Hogyan tudja megoldani a Chábád-mozgalom 30 ezer zsidó kimentését, utaztatását és élelmezését? Úgy, hogy a lubavicsi küldöttek személyesen vállalnak felelősséget a széthulló közösségeik tagjaiért – számol be a Chabad.org.
Miután Tánja Baili és 13 éves lánya, Veronika három napot töltött egy óvóhelyen, a légvédelmi szirénák folyamatos üvöltése mellett az Ukrajna középső részén fekvő Kropivinyickben, elhatározták, hogy egy biztonságosabb élet reményében útnak indulnak. A lubavicsi küldött, Dan Zakuta rabbi által vezetett helyi zsidó közösség szerzett egy buszt, azon kaptak helyet.
„A családunk nagy része még Ukrajnában van, nem akartuk elhagyni őket, de annyira féltünk, hogy végül az indulás mellett döntöttünk”
– mondta.
Ma már mindketten Budapesten tartózkodnak, egy szállodai szobába helyezték el őket.
A jelenlegi adatok szerint az Ukrajnában szolgáló közel 200 lubavicsi küldött már legalább 30 ezer ember evakuálásban segédkezett. Családok, egyedülálló emberek és komplett árvaházak keltek útra a támadás alatt álló országból. Eleinte mindenki a saját eszközeivel igyekezett segíteni a menekülőknek. Buszokkal, személyautókkal, vonatokkal vitték az embereket az ország nyugati részébe, majd onnan valamelyik határállomásra. Természetesen a leginkább sérülékeny csoport, az árvák kaptak elsőbbséget. Ahogy a helyzet egyre drámaibbá vált, úgy vált szükségesé egy nagyszabású, jól szervezett mentőakció elindítása.
„Sokan semmilyen más iratot nem tudnak felmutatni, csak egy ukrán születési bizonyítványt. Mi szervezzük meg számukra a kivándorlást, később pedig majd gondoskodunk a nyelvtanulásról és a munkába állásról is. Olyanok ők nekünk, mint a családunk, a jövőben is segíteni fogjuk őket”
– mondta Devorah Levenharts rebecen, aki egykori kievi közösségének tagjait fogadja Izraelben. Eddig hetven emberről gondoskodott.
A legtöbb menekült Ukrajna keleti részéből érkezik, Harkivből, Szumiból, Csernigevből, továbbá a fővárosból, Kievből. Csak a 18 és 60 év közötti, hadköteles férfiak és azok az idősek maradnak, akik félnek elhagyni otthonukat.
„Az elsődleges feladatunk az, hogy olyan helyre utaztassuk az embereket, ahol nincsenek közvetlen életveszélyben. Minél közelebb sikerül jutniuk a nyugati határhoz, annál jobb”
– magyarázza a Chábád mentőakciójának egyik vezetője, aki minden olyan nagyvárosba elküldte képviselőjét, ahonnan még el lehet menekülni. Ők állnak közvetlen kapcsolatban az emberekkel és ők szereznek buszt, sofőrt, továbbá felügyelik a csomagok szállítását is.
A háború előtt a Chábád 35 ukrajnai városban volt jelen kétszáz küldöttel, így a Chábád-központok szolgálnak általában a menekülők gyülekezési pontjaként. Onnan a határ közelébe viszik őket, majd segítenek a határ átlépésében. Tánja és Veronika harminc órát utazott, mire elérte úticélját.
„A sofőrünk nagyon bátor volt. Nem aludt egyáltalán, folyamatosan vezetett, még a légiriadók alatt is. Először egy nagyvárosba mentünk, onnan Lvivbe, majd Csapnál átléptük a magyar határt. Ott étellel-itallal vártak minket, majd elvittek egy budapesti szállodába, amelyet a Chábád bérelt ki a menekültek számára”
– mondta Tánja.
Romániában is szállodákban helyezték el a menekülteket, ahonnan Ausztriába és Németországba utaznak tovább.
A bármelyik pillanatban várható orosz támadástól tartó Odesszából naponta kétezer embert szállít a Chábád Moldovába. A helyi zsidók mellett a korábban Odesszába menekültek utazását is nekik kell megoldaniuk. A logisztikai kihívások egyre nagyobbak, nem könnyű buszt és sofőrt találni.
Ennek megfelelően az árak is az egekbe szöktek, egy buszt 20 000 dollárért lehet kibérelni egyetlen útra, naponta pedig több száz utat kell megszervezni.
Emiatt a Chábád most Európában igyekszik buszokat vásárolni, hogy stabil hálózatuk legyen a menekültek szállításához.
Eddig több mint 3 millió dollárt költöttek a menekültek utaztatására és élelmezésére. Ebbe nem tartozik bele a helyben maradók ellátása, ami szintén hatalmas kihívást jelent az élelmiszerhiánnyal és sok helyen vízhiánnyal küzdő városokban. A Chábád olyan településeken is gondoskodik az alapvető élelmiszerekről, melyek már orosz megszállás alá kerültek.
Az Ukrajnával határos országok lubavicsi küldöttei is kiveszik a részüket a munkából: a határon várják a menekülteket, kóser élelemmel látják el őket, és gondoskodnak a szállásukról, illetve a továbbutazásukról is. A zsidó menekülők egyik fontos célállomása éppen Budapest lett, ahol a Chábád látta vendégül őket szombatra.
„A lányom nagyon izgatott, mert először jár külföldön. Tetszenek neki a budapesti magas házak és a pezsgő élet. Én azonban nem tudok vele örülni, mert folyamatosan azok járnak a fejemben, akik nem tudták elhagyni Ukrajnát. A háború után szeretnék visszamenni a családomhoz Kropivinyickibe, addig pedig itt maradunk nyugaton és imádkozunk a békéért”
– mondta Tánja.
Nyitókép: Zsidó menekültek Dnipro vonatállomásán (forrás: Chabad.org)