Találós kérdés száz évvel ezelőttről

Mi a közös az alábbi három fogalomban: ekrazit, telefon és uszoda? Nem csoda, ha nem tudja, hiszen kevesen ismerik a ceglédi zsidók 1921-es gyötrelmeit, azonban most felidézem, hogy mostantól többen értesülést kapjanak ezekről a tragikus eseményekről.

Az antiszemitizmusnak számos formája ismeretes, de az országban – ha lehet, vagy egyáltalán szabad így fogalmazni – az egyik legmagasabb fokon a fővárostól nem messze, Cegléden űzték.

Cegléd 20. század eleji antiszemita városvezetéséről elég sok tanulmány született már, de hogy miért pont itt kerültek vezető szerepbe morálisan felettébb megkérdőjelezhető személyek, az nem teljesen egyértelmű. Cegléden nem voltak „galíciaiak”, akik tömegével egyébként sem voltak Magyarországon, bizonyítják ezt a számtalan kelet-magyarországi razziák is, melyeken zsinagógákban igazoltatták az ortodox és haszid hívőket, akiknek maximum a megjelenésük volt „idegen”, de az állampolgárságuk magyar volt – tehát ezzel nem maximum látatlanban lