Ma van Chaya Mushka rebecen halálozási évfordulója. Ennek alkalmából egy különleges eseményre hívjuk fel a figyelmet.
Vannak emberek, akik csendben formálják a világot. Akik nem keresik a reflektorfényt, mégis életük és személyiségük olyan mély nyomot hagy, hogy generációk őrzik emléküket. Chaya Mushka Schneerson, a lubavicsi Rebbe felesége, ilyen asszony volt. Szerénysége, bölcsessége és alázata révén nemcsak a férje, hanem egy egész közösség életére hatással volt. Az ő emlékére rendezik meg „A zsidó nő – korokon át” című programot március 9-én az Óbudai zsinagógában.
Chaya Mushka rebecen hatása generációkon át
Sara Ester Crispe személyes élményein keresztül mesél a rebecen hatásáról, amely generációkon átívelve ma is él. Egy csapat ötéves kislány, akik mind az ő nevét viselték, egy egész közösség, amely ápolja emlékét, és egy örökség, amely túlmutat az időn. Ki volt ő, és miért maradt ennyire meghatározó alakja a zsidó közösségnek?
Bár keveset tudunk róla, azok, akik ismerték, egybehangzóan állítják: a szerénység, az intelligencia és az önzetlenség megtestesítője volt.
Nem kérte a figyelmet, mégis mindenki figyelt rá. Nem követelt tiszteletet, mégis mindenki tisztelte.
Sara Ester Crispe a chabad.org oldalon Crown Heights-i élményeire alapozva mesélt a rebecen, Chaya Mushka Schneerson különleges személyiségéről. A történet 1994-ben kezdődik, amikor az író La Jolla tengerpartjairól a hideg New Yorkba költözött, elhagyva a szélsőségesen liberális, politikailag korrekt egyetemi környezetet annak érdekében, hogy felfedezze önmagát és a zsidóságát.
„Azonnal munkakeresésbe fogtam. Hamarosan hallottam egy asszonyról, akinek gimnasztika tanárra volt szüksége”.
A fiatal lány azonnal elvállata a munkát a nevezett asszony otthonának alagsorában, ahol ötéves hászid kislányoknak tartottak foglalkozásokat. „Boldog voltam. Tudtam, hogy a terem nem olyan lesz, amilyenhez hozzászoktam, de azt is tudtam, hogy mindig lehet improvizálni, és vágytam arra, hogy kisgyerekeket tanítsak meg mindarra, amit annyira szeretek. Akkor még nem sejtettem, hogy ki fog tanítani kit…”
Mushka, Chaya Mushka, Mushkie, Moussia, Chaya Moussia és Mussie
Crispe azonban korábban sosem élt ortodox zsidó közösségben, ám eltöltött egy évig Izraelben. Némileg megütközött, amikor elolvasta a névsort. Tizenkét kislány neve szerepelt rajta: Mushka, Chaya Mushka, Mushkie, Moussia, Chaya Moussia, Mussie… – a tizenkét lány közül mind ugyanazon név különféle változatait viselte! „Azt gondoltam, hogy talán van valamiféle szabály, amiről nem hallottam. El sem bírtam képzelni, hogy hogyan hívhatnak mindenkit ugyanúgy!” – emlékezett vissza. Később a lányok elmesélték, hogy mindannyian Chaya Mushka rebecen, a lubavicsi Rebbe feleségének nevét viselik. Bár csak ötévesek voltak, mindannyian számos történetet tudtak a rebecenről, amiből azonnal kiderült, ilyen különleges személyiség nevét kapták születésükkor.
Ezek a lányok az elsők között voltak, akiket az 1988 svát hónapjában elhunyt Chaya Mushka rebecenről neveztek el. „Nyilvánvaló volt a számomra, hogy a rebecen – ahogy nevezték – mindenkire hatással volt, aki csak ismerte. Sajnos sosem nem találkoztam vele, de tudtam, hogy a sok kis Chaya Mushkából álló csoportom annak a tanulási folyamatnak az elejét jelenti, melynek során felfedezem, hogy ki volt ő és mit testesített meg. Először a fényképét láttam. Kétségtelenül gyönyörű asszony volt. Csodálatos. És emellett volt benne valami nemes, királyi, szent… Megtestesítette a »kol kvudá bát melech pnimá« [a király lányának minden szépsége belülről fakad] elvét… igazi szépség sugárzott a bensőjéből, mely bevilágította a külsőjét. Azok, akik nem érdemelnek tiszteletet, gyakran keresik azt. Akik valódi tiszteletet érdemelnek, azoknak nincs szükségük arra, hogy külső forrásból megerősítsék ezt.”
