A keresztes hadjáratok célja volt, hogy Jeruzsálemet elhódítsák a muszlimoktól. A feltüzelt tömegek végigsöpörtek Európa számos zsidó közösségén, pusztulást hagyva maguk után, amerre csak jártak. A chabad.org tizenegy tényt gyűjtött össze a keresztes háborúkkal kapcsolatban.

1. „Szent” háborúk

A keresztes háborúk európai keresztények hadjáratai voltak a XI-XIII. században. Céljuk a hitetleneknek tartott muszlimok kiűzése volt Jeruzsálemből abban a reményben, hogy keresztény királyságot alapíthatnak a szent városban. Az elvakult tömegek útban a Szentföld felé a szintén hitetlennek tartott zsidókat is üldözték és kegyetlenül megtizedeltek számos európai zsidó közösséget.

2. Pápák kezdeményezésére indultak

A keresztes háborúk nem alulról jövő kezdeményezések voltak, hanem maga a pápa indítványozta és igazgatta őket. Bár nyíltan nem kampányoltak a zsidók meggyilkolásáért, sok egyházi vezető készségesen szemet hunyt az atrocitások felett.

3. Egyáltalán nem szent okok vezették őket

A keresztes háborúk megindításának pápai döntése legnagyobb részben politikai indíttatású volt. Az egyház évszázadok óta ellenséges viszonyban volt a nyugati-európai uralkodókkal. A pápa úgy érezte, hogy a tömegeket a pápai zászló alá vezénylő vallásháború nagyszerű eszköz a királyi hatalom ellenében. Az egyszerű embereket vonzotta a könnyű préda és a meggazdagodás reménye, az egyház pedig megváltást és bűneik automatikus megbocsátását ígérte csatlakozás esetére.

4. A katonákhoz parasztokból álló csőcselék is csatlakozott

Kezdetben kizárólag professzionális harcosokból álló sereget szerveztek, és a katonák átgondolt expedíció keretében érkeztek volna a Szentföldre. Ahogy azonban a vallási hisztéria végigszáguldott Európán, egyre több paraszt és a nép más egyszerű tagja csatlakozott a keresztesekhez. A több tízezer új és képzetlen „katona” természetesen lehetetlenné tette a rendezett mozgást és előrehaladást. A vallási fanatizmus által hajtott tömegek kedvük szerint taroltak és pusztítottak, sokszor még a helyi uralkodók zsidók védelmére kirendelt zsoldosain is felülkerekedtek.

5. Az első volt a legrosszabb

Az első három keresztes hadjárat során halomra gyilkolták a zsidókat, az első keresztes hadjárat azonban minden szempontból túltett a másodikon és a harmadikon is. Az 1096-ban II. Orbán pápa által indított hadjáratban számos francia- és németországi, valamint jeruzsálemi közösség vált a csőcselék áldozatává.

6. A Rajna-vidéket nagy csapás érte

Miután feldúlták Franciaország különféle közösségeit, a keresztesek Németország felé vették az útjukat. Hamarosan elérték és vérbe borították a Rajna vidékének három nagy zsidó központját (Speyer, Worms és Mainz).

Ijár hónap 8-án, szombaton a keresztesek betörtek Speyerbe, és tíz zsidót megöltek, akik nem voltak hajlandóak felvenni a kereszténységet. A közösség maradékát a helyi uralkodó közbenjárása mentette meg. A manzi és a wormsi zsidók a helyi uralkodók palotájában kerestek menedéket. Wormsban az otthon maradottak könnyű prédát jelentettek az ijár 23-án érkező keresztesek számára. Egy héttel később a keresztesek betörtek az erődbe, és megölték az odabent tartózkodó zsidókat. Mire elkotródtak, a közösség jelentős része, összesen nyolcszáz ember, a kegyetlen mészárlás áldozatává lett, az életben maradottakat pedig erőszakkal megkeresztelték. A mainzi zsidók ugyanígy jártak: a keresztesek néhány héttel később, sziván hó 3-án törtek be az uralkodó kastélyába és ölték meg az odabent rejtőzködő 1300 zsidót. E városok voltak az elsők azon német települések között, ahol a feltüzelt tömegek megtámadták és legyilkolták a helyi zsidókat, kirabolták az otthonaikat és megszentségtelenítették a tóratekercseket.

