A Vájislách hetiszakasz Jáákov és hatalmas családja, valamint óriási nyája vonulását írja le Izrael Földjére. Az út nem eseménytelen, sok kihívással kell megküzdeniük. Ezek egyike, hogy amikor Bét-Élbe érnek, ahonnan Jáákov testvére, Észáv (Ézsau) elől menekülve útnak indult, akkor meghal Dvorá, Rivka dajkáka.
És meghalt Dvorá (Debóra), Rivka (Rebeka) dajkája és eltemették Bét-Él alatt, a tölgyfa tövében és elnevezte azt: Álon-Báchutnak [a sírás tölgye]. (1Mózes 35:8)
Ki volt Dvorá, a dajka (aki nem összetévesztendő Dvorával, a prófétanővel, akiről itt írtunk)? És miért volt ő olyan különleges, hogy Jáákov megkönnyezte a halálát? Miért említi a Tóra egy látszólag mellékes szereplő halálát?
A Tóra egy korábbi ponton is megemlítette – név nélkül – Rivka dajkáját, amikor Eliézerrel, Ávráhám szolgájával elindultak Kánaán földjére, hogy Jicchák (Izsák) felesége legyen:
És elbocsátották Rebekát, az ő nővérüket és dajkáját, meg Ábrahám szolgáját és az ő embereit. (1Mózes 24:59)
Itt érthető, hogy miért ment vele a dajkája, hiszen Rivka ekkor még igen fiatal volt, egyes magyarázatok szerint mindössze három éves. Amikor azonban a dajka haláláról olvasunk, addigra eltelt 120 év az első említéstől fogva. Jáákov 98 éves volt, Rivka legalább 23 évvel idősebb volt a fiánál (az ikrek, Jáákov és Észáv húsz évnyi gyermektelen házasság után születtek) és a dajka minden bizonnyal idősebb volt, mint Rivka. Vagyis legalább 140 éves volt, mit keresett hát az úton Jáákov családjával?
A chabad.org cikke egy csokornyi magyarázattal szolgál.
Minden idők egyik legnagyszerűbb tóramagyarázója, a középkori Franciaországban élt Rási szerint azért ment velük, mert Rivka általa teljesített egy 36 évvel korábban tett ígéretet. Amikor Jáákov elindult Kánaánból Cháránba, anyja családjához, hogy védelmet keressen az életére törő ikertestvére elől, akkor azt mondta neki:
Azért most fiam, hallgass szavamra! Kerekedj föl és menekülj Lábánhoz, az én fivéremhez, Cháránba; és maradj nála egy ideig, amíg lecsillapul testvéred haragja ellened és elfelejti, amit neki tettél; akkor elküldök és elhozlak téged onnan. (1Mózes 27:45)
Azzal, hogy Dvorát elküldte értük, teljesítette az ígéretét.
A Rámbán (Mose ben Náchmán rabbi), szintén a középkor híres tóramagyarázója többféle lehetséges magyarázattal is szolgál. Elképzelhető, hogy amikor Jáákov elmenekült, akkor ő is hazatért vele az otthonába, most azonban, amikor visszatértek, kihasználta az alkalmat, hogy újra láthassa Rivkát. Sajnos azonban nem ért el Hevronig, ahol a család élt, hanem Bét-Élben elhunyt. Az is lehet, hogy a Rivka iránt érzett szeretetétől és tiszteletétől indíttatva ment vissza Cháránba, hogy tehetségét és tudását felhasználva segítsen a gyerekekkel bőségesen megáldott család következő nemzedékének nevelésében, oktatásában. Végül azt is felveti a Rámbán, hogy talán két teljesen különböző személyről beszélünk, és Dvorát azért vitte magával Jáákov vissza Izrael Földjére, hogy segítsen idős édesanyja ellátásában és gondozásában.
A Jonatán ben Uziélnek tulajdonított Tárgum Jonatán nevű, arámi nyelvű tórafordítás a „meineket” – szoptatós dajka szót pedagógusként, oktatóként fordítja. Szerinte tehát Dvorá Rivka tanára volt. Az erkölcstelen világban, áruló apa és testvér mellett cseperedő Rivkának nem kellett egyedül szembenéznie az őt körülvevő negatív erőkkel. Támogatást kapott Dvorától, aki kellő erőt adott neki ahhoz, hogy sikerüljön ellenállnia az erkölcstelenségnek és kiüresedettségnek. Ez, valamint a Rámbán második magyarázata (Jáákov gyerekeinek nevelésére érkezett Cháránba) teszi világossá, hogy miért érintette meg annyira Jáákovot Dvorá halála.
Hálája és az eltávozása fölött érzett kétségbeesése annak a nagyszerű asszonynak szólt, aki anyját és a gyermekeit egyaránt erős lélekkel támogatta és segítette.
Dvorá így mintegy a spirituális nagymamája volt Jáákovnak, nem csoda hát, ha megkönnyezte a távozását. Ez a magyarázat a hálára és az igazi pedagógus óriási befolyására hívja fel a figyelmet. Eszerint egy olyan ember haláláról szól a rövidke mondat, aki hátulról, szinte a színfalak mögül, de végeredményben az egész történelem folyására hatással volt.
Egy, a tórai történeteket kiegészítő midrás, a Berésit rábá egy egészen más szempontot tár elénk. Miért is siratott volna meg Jáákov egy dajkát, ráadásul nem a saját dajkáját, hanem az anyjáét? Inkább magáról Rivkáról van itt szó, Jáákov anyjáról, aki mindössze három nappal Dvorá után halt meg, és miatta sírt Jáákov, mert nem láthatta őt még egyszer a halála előtt.
Egy másik midrás, a Midrás Tánchumá magyarázata szerint a Tóra azért nem említi Rivka halálát, mivel csendben temették őt el, ugyanis nem volt senki, aki eltemesse. Ávráhám már nem élt, Jicchák vak volt és nem tudta elhagyni az otthonát, Jáákov pedig távol volt. Az egyetlen lehetőség Észáv lett volna, ám az ő jelenléte nem tiszteletet, hanem megalázást fejezett volna ki az elhunyttal szemben, mert az emberek azt mondták volna: íme, itt viszik az asszonyt, aki ezt a gonosz fiút szülte. És mivel maga a család csendben intézte a temetést, a Tóra is tiszteletben tartja ezt, és nem részletezi az eseményt.
Emellett vannak, akik úgy vélik, hogy a tölgy, mely alatt Dvorá nyugszik, nem más, mint az a tölgyfa, mely alatt a zsidó történelem másik híres Dvorája, a bíró és prófétanő ült és bíráskodott egy fél évezreddel később. Ez a két, egyforma nevet viselő asszony óriási hatást gyakorolt a zsidó népre és a zsidó történelemre erejük, tanításuk és hajlíthatatlan jellemük által.
Kép: José de Ribera: Jáákov álma (forrás: Wikipédia)