A rebecen, mint példakép
„A rebecennek nem volt könnyű élete, mégsem panaszkodott sosem. A Rebbe, világszerte több százezer zsidó spirituális vezetőjének házastársának lenni azt jelentette, hogy a férje nem kizárólag hozzá tartozott. Nem könnyű osztozni a szeretett férfin, ő mégis ezt az utat választotta. Tudta, hogy mi a feladata, mi a szerepe és mik a képességei, tudta, hogy a hászidoknak mekkora szüksége van rá, és ez állt figyelme középpontjában. Azok közül, akik találkoztak vagy beszéltek vele, sokan nem tudták, hogy ki ő. A rebecen akarta így. Rendkívül intelligens, kulturált és olvasott volt. Férjhez menetele után irodalmat tanult az egyetemen… Megszállott olvasó volt. Barátai számára ő volt Chaya Mushka. A világ többi részének pedig a rebecen, a Lubavicsi Rebbe felesége.
„Mindemellett nagyon vigyázott, nehogy kihasználja azt az erőt, amit ez a cím kölcsönzött neki. Nem vágyott különleges bánásmódra. Sőt: nagyon szerény asszony volt, nem kereste a hírnevet és a figyelmet. Ha bemutatkozott, csak ennyit mondott: Mrs. Schneerson a President Streetről”.
Az asszony tovább folytatta a leírását a rebecenről, aki nem járt vásárolni és kerülte a nyilvánosságot. Hogy miért? Nehogy másokat kellemetlen helyzetbe hozzon, nehogy mások a kedvét keressék és különleges figyelmükkel halmozzák el. Nemcsak nem volt szüksége ilyesmire, azt sem akarta, hogy mások úgy érezzék: kötelesek különleges figyelemmel fordulni felé. Mindemellett, bár nem kereste a nyilvánosság figyelmét, az mégsem kerülte őt el. Mindenki, aki csak hallott róla vagy ismerte őt, tudta, hogy csakis a leggondosabb figyelmet érdemli.
A Rebbe jobbkeze volt
Lehetővé tette, hogy a férje a világ zsidóságának egészére hatást gyakoroló rebbe legyen. A Rebbe miatta tudott az lenni, aki – vonja le a következtetést az író. „És bár biológiailag gyermektelen volt, minden bizonnyal számtalan gyermeke volt és van, akik mindig is az anyjuknak tekintették őt – ilyen vagy olyan szempontból. Nemcsak azok, akik az ő emlékére és tiszteletére viselik a nevét, hanem azok az oktatási intézmények, melyek szintén az ő nevét kapták. Közismert, hogy ha megkérdezték tőle, hogy vannak-e gyermekei, mindig így felelt: »A hászidok az én gyermekeim.« Nemcsak akkor volt ez igaz, hanem ma is az. Bizonyos szempontból ma még inkább.”
A csapatnyi Chaya Mushka azóta felnőtt nővé vált, akik „viselik a névvel járó felelősséget és tovább viszik annak az asszonynak az örökségét, aki segített nekem megérteni, hogy mi a válasz a »ki vagyok?« kérdésre. Azt tanította nekem és mindnyájunknak, hogy a valódi szépség belülről fakad, és hogy éppen azok nem keresik a tiszteletet és az elismerést és azok nem vágyakoznak utánuk, akik leginkább megérdemlik”.
| Ha szeretné megismerné a rebecen életét és megismerni munkásságát, jöjjön el az Óbudai zsinagógába „A zsidó nő – korokon át” című eseményre, melyet március 9-én, 18 órától tartanak. Az estről bővebb információ a zsidóprogramok.hu oldalon! |