A budapesti Bikur Cholim Egyesület és a Dessewffy utcai zsinagóga történetéből 1. rész

A cikk az Egységben jelent meg.

A Terézváros egy csendes mellékutcájában, emeletes bérházak szorításában húzódik egy földszintes ház. A belváros közepén álló, vidéki jellegű épület masszív tölgykapuja a letűnt világ több fejezetét őrzi: a zsidó hordárok és a betegeket gyámolító egyletek korát. Viszonylag széles körben ismert tény, hogy a Dessewffy utca 23. alatt zsinagóga található, ám annak részletes történetét eddig csak kevesen tudták – a Judapest anno cikkéből viszont most megismerhetik! 

 

Egy új zsidó egylet

A betegeket segítő Bikur Cholim Egyesületet 1871. április 9-én, Peszách félünnepének második napján alapították meg. Az egyesület létrehozásának gondolatát először Sussmann-Szófer Benjámin Zeév Wolf (1826–1898), a Vasvári Pál utcai Sász Chevra rabbija vetette fel komolyabban, aki áldásos működése mellett felfigyelt a Rókus kórházban (a főváros egyetlen számottevő kórháza az időszakban) kezelt vallásos zsidó betegek nélkülözésére, ami a kóser élelmezés hiányából fakadt.1

Sussmann-Szófer rabbi megnyerte az ügynek Löw Náthán szivarkahüvely-gyárost is, aki pénzt és energiát nem sajnálva támogatta az egyesület létrejöttét, melynek első elnöke Fleischmann Mór lett egészen 1876-ig, amikor rossz egészségügyi állapota miatt lemondott. Helyére ideiglenesen dr. Schächter Jakab (1848–1915) orvost sikerült megnyerni, aki alig egyéves működése alatt elérte, hogy a zsidó arisztokrácia családjai tiszteletbeli tagjai legyenek az egyesületnek, s így azt nagyvonalúan támogassák. Schächter doktornak köszönhetően a bécsi és párizsi Rothschild családok mellett tiszteletbeli tagok lettek a Buday-Goldberger, Hatvany-Deutsch, Latzkó és Porgesz családok tagjai, illetve a nagy filantróp neje, Hirsch Mórné is.2

1878–1886 között a jámbor Mauthner Antal lett az egyesület elnöke, aki elsőként érkezett a reggeli istentiszteletre, s onnét dél körül utolsóként távozott, posztját pedig olyan odaadással töltötte be, ahogy egy szerető apa gyámolítja a gyermekeit.3

dr. Schächter Jakab

Neológ „testvér” szervezet

1899-ben a pesti – neológ – Chevra Kadsia berkeiben Pollák Eliezer (Lázár, 1822–1905) Rumbach utcai rabbi vezetésével mozgalom indult, hogy a kórházakban ingyenesen kó­ser kosztot biztosítsanak, illetve hogy a szegény családokat a hétnapos gyászidőszakban étellel lássák el. A Chevra tagok között ugyan voltak olyanok, akik azt mondták, hogy erre van a Bikur Cholim, de mások erre azt válaszolták, hogy az folyton anyagi zavarokkal küzd és egyébként is akkor éppen csak 35 (valójában 42) embernek biztosít „rituális kosztot”, ezzel azt implikálva, hogy a Bikur Cholim csak ortodox betegeket lát el.4

Erre a Bikur Cholim vezetősége is megszólalt, s kihangsúlyozta, hogy az alapszabályuk értelmében „minden fedhetetlen erkölcsű férfi és nő tagja lehet az egyletnek”, azaz nem tesz különbséget ortodoxok és nem-ortodoxok között. Bárkinek, aki náluk jelentkezik, kóser ételt biztosítanak.5

