Civil szervezetek Erdélyben

A Transznacionális Együttműködések program célja, hogy a szociális szférában működő, különböző hátterű szervezeteket és szakembereket segítse a tapasztalat- és eszmecserében, kipróbált „jó gyakorlatok” megosztásában. Nem csupán a magyarországi állami szektor, civil szervezetek és egyházak munkatársainak és önkéntes segítőinek a tapasztalataira vagyunk kíváncsiak, hanem külföldi partnereink révén lengyelországi, szlovákiai és romániai példákkal is igyekszünk bővíteni ismereteinket. Ennek jegyében most vessünk egy pillantást a romániai, elsősorban erdélyi civil szféra sajátosságaira.

A Civil Információs Centrum által idézett adatok szerint „Romániában 93741 nem profit orientált civil szervezetek működik, amiből 15 % magyar civil szervezet.”[1] Fontos kérdés, hogy ezek a szervezetek milyen feladatokat látnak el. Jellemzően bizonyos kormányzati teendőket vállalnak át, illetve közvetítő szerepet töltenek be az állam és a társadalom között.

Egy 2006-ban végzett kutatás során azt vizsgálták, hogy a kisebbségi társadalom non-profit szektorának – vállalt tevékenységi köreinek szempontjából – vannak-e sajátosságai. Ehhez az erdélyi magyar civil szervezetek munkáját hasonlították össze a romániai és magyarországi civil szektorok tevékenység-profiljával.

„A tevékenység szerinti egyszerű megoszlást nézve mindenekelőtt a kulturális profilú szervezetek kiugróan magas aránya állapítható meg (42%). […] A kulturális szervezetek kategóriáját sorrendben a valamilyen szociális gondoskodással foglalkozó szervezetek (10%), az oktatási feladatokat, illetve azokat segítő szervezetek (9%), a valamilyen gazdaság-, település- vagy közösségfejlesztési feladatot végző szervezetek (7%), a vallási, illetve sport-szabadidős egyesületek (6-6%) követik. A környezetvédelemmel foglalkozik az összes szervezetek 4%-a, 10% viszont egyik felsorolt kategóriába sem volt besorolható.”[2]

A számszerű adatok mögé tekintve elmondható, hogy a kisebbségi kultúra és identitás fenntartásában kiemelt szerepe van a kulturális profilú szervezeteknek, amit tükröz a magyarországit 8%-kal, a romániait pedig 25%-kal meghaladó számarányuk is. A kisebbségi társadalomban fontos szerepe van az egyházaknak is – ezt látjuk az egyházi szervezetek felülreprezentáltságában is.

Az egészségügyi, a szociális és a környezetvédelmi profilú szervezetek aránya Romániában jóval nagyobb, mint Magyarországon, míg Erdélyben valahol a kettő közötti értéket kaptak a kutatók. A gazdaság-, település- és közösségfejlesztő szervezetek aránya Magyarországon magasabb. Romániában az összes szervezet 8%-a, Magyarországon 16%-a foglalkozik oktatással. Érdekes hiány azonban, hogy „[a]z adományosztó és közvetítő szervezetek, valamint a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szervezetek, amelyek a két országos non-profit szektorban is igen alacsony arányban vannak jelen, az erdélyi magyar civil szektorban szinte egyáltalán nem jelennek meg.”

A kétezres évek eleje óta végzett adatfelvételek azt mutatják, hogy egyre nő a valamilyen országos és/vagy regionális lefedettségű ernyőszervezethez való tartozás mértéke a non-profit csoportok körében. Ez erősebb, sűrűbb kapcsolati hálót, szorosabb kapcsolatokat, magasabb fokú integráltságot jelez. A 2019-es év végén a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége több olyan rendezvényről is tudósított, ahol a hálózatépítés fontosságát hangsúlyozták az előadók.[3] Ez talán képes kiegyenlíteni azt a kétarcúságot, ami Erdélyt ebből a szempontból jellemzi: a térségben hiába találunk sok szervezetet, ezek jelentős része nem jut hozzá a támogatásokhoz. Működésük nehézkes megfelelő iroda, alkalmazottak és eszközök hiányában. A legnagyobb kihívást a forráshiánnyal küzdő szervezetek esetében a rendezvények megszervezése és lebonyolítása jelenti, ezeket ugyanis szinte kizárólag pályázati támogatásokkal tudják megvalósítani. Az ifjúság aktivizálása, az utánpótlás megszervezése, a következő generációk mozgósítása a közösség ügyeinek érdekében nem könnyű, erről egy korábbi workshop alkalmával a Nagyváradi Zsidó Hitközségből érkező előadónk, Freundlich Ádám is mesélt.

Összességében elmondhatjuk, hogy a kisebbségi lét, az idegen nyelvi és kulturális környezet önmagában sajátos, kihívásokkal teli miliőt teremt, a hasonlóságok ellenére is a magyarországitól érezhetően eltérő az erdélyi magyar civil szféra helyzete.

 

Leichter Lilla

[1] http://kulhonicic.hu/oldal/25/civil-szervezetek-erdelyben

[2] Kiss Dénes – Egri István: Erdélyi magyar civil szféra 2006. Kisebbségi és nemzeti sajátosságok, értékek és hiányosságok. Kutatási jelentés. http://www.policy.hu/flora/erdelyicivilszfera.htm

[3] http://civilportal.ro/civil-szervezetek-hetvegeje-nagyenyeden/

  • Küldés emailben