Egy fülledt nyári napon, 1921-ben Cegléd városatyái úgy döntöttek, hogy zsidó polgáraikat kiszorítják a városi uszodából. Az abszurd rendelet mögött nyílt antiszemitizmus húzódott. A történet még ma is megdöbbentő.
1921. augusztus 4-én délelőtt rendes közgyűlést tartottak Cegléden. A közgyűlésen egy megdöbbentő döntést is hoztak. Egy olyan javaslatot fogadtak el, melyhez hasonlót csak a második világháború fojtogató zsidógyűlölet hullámaiban tapasztalhatunk. Kimondták, hogy a zsidók csak hétfőnként használhassák a városi uszodát, s azt követően a vizet cseréljék le. Az indoklás pedig minden mértéket alulmúlt: „a legtöbb fertőző betegség terjesztője a zsidó”. Ismerje meg a magyar zsidó történelem nem éppen legfényesebb fejezetét az Egyenlőség című hetilap ironikus, de igaz beszámolója alapján.
Zsidók után a medence vizét le kell ereszteni!
A ceglédi közgyűlés 1921. augusztus 4-én, fél 9-től délig ülésezett. A jeles grémiumnak változatos témákat kellett megvitatniuk, így például volt szó a pálinkafőző üstök hitelesítéséről, egy artézi kút javításának megsürgetéséről, egy javításra szoruló hídról és hasonló, súlyos horderejű témákról, de egyik sem volt olyan fontos, mit az uszodai beadvány, melyről annyira érzékletes beszámoló jelent meg a helyi „keresztény politikai és közigazgatási” hetilapban, hogy bűn lenne azt nem szó szerint idézni:
„Tárgysorozat előtt tárgyalták le Lakos József és társa azon indítványát, hogy a zsidók a városi uszodát csak korlátolt mértékben használhassák. Az uszodát ugyanis nap-nap után túlnyomórészt zsidók lepik el s a 42 kabin közül 30-at mindig lefoglalnak, úgy hogy jobb gusztusú keresztény ember inkább nem fürdik. Ezenkívül statisztikailag kimutatott tény az, hogy a legtöbb fertőző betegség terjesztője a zsidó. Ezen az állapoton segítendő, kérik az indítványozók, hogy a zsidók csak a hét bizonyos napján használhassák az uszodát s utánuk a vizet ki kell ereszteni. A közgyűlés Szabó Károly, Takács József és Csipkó László hozzászólása utána az indítványt elfogadja s kimondja, hogy a zsidók az uszodát csak hétfői napon használhatják.”
Cegléd élen a zsidógyűlöletben
Az, hogy a ceglédi városvezetés 1921 nyarán ilyen témát tárgyalt, azt jelentette, hogy majd’ 23 évvel megelőzte a magyar kormányt, mely „csak” az 1944. május 2-ai belügyminisztériumi rendeletében tiltotta meg, hogy zsidók nyilvános fürdőket látogathassanak.
Miközben tehát Magyarország más városaiban relatíve normális életet élhettek az izraelita honpolgárok (ehhez a történethez mérve egyenesen abszurdnak tűnik, hogy nyolc évvel később Hajdúszoboszlón Katz Ármin főrabbinak még kiváltságot is sikerült a zsidó fürdőzőknek kiharcolni, nevezetesen, hogy a cniut, azaz a szemérmességi törvények miatt a férfiak és nők külön időpontban látogathassák az ottani gyógyfürdőt), addig a ceglédi hitsorsosok még úszni sem mehettek, amikor akartak.
A zsidók így válaszoltak
A városatyák a zsidókkal akartak kiszúrni, ám végül magukkal sikerült. Az uszoda vize tükörsimán lebegett, csak a szellő fodrozta időnként. A ceglédi zsidók ugyanis úgy döntöttek, hogy ha csak hétfőn mehetnek az uszodába (azon a napon, minek a végén cserélték az egész hetes vizet), akkor inkább nem mennek egyáltalán. Ahogy az Egyenlőség fogalmazta:
„Szerfölött valószínűnek látszott ugyanis a föltevés, hogy az uszoda azért maradt üresen, mert legjobb törzsvendégei a zsidók voltak. A gazdáknak ilyen nyáridőben nem igen van érkezésük arra, hogy a város uszodájában fürödjenek, künn járnak ők ilyenkor a tanyán, földeken, oda köti őket a munka. Azoknak pedig, akiket sem a földhöz, sem máshová nem köt munka, s akik ma abból élnek, hogy a zsidókat szidják, nem szokásuk a fürdés. Ők azt nyilván proccolásnak, fényűzésnek, zsidó dolognak minősítik és nem mívelik. A vége tehát a városi határozatnak az lett, hogy a város jövedelmei megcsappantak.”
A történet margójára
A korabeli híradásokból úgy látszik, hogy ezt az 1921-es határozatot végül nem igazán tartották vagy tartatták be, legalábbis erre enged következtetni a Czeglédi Keresztény Hirlap egy 1922 júniusi bejegyzése, melyben egy, magát keresztény újságírónak nevező egyéb a következőképpen kesergett:
„A zsidó szemtelenség már odáig merészkedett, hogy az uszodát is nap-nap mellett ezek a szőrös hasú szíriaiak töltik meg. Tudtunkkal a képviselőtestület egy tavalyi határozata csak egy napot jelölt ki a zsidók számára, de ők túlteszik magukat ezen a határozaton s már is egész bócher iskola van az uszodában. Hát kérdjük tisztelettel, vagy van érvényes hatósági határozat, vagy nincs, de ha van, akkor tessék neki érvényt szerezni s ki a zsidókkal az uszodából.”
Források: „A csodák városa”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 34. szám, 4–5. old. ∇ „Ceglédi Memorkönyv 1919–1921”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 3. szám, 4. old. ∇ „Hirek – Zsidók az uszodában.”, Czeglédi Keresztény Hirlap, 1922. 1. évf. 12. szám, 3. old. ∇ „Sárgacsillagot viselő zsidók nyilvános fürdőt nem látogathatnak”, Pesti Hirlap, 1944. 66. évf. 98. szám, 5. old. ∇ „Városi közgyűlés.”, Czeglédi Kisgazda, 1921. 2. évf. 32. szám, 1. old.
A borítóképen a ceglédi uszoda látható 1934-ből. Forrás: Fortepan / Kádár István
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.