7. Sokan inkább feláldozták az életüket, mintsem hogy felvegyék a kereszténységet

A keresztesek sokszor menekülést ígértek a kikeresztelkedőknek. A zsidók azonban többnyire inkább a halált választották, mintsem hitük elhagyását. Voltak, akik végeztek gyermekeikkel, majd saját magukkal is, hogy így meneküljenek meg az erőszakos megkeresztelés elől.

8. Rábénu Tám túlélte a második keresztes hadjáratot

Az 1146-ban indított második keresztes hadjárat további áldozatokat szedett a francia- és németországi zsidó közösségekben. A vérszomjas tömeg egy alkalommal Jáákov ben Meir rabbi, közismert nevén rábénu Tám otthonába hatolt be Ramerupt városában. A házat feldúlták, kirabolták, a rabbit pedig megkéselték. Egy arra elhaladó francia nemes mentette meg az életét az utolsó pillanatban.

9. A harmadik keresztes hadjárat az angliai zsidókat sújtotta

Oroszlánszívű Richárd 1189-ben lépett trónra Angliában, és azonnal bejelentette, hogy megindítja a harmadik keresztes hadjáratot. A népesség körében erre azonnal fellángolt az antiszemitizmus, és nyomban megtámadtak több angliai zsidó közösséget is. Ezek közé tartozott például a yorki zsidó közösség, ahol 150 zsidót gyilkoltak meg egyszerre. Azt mondják, Yorkban a vérengzés óta nem élnek zsidók, de még egy éjszakát sem hajlandóak ott tölteni.

10. Veszélyes precedens

Az első keresztes hadjáratban a becslések szerint mintegy tízezer zsidó vesztette életét. Népünk számszerűleg ennél jóval nagyobb veszteségeket is elszenvedett már, de ne feledjük, hogy 1096-ban az európai lakosság a mainak csupán egytizede volt, és a számok mögött nagyrészt vagy teljes egészében megsemmisített közösségek állnak.

Fontos továbbá, hogy a keresztes háborúk jelentették az első olyan alkalmat, amikor a keresztény világ szándékosan megrendezte a zsidó közösségek lemészárlását. Bár a középkorban már korábban is üldözték a zsidókat, ezek az események elszórtak voltak és kis területre korlátozódtak. A keresztes háborúkkal azonban a zsidóellenes nézetek elterjedtek a szélesebb tömegek körében, és megszámlálhatatlan vérvádat, börtönt, gyilkosságot és kiűzetést vont maga után – és ez tart egészen napjainkig.

11. A mai napig jelen vannak a zsidó életben

A keresztes mészárlások emléke a mai napig megmaradt a zsidó szokásokban és a liturgiában, például a tisá beávi kinotokban (sirámok), melyek egy részét a keresztes háborúk idején élt költők szerezték. A szombati muszáf (délelőtti) ima előtt mondott Áv háráchámim ima szintén a keresztes háborúk idejéből származik. Érdekesség, hogy a hónap utolsó szombatján, sábát mevárchimkor (az áldás szombatja, amikor kihirdetik az új hónapot) nem mondják el ezt az imát, kivéve ijár és sziván hónap újholdját, ugyanis e két hónapban voltak a legintenzívebbek a keresztes támadások az első keresztes hadjárat során. Emellett sziván hónap 20. nem kötelező jellegű böjtnap, melyen többek közt a keresztes háborúk zsidó áldozataira is emlékezünk.

Címlapkép: wikipédia