A Bikur Cholim Talmud-Tórája

A gyógyításnak élő doktor

Aztán 1886-ban az egyesület tagjai nagy lelkesedéssel újból dr. Schächter Jakabot választották meg, aki ekkor már elfogadta a jelölést, amellett, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja és az Orthodox Hitközség alelnöke is volt. 1894-ben báró dr. Müller Kálmánnál (1849–1926), a Rókus kórház igazgatójánál sikerült elérnie, hogy az őszi nagyünnepek alkalmával egyes kórtermeket imaházzá alakíthassanak, hogy ott méltó körülmények között köszönthessék az újévet, illetve imádkozzák át a hosszúnapot, ahogy erről írtak:

„Elképzelhetjük, mily nagy öröm volt ez számukra, hogyan vonul fel a különböző betegségekben szenvedők tömege, az operáltak, bénák, tolókocsival és mankón járók csoportja, kik itt az imaházban megjelentek, hogy könyörgő imáikkal állapotuk jobbrafordulását kérjék a Mindenhatótól! Nincs az a toll, mely elég híven megörökíthetné a jelenetet, mely az imaház falai között lejátszódott. Ezek a szenvedő emberek, mintha kicserélődnének, mindegyik át akar alakulni lelkileg még jobbá, finomabbá és nemesebbé, hogy elérje a Mindenható megbocsátását és szenvedései megszűnését. A történelmi hűség kedvéért az imaházzal kapcsolatban meg kell említeni azt is, hogy e sorok írója [Löwy Samu – szerk.] az egyesület vezetőségének felkérésére – melynek felejthetetlen édesatyja néhai Löwy Károly igazgatói minőségben az egyesület elöljárósági tagja volt – közel két évtizeden keresztül, nagyünnepeink alkalmával teljes önzetlenséggel és a legnagyobb örömmel a Muszaf ima előimádkozója volt és állíthatja, hogy azt a benső ájtatosságot és megtérést, melyet a kórházi imaházban tapasztalt, soha többé máshol ily mértékben nem látott […]”6 – a Rókus kórházi alkalmi imaházat negyed évszázad után, 1919-ben felsőbb utasításra megszüntették.

Schächter doktor 1915 őszén is egy nemes micvát igyekezett teljesíteni, de a halál gyorsabb volt nála. A Rákóczi út 8. szám alatti bérház harmadik emeleti folyosóján lett rosszul, majd néhány perc múlva meghalt. Az említett házban egy betegét, özvegy Tauber Ignácnét akarta meglátogatni.7 Testét a Kertész utca 50. alatti lakására szállították, majd a hagyományoknak megfelelően a lehető leghamarabb eltemették; a több ezer fős gyászmenetben nem csak nagyszámú tisztelői, de a főváros vezetői is részt vettek, az alpolgármesterrel az élükön.8

 

A Bikur Cholim bevételi forrásai

A Bikur Cholim egész fennállása idején legjobban a hittestvérek nemes szívére hagyatkozhatott. Az első városi segélyt – 100 forintot – 1895-ben kapta meg Schächter doktor közbenjárására. 1911-ben engedélyt kaptak, hogy az egyesület javára zárt perselyeket helyezhessenek el, először csak a fővárosban, majd az országban több helyen. A századfordulótól kezdve nagyobb támogatásban részesült minden év niszán hónapban, miután az orthodox hitközség a maceszliszt árát az egyesület javára kilónként 10 krajcárral megemelte. Az egyesületet 1916-tól vezető Ernst Frigyes (1861–1919) kérésére a hitközség átengedte a Kazinczy utcai főtemplomában a Peszáchot megelőző különleges szombaton összegyűjtött adományok teljes összegét – az alkalomból az ortodoxia emblematikus főrabbija, Reich Jákov Koppel (1838–1929) rabbi a dróséja előtt lelkesen buzdította a megjelent tömeget, hogy adakozzanak a Bikur Cholim javára.9

Ételosztás egy kórházban

Tragédiából fakadó elnökváltás

Az 1919-es nyár vége tragikus törést hozott az egyesület vezetésében. Augusztus 19-én, a déli órákban Ernst

Frigyes elnököt egy fiatalemberekből álló csoport a Szabadság téri villamosmegállóban elfogta. Először a tőzsde épületébe, majd a Zrínyi utca egy bérházába vitték, ahol agyba-főbe verték. Ernst úr két nappal később belehalt sérüléseibe, s habár a támadás okáról nincs egyértelmű feljegyzés, az egyesület elnöke minden bizonnyal a fehérterror egyik első áldozata volt.10

