is begyűjthettek némi hozzájárulást híveiktől.

 

A ZSIDÓSÁG CSELEKVÕ RÉSZVÉTELRE TANÍT

Márpedig a Nyugat-Európában és az Atlanti-óceán túlpartján magától értetődőnek számít, ha egy közösség elsősorban tagdíjakból, önkéntes felajánlásokból tartja fent illetve fejleszti saját magát. Az önkéntes, tevékeny részvétel a közösség építésében nem csupán a felelősség, a kompetencia érzésével ruházza fel a hívőket, hanem része annak a fejlődési útnak is, amely a zsidó vallásban szervesen összefonódik a személyes életfeladat teljesítésével. A fejlődés ugyanis a jól hangzó elhatározások helyett cselekvő részvétellel, személyes áldozatvállalással van kikövezve. Persze a teljes mértékben önfenntartó működés egyelőre messzebb van a jelenlegi viszonyoktól, mint a szolgai lét Egyiptoma az Ígéret földjétől. Mindazonáltal az elmúlt évtizedek során történtek kedvező lépések a felelősségek optimális megosztása felé. A zsidó érdekképviselet szocializmus korából megörökölt monopóliuma megszűnt, több tucatnyi ifjúsági és kulturális szervezet jött létre, újabb, eltérő felfogást valló hitközségek alakultak. Az állami támogatás és az azt kiegészítő, javarészt külföldi magánszemélyektől, alapítványoktól érkező támogatási összegek mellett a vallási szervezetek ma már az 1%-os adófelajánlásokkal is gazdálkodhatnak.

A döntés, amellyel az adózók kijelölik az egyházakat és a civil szervezeteket az adóbefizetések 1+1 százalékával támogató felajánlások kedvezményezettjeit, mára részévé vált a bevallások leadásának határidejét megelőző kapkodásnak. Korábban sokan hagyták az utolsó pillanatra a döntést, választottak hasraütés-szerűen az alapítványok túlcsorduló kínálatából vagy hárították el a választás terhét azzal, hogy a tőlük származó csekély összeg amúgy sem sokat változtatna a kedvezményezettek gazdasági helyzetén. Sokáig ugyanez jellemezte az egyházak támogatását is. A túlnyomórészt vallástalan magyarországi zsidók többsége évekig nem érzett kényszert arra, hogy a vele gyakran semmilyen kapcsolatban sem álló, átláthatatlanul működő, monolit hitközséget további összegekkel gazdagítsa. Bár a jól ismert szervezeti formákkal kapcsolatos bizalmatlanság valamelyest még ma is jellemző, a rendszerváltás utáni zsidó újjászületés a hazai hitélet színesedését is magával hozta. A kibővült palettával ismerkedve, és a pozitív zsidó identitás általánosabbá válásával lassan a különböző zsidó szervezetek által megjelölt célok támogatása is a megfontolásra érdemes lehetőségek közé került.

 

AZ 1 SZÁZALÉK HATÉKONY ESZKÖZ A JÖVÕ ÉPÍTÉSÉBEN

A kialakuló, majd fokozódó hitközségi versenyben elsőként az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) ismerte fel, hogy a sokszínű programkínálat mellett az 1 százalékos adófelajánlások rendszere is alkalmat teremt a személyes döntések súlyának tudatosítására és a fontosnak ítélt célok, gondolatok széles körű bemutatására. Az EMIH ennek megfelelően már 2008-ban Budapest legforgalmasabb közterületein hirdette, hogy „Zsidónak lenni jó!”. A származást, illetve az ahhoz kapcsolódó gazdag örökséget érdemes jó szívvel, pozitív célokat kijelölve vállalni. A zsidóság ugyanis nem valamiféle negatív dolog, ezért az identitást sem negatív élményekből kiindulva, hanem a több évezredes hagyománykincs gazdag tárházából merítve, a jövő építésének szándékával célszerű meghatározni. A 2011-es kampány alkalmával a hitközség már zsidó viccekkel erősítette tovább a zsidóság örömteli megélésének az üzenetét. A főváros számos pontján feltűnő plakátok mindemellett párbeszédre hívták a többségi társadalom tagjait is, akik a rendhagyó módon megfogalmazott üzenetek láttán elgondolkozhattak azon, hogy mi is a saját viszonyuk a zsidó származású embertársaikhoz. Szoktak-e, illetve milyen szándékkal és módon tudnának közeledni hozzájuk, ha arra kerülne a sor.

