A zsidók és Egyiptom kapcsolata hosszú és viharos történelemre tekint vissza.
A bibliai időkben a zsidók évszázadokon át rabszolgák voltak Egyiptomban, mígnem Isten csodák és jelek kíséretében kivezette őket onnan – ezt ünneplik ma is pészah során. A kivonulás után azonban a kapcsolat továbbra is ingadozó maradt. Íme kilenc érdekes tény a zsidók és Egyiptom közös történetéből. A cikk az aish oldalán jelent meg.
1. Az Egyiptomba való visszatérés tilalma
A Tóra kifejezetten megtiltja a zsidóknak, hogy visszatérjenek Egyiptomba: „Mert az Örökkévaló megmondta nektek: »Ne térjetek vissza többé ezen az úton!«” (Mózes 5. könyve 17:16). Egyiptom erkölcsi romlottsága miatt a zsidóknak kerülniük kellett minden kapcsolatot az országgal.
Ennek ellenére az ókori Izrael királyai többször is próbáltak szövetséget kötni Egyiptommal. Az asszír fenyegetés idején Hósea király Egyiptomhoz fordult segítségért, amit Ézsaiás próféta erőteljesen ellenezett: „Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért…” (Ézsaiás 31:1). A prófécia beteljesedett, amikor Asszíria elfoglalta Izraelt és száműzte az ott élő tíz törzset.
Később, az első Szentély pusztulása után egy zsidó csoport szintén Egyiptomba menekült Babilónia ellen, Jeremiás próféta figyelmeztetése ellenére. Nem sokkal később Babilónia valóban lerohanta Egyiptomot és elpusztította az ottani zsidó közösséget.
2. Alexandria virágzó zsidó közössége
A görög uralkodó, Ptolemáiosz I. i. e. 4. században meghonosította a hellenisztikus kultúrát Egyiptomban, amelyhez sok zsidó is csatlakozott. Alexandria zsidó lakossága jelentős szerepet töltött be a város gazdasági és politikai életében, egyes becslések szerint akár egymillió főt is számlálhatott.
A római uralom alatt azonban a helyzet megváltozott. I.sz. 38-ban Alexandriában véres pogrom tört ki a zsidók ellen, amely során üzleteiket és otthonaikat feldúlták, sokakat megöltek. A helyzet csak Claudius császár uralkodása alatt rendeződött átmenetileg.
3. Rabbi Szádjá gáon – Az egyiptomi bölcs
Rabbi Szádjá ben Joszef (882–942), ismertebb nevén Szádjá gáon, Egyiptomban született. A középkori zsidó világ egyik legnagyobb tudósa és filozófusa volt. Munkássága során heves vitába keveredett a karaitákkal, akik elutasították a Talmud tekintélyét.
Miután üldözték és írásait megsemmisítették, Szádjá elhagyta Egyiptomot, végül Babilóniában telepedett le, ahol a Sura akadémia vezetője lett.
4. A dzimma státusz: másodrendű állampolgárok
Az iszlám hódítás után a zsidók dzimma, vagyis másodrendű polgári státuszba kerültek. Különadókat kellett fizetniük, és meg kellett alázkodniuk a hivatalnokok előtt. Sárga ruházatot kellett viselniük, hogy könnyen felismerhetők legyenek.
Ennek ellenére a zsidó közösség sokáig fennmaradt, zárt közösségekben élve. A 11. századi feljegyzések szerint szombat délutánonként társasjátékokat játszottak, galambversenyeket rendeztek, és gazdag ünnepi lakomákat tartottak.
5. Rabbi Jehuda HáLévi Alexandriában
A híres zsidó költő és filozófus, rabbi Jehuda HáLévi (1075–1141) utolsó útján Izrael felé áthaladt Alexandrián. A helyi zsidók nagy megtiszteltetésnek tartották, hogy vendégül láthatták. Az ott töltött idő alatt új költeményeket írt, mielőtt továbbindult volna a Szentföldre.
6. Rámbám, a királyi orvos
Mose ben Maimon (Rámbám, 1135–1204) a középkor egyik legnagyobb zsidó gondolkodója és orvosa volt. Családjával az üldöztetések elől Egyiptomba menekült, ahol Szaladin szultán orvosaként dolgozott.
A Rámbám fáradhatatlanul gyógyította a betegeket, és szombatonként a helyi zsidó közösség kérdéseire válaszolt. Munkássága ma is meghatározó a zsidó jog és filozófia területén.
7. A kairói geniza: egy zsidó történelmi kincs
A kairói Ben Ezra zsinagóga egy titkos raktárhelyiséget, genizát tartalmazott, amelyben évszázadokon át őrizték a kidobásra nem kerülő vallási szövegeket és dokumentumokat.
A 19. században európai tudósok fedezték fel a kincset érő gyűjteményt, amely a zsidó közösség mindennapi életéről és történelméről mesél. Többek között a keresztes hadjáratok borzalmairól szóló személyes beszámolók is előkerültek innen.
8. A második kivonulás
1945-ben Egyiptomban erőszakos pogromok törtek ki a zsidók ellen. Üzleteiket kifosztották, zsinagógáikat felgyújtották, és többeket meggyilkoltak.
Izrael állam 1948-as kikiáltása után a helyzet még tovább romlott. A zsidókat tömeges letartóztatások és üldözések sújtották, így többségük kénytelen volt elhagyni Egyiptomot. Az 1950-es és 60-as években mintegy 70 000 zsidó menekült el az országból.
9. Az eltűnő közösség
Mára alig maradt néhány tucat zsidó Egyiptomban. A kairói közösség vezetője, Magda Haroun 2016-ban kijelentette:
„Nem tudom, hogy jövőre lesznek-e még közösségi tagjaink.”
A zsidó jelenlét egykor meghatározó volt Egyiptomban, de az üldöztetések, pogromok és kitelepítések következtében szinte teljesen eltűnt. A megmaradt néhány idős zsidó emlékeztet csupán a közösség egykor virágzó múltjára.
Egyiptom és a zsidóság kapcsolata történelmileg összetett és sokszor tragikus volt. Mégis, a zsidó közösség számos kiemelkedő alakot adott a világnak, és hagyatékuk ma is élő része a történelemnek.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.