Ernst úr temetése után dr. Sebestyén Antal (1887–1964)11 tanár lett az egyesület elnöke, akinek 1921-ben sikerült elérnie, hogy szervezete, mely addig az Orczy-ház egy kényelmetlen oldalhelyiségében székelt, az elegánsabb Kertész utca 32. alá költözzön, ahol az orthodox hitközség ambulatóriuma (járóbetegeket ellátó rendelő – a szerk.)  is megnyitott. Sebestyén úr nap mint nap megtapasztalta az ambulatórium működését, és felismerte, hogy az nem tud minden rászoruló beteget ellátni, hiszen csak a járóképeseknek nyújt segítséget, ezért egy külön orvosgárdát szervezett, amelynek tagjai az otthonukban ápoltakhoz is kijártak.12

Az egyesület újabb mérföldköve 1925 nyarán volt, ugyanis ekkor kezdődtek meg a tárgyalások a Budapest Székesfővárosi Közszolga Ipartársulat Betegsegélyező és Önsegélyező Egylettel, hogy a Dessewffy utca 23. szám alatti zsinagógát a Bikur Cholim vehesse meg. A Közszolga Egyesület ekkoriban már csak nehezen tudta fenntartani imaházát, ezért kínálta eladásra – s jóllehet, a Bikur Choliménál kecseg­tetőbb ajánlatokat is kaptak, mivel ragaszkodtak hozzá, hogy az épület zsidó imaház jellegét megtartsák, végül 1926 nyarán 300 millió koronáért a Bikur Cholim Egyesületnek adták el az ingatlant.13 Az üzlet létrehozásában Sebestyén doktor mellett kiemelkedő szerepe volt dr. Rakonitz Dezsőnek (1894–1964), az egyesület tiszteletbeli ügyészének és dr. Neumann Rafael (1878–1967)14 ügyvédnek.

Ernst Frigyes

A Bikur Cholim hétköznapjaiból

Dr. Sebestyén Antal egy ízben a következőképp foglalta össze az egyesület hétköznapi gondjait s küzdelmeit:

„Feljön Budapestre a hitközségi metsző, a kántor, a tanító, a tisztviselő, az elszegényedett kereskedő betegen. Gyógyíttatni akarja magát, hogy megint a családjának élhessen. Szalad ide, szalad oda, de mert valami eldugott fészekben egy kis kidőlt-bedőlt vityillója van és a vityillóhoz egy raj aprósága, nem kap a helyi hatóságtól szegénységi bizonyítványt, amivel, mint ingyenes beteget kórházba vennék. Viszont olyan szegény, hogy az útiköltséget Pestig is úgy szedte össze – kölcsön a szomszédoktól.

Hogy tudná az ilyen fizetni az ápolási költséget? Megindul hát a nagy ántesámbrirozás chevrától a hitközségig, tour-retour, folytatódik a Sas- és Bálvány utcai textileseknél, s végződik… nos… hol? A Bikur Cholim kis Dessewffy utcai irodájában. Megtörve, agyongyötörve, elaléltan kaffog fel a lépcsőn a mi »kedves hittestvérünk« és már az ajtóban kezdi a sírást, hogy – Uram, ha Istent ismer, segítsen meg, mentsen meg, mert elpusztulok. […]

Nos hát, a Bikur Cholim, […] fájó nincstelenségében is határozni kényszerült, mint a szegény ember, akinek csak a jó szíve van, de mégis mindenét odaígéri: nyolc napra vállalja a beteg kórházi ellátását, meg azonkívül a kóser kosztot. Vállalja a befizetést a kórháznak, a tüdőszanatóriumnak…

De honnan, de miből? Egyelőre maga se tudja. Majd akkorra, ha fizetni kell, lesz, majd megsegít az Isten, majd, majd! És így megy ez napról-napra, hétről-hétre, évről-évre…”15