2015-ben az oktatás került a kampány középpontjába, hiszen a tanulás a zsidó vallás talán legfontosabb fundamentuma. Az EMIH azzal kívánta a már meglévő és potenciális híveit szembesíteni, hogy prosperáló jövő nehezen képzelhető el megfelelően képzett, és a saját hagyományai ismeretében szilárd erkölcsi alapokon álló következő nemzedékek nélkül. A hitközség vezetése nem beszélt a levegőbe: ma már az ország egyetlen héber-magyar kéttannyelvű bölcsődéjének, óvodájának és általános iskolájának otthont adó Bét Menáchem oktatási központ, illetve az idén szeptembertől a Maimonidész Gimnázium jelenthet kapaszkodót a zsidó fiatalok számára az eredményes, egyúttal a zsidó értékekhez ragaszkodó élethez. A Kóser 1 százalék szlogen alatt futó kampány már 1.837 állampolgárt győzött meg arról, hogy érdemes az EMIH által fontosnak tartott célokat támogatni.

A hitközség azonban nem érte be az elért eredményekkel és még több potenciális támogatót kívánt megszólítani. Ehhez kapóra jött, hogy az EMIH már évek óta szerette volna összehangolni, azaz profi módon működő szervezetbe integrálni szociális tevékenységét. 2015-ben született meg a vezetőségben a gondolat, hogy létrehozzon egy saját szeretetszolgálatot. A szociális intézmény, a CEDEK már a megalakulása évében mintegy 4 millió forint értékben támogatta nagy mennyiségű, alapvető gyógyszerrel és gyógyászati segédeszközzel az elhúzódó háború miatt válsággal küzdő, ukrajnai nélkülözőket. Már ez az akció is jelezte, hogy a hitközség a CEDEK révén a korábbinál több területre tud koncentrálni a segítségnyújtás terén. A szeretetszolgálat célja, hogy minél több rászorulónak: betegeknek, időseknek, fogyatékkal élőknek, valamint hátrányos helyzetűeknek és hajléktalanoknak nyújtson segítséget – nemre, korra és származásra tekintet nélkül. Munkájukat ma már több mint 200 önkéntes segíti a rendszeressé vált ételosztásokon és egyéb karitatív tevékenységek során. Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy az EMIH a 2015/16-os 1 százalékos kampány során a szociális segítségnyújtás jelentőségére és a CEDEK tevékenységére hívta fel a már meglevő és a lehetséges hívek figyelmét.

SZOCIÁLIS FELELÕSSÉGVÁLLALÁS NÉLKÜL NINCS GYARAPODÓ ZSIDÓSÁG SEM

Miután ma Magyarországon a gyermekek mintegy 1 százaléka él állami gondozásban az országban működő, több mint 600 gyermekotthon valamelyikében, az EMIH 2016 elején úgy döntött, hogy először négy hazai gyermekotthont fog a lehetőségeihez mérten támogatni, és ehhez a támogatók segítségét kéri. Az otthonok jelentős része anyagi gondokkal küzd, és talán ennek is köszönhető, hogy az érintett, nagyjából 21.500 fiatal fele gondolkozott már azon, hogy az életének semmi értelme sincs. A CEDEK ezért kiválasztott négy, sem az EMIH, sem a szeretetszolgálat szervezetéhez nem kapcsolódó otthont a fővárosból, Békéscsabáról, Hajdúnánásról és Szekszárdról, és az ott lakó gyermekek körülményeinek javítása érdekében intenzív kampányba kezdett.

A felhívással az EMIH korábban egyetlen zsidó hit­köz­ség által sem járt úton indult el. A kimondottan zsi­dó profilú, tehát a közösség mindennapi működését közvetlenül érintő témák felvetése helyett a társada­lom egésze számára fontos ügyet állított a figyelem kö­zéppontjába. Az 1 százalékos aktivitás a CEDEK meg­kezdett munkáját kapcsolta következő fokozatba am­biciózus célkitűzéseivel. Természetesen a kampány ki­dolgozói mindvégig tisztában voltak azzal, hogy a fel­hívás önmagában nem fogja megoldani a mélyszegénységben élők összetett problémáját Magyarországon. Mindazonáltal a kezdetektől fogva reménykedtek abban, hogy a példát – amennyiben sikeressé válik – a jövőben egyre többen követik majd, és az esetleges kritikusok is a kilátástalan helyzetben élők támogatását választják végül. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy ma még mindig viszonylag kevesen kötődnek tudatosan saját zsidóságukhoz, illetve valamely aktív közösséghez. Márpedig az 1 százalékos felajánlás időszaka és az ahhoz kapcsolódó kampányok remek lehetőséget teremtenek az identitásképzésre is.

Eddig úgy tűnik, az EMIH számításait siker koronázta. A 2015/16-os 1 százalékos kampány során a közösség példátlan mértékben, közel 1000 fővel növelte a támogatói számát, ami 50 százalék feletti emelkedést jelent. Ezzel párhuzamosan a zsidó felekezetek összességében is javítani tudták az előző évi eredményüket: míg a 2014/15 évben 9.200 körül volt a felajánlók száma, addig tavaly a zsidó ügyek támogatói megközelítették a 10.500-as létszámot. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a valamely zsidó egyházat támogató új felajánlók 80 százaléka az EMIH mellett tette le a voksát. Ráadásul a kampány sikere úgy tűnik, a MAZSHISZ vezetését is meggyőzte arról, hogy az alapvető szociális ügyek nyílt felvállalása a magyarországi zsidóság számára is vonzó irányt jelent. A kezdeti kritikus hangok után ugyanis a neológia újabban már maga is nyugdíjasok fotóival és elvégzett egészségügyi fejlesztésekkel kampányol az egy százalékos adófelajánlásokért az egyik legnépszerűbb internetes hírportálon.

A fentiek fényében nincs mit csodálkozni azon, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség az idei 1+1 százalékos kampány során is szociális segítségnyújtásra kéri fel a támogatóit. A CEDEK 2017-ben is folytatja a rászorulók megsegítését a gyermekotthonok támogatásán és a rendszeres étel- és plédosztáson túl egy újabb, jelentős vállalás megvalósításán keresztül is. Az EMIH szociális áruháza idén nyílik meg Budapesten, a Baross utcában. A CEDEK olyan adományboltot szeretne életre hívni, ahova rendszeresen betérhetnek azok, akiknek szükségük van tiszta ruhára vagy könyvekre, a mindennapi élethez szükséges eszközökre. Az épület emellett a tervek szerint kismamák találkozóhelye, mosoda és közösségi tér is lesz egyben. Az új vállalkozás elindítása és a szociálisan nehéz helyzetben lévő csoportok lassan megszokottnak mondható segítése mind olyan feladatok, amelyek teljesítésére a tapasztalatok szerint valós igény mutatkozik a zsidó közösségen belül. Az, hogy ez valóban így van-e, kiderül az idei adófelajánlások során. Az EMIH vezetése addig is bízik abban, hogy a zsidó közegben eleddig szokatlan szerepvállalása, szociális programjai és állásfoglalásai révén egyre többen veszik magukra az adományozás felelősségét, és kezdik el a közélet ügyeit a zsidóság hagyományos forrásaitól is elválaszthatatlannak látni Magyarországon.

 

Az EMIH mindig azt hangsúlyozta, hogy a pozitív zsidó identitás kialakítását tekinti a legfontosabb céljának. Pozitív, példaértékű személyiséget azonban csak úgy lehet kifejleszteni, ha valaki minél teljesebben megismeri a hagyományait, majd elkezd azok szellemében élni. Ezzel a bénító múltba fordulást végre felválthatja a jövő felelős alakítására irányuló késztetés. Ám ez egyedül a világ és önmagunk jobbításán keresztül képzelhető el. Ehhez tetteken, segítségnyújtáson és a hiányosságok megszűntetésén át vezet az út. Ez a zsidóság felelőssége: apró lépésekben jobbá, élhetőbbé, igazságosabbá tenni a környezetünket!

 

A CEDEK LEGFONTOSABB EREDMÉNYEI AZ ELMÚLT ÉV SORÁN

2016

február 3.   melegételosztás a Felvonulási téren

március 22.  melegételosztás a Blaha Lujza téren

április 20.  melegételosztás a Bókai János és a Práter utcák sarkán

május 3.  a CEDEK 60 gyereket látott vendégül a Fővárosi Állatkert a támogatott gyermekotthonokból

május 25. melegételosztás a Hősök terén

június 15. adomány küldése 100 nehéz helyzetben élő család részére

augusztus 8.   melegételosztás a Hősök terén

augusztus 18.   közösségi gyűjtés egy egyedülálló, lakhatás- és munka nélkül élő kismama részére

szeptember 28.  melegételosztás a Zsilipben

szeptember 16.  a Baross utcai CEDEK iroda megnyitása

október 21.  adomány küldése 130 nehéz helyzetben élő család részére

október 26. melegétel-osztás a Zsilipben

november 9.  56 tonnányi adomány indulása Kárpátaljára

november 23.  melegételosztás a Zsilipben

 december 28.  hanukai melegétel-osztás a Blaha Lujza téren

 

2017

 január 5.  segítségnyújtás borsodi családok részére

január 17.  rászoruló családok megsegítése a miskolci Lyukóvölgyben

január 25. melegételosztás az Almássy téren

február 22.  melegételosztás az Almássy téren

február 26.  a CEDEK 20 gyereket látottvendégül az Operaházbana támogatott gyermekotthonokból