Dr. Sebestyén Antal

A hűséges élelmező

Őszinte gyász borult az egylet tagjaira és az általuk gyámolított betegekre, amikor Purim után nem sokkal jött a hír, hogy Brünn Ede (1855–1932), vagyis Reb Óser elhunyt. Halála alkalmából az alábbi nekrológ jelent meg az akkori a Zsidó Újságban:

„Megrendülve és megilletődve, a nagyoknak kijáró tisztelettel gondolunk a hirtelen elhunyt, derűs mosolyú Brünn bácsira, a szegény betegek népszerű istápolójára. A »Bikur Cholim« megbízásából a szegény zsidó betegeknek (45 éven át) kóser koszttal való ellátásával – maradandó emléket biztosított magának. Aranyos, jó, zsidó szívét ismerte minden beteg, aki az utóbbi évtizedekben Budapest közkórházaiban vagy klinikáin keresett gyógyulást és orth. kóser élelmezésre tartott igényt.

Reb Óser előrehaladott kora dacára fiatalos lelkesedéssel és igaz zsidó testvéri érzéssel telítve, rótta az emeleteket és kereste, kutatta a »betegeit«. Mihelyt talált még ellátatlan zsidó beteget, nem várt »felsőbb utasítást«, hanem sietve tálalta fel a jóízű, bőséges ebédeket. Bámulatos volt technikája, hogy miként kérlelte, becézgette fásult és étvágytalan betegeit. De Brünn bácsi nemcsak testileg táplálta betegeit, hanem lelkileg is felélesztette őket, finom és szellemes mondásaival.

Önfeláldozóan szolgálta a bpesti Orth. Chevrát is 40 éven keresztül. Hivatásának teljesítése közben az új orth. Temetőben vasárnap hirtelen rosszul lett s kedd reggelre mindenki tudta, hogy R. Óser már nincs az élők sorában. Senki sem hitte volna, hogy a temetőben nehéz szolgálatot végző, a kórházakba futkosó, dús barna szakállú Brünn bácsi 77 esztendős lett volna már. Üdesége, lankadástól meg szakított munkaöröme rácáfolt a kivétel nélkül naponta mikvóba járó és az esti »siür«-on pontosan részt vevő Reb Óser életkorára.

Minden hangoskodástól mentes vallásossága, kötelességtudása és mindenek feletti »Áhávász Jiszóél«-ja legyen példaképe és eszménye minden zsidó embernek.”16

 

A betegellátáson túl

Az 1931-ben leköszönő Sebestyén doktor helyére dr. Rakonitz Dezsőt választották meg, aki még tovább bővítette az egyesület karitatív jellegét. Az Orthodox Nőegylettel karöltve 1934-ben az Erzsébet körút 34. alatt, Spitzer Hermann textilkereskedő bérházában sikerült egy újabb szeretetotthont nyitni, ahol mintegy húsz elaggott, munkaképtelen embert lehetett elszállásolni.17

Már a Dessewffy utcai zsinagógában nyitotta meg a Bikur Cholim a saját Talmud-Tóráját, ahol Fischer Izidor oktatta a fiatal nebulókat a héber betűkre és a Tóra alapjaira.18

Kilenc évvel később, 1940-ben Ra­konitz doktort díszelnökké, Stern Leót (1897–1944) pedig elnök-

ké választották.

Stern úr, a Kárpátia Általános Fakereskedelmi Rt. megalapítója, a Tiferesz Báchurim (Ifjak dí­sze, vallásos ifjúsági szervezet – a szerk.) ügyvezető igazgatója és az egye­sület sok éve tagja,19 a székfoglalójában programjának fő pontjául egy árvaház felállítását tűzte ki célul, azonban a nemes intézmény felállítását elsöpörte a vészkorszak szörnyű vihara.

 

Az Erzsébet körúti aggok házának férfi lakói

1 Stern Salamon dr. (szerk.), Hetven év a betegek szolgálatában 1871–1941. Budapest: Egyesületi Kiadás, 1941. 10. old. A továbbiakban: Stern, 1941.; 2 Stern, 1941: 10–11. old.; 3 Uo.; 4 „Hirek – Uj intézmény”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 47. szám, 10. old.; 5 „Hirek – A pesti »Bikur Cholim« egylet”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 48. szám, 10. old.; 6 Stern, 1941: 13. old.; 7 „Hirek – Egy fővárosi orvos hirtelen halála.”, Világ, 1915. 6. évf. 285. szám, 11. old.; 8 „Hirek – Dr. Schächter Jakab temetése.”, Világ, 1915. 6. évf. 287. szám, 12. old.; 9 Stern, 1941: 13–15. old.; 10 Vö.: „A titkos társaságok éjszakai munkája – Milyen szerepük volt a titkos társaságoknak az ellenforradalom bűnkrónikájában”, Esti Kurir, 1926. 4. évf. 71. szám, 9. old.; 11 „Dr. Sebestyén Antal”, Uj Élet, 1964. 20. évf. 24. szám, 5. old.; 12 Stern, 1941: 15–16. old.; 13 „Ingatlanvásár”, Ujság, 1926. 2. évf. 157. szám, 10. old.; 14 „Dr. Neumann Rafael halála”, Uj Élet, 1967. 22. évf. 6. szám, 2. old.; 15 Sebestyén Antal dr., „Amit meg kell valósítani”, in: Korein Dezső, Szombat-Almanach. Budapest: Somré Sabosz Bizottság, 1927. 71–72. old.; 16 „Reb Óser Brünn”, Zsidó Ujság, 1932. 8. évf. 13. szám, 4. old.; 17 Stern, 1941: 18. old.; 18 Stern, 1941: 20. old.; 19 „A budapesti orthodox hitközség választása – Stern Leó”, Egyenlőség, 1932. 52. évf. 33. szám, 11. old.; 20 Kicur Sulchán Áruch 193:1.;3.

 

BIKUR CHOLIM

 

A Bikur Cholim héber kifejezés, mely a „betegek látogatását” jelenti. A beteg embert micva meglátogatni, ahogy a Tórából tanuljuk: „És megjelent neki az Örökkévaló Mámré ligeténél […]” (1Mózes 18:1.) – Ezt az írásverset bölcseink úgy magyarázzák, hogy a Teremtő elment meglátogatni a beteget. A Kicur Sulchán áruch szerint a rokonoknak, barátoknak, akik állandóan meg szoktak fordulni a másik házában, mindjárt látogatóba kell sietniük, amint meghallják valakiről, hogy beteg. Azonban azok, akik amúgy nem igen szoktak megfordulni a házában, ne menjenek mindjárt meglátogatni, hogy ne érzékeltessék vele, hogy beteg és ne súlyosbítsák ezzel a helyzetét. A Kicur Sulchán áruch szerint nekik csak három nap után kell látogatóba menniük. Azonban, ha valakire hirtelen tört rá a betegség, a távolabb állók is mindjárt meglátogathatják. Minél többet látogatja valaki a beteget, az annál dicséretreméltóbb, csak arra vigyázzon, hogy ne legyen terhére.

A beteglátogatás parancsának a lényege megnézni, hogy a betegnek mire van szüksége, mit kell neki, vagy érte tenni, hogy az örüljön a felebarátainak, továbbá, hogy gondoljon rá és imádkozzon érte. Aki meglátogatja a beteget, de nem imádkozik érte, az nem teljesíti kötelességét. Ezért nem szokás sem a nap első három órájában a beteget meglátogatni, mert akkor minden beteg megkönnyebbül, és ezért a látogató nem tartaná szükségesnek, hogy érte imádkozzon, sem pedig a nap utolsó három órájában látogatni, amikor a betegség súlyosbodik és a látogató már lemondana arról, hogy imádkozzon érte.20

A legtöbb hitközségben alapítottak külön Bikur Cholim egyesületet, melynek tagjai látogatták és ellátták a beteg hittestvéreiket. A beteglátogató egyletek fő bevételi forrása pedig a mindenkori adományok voltak

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 154. szám – 2022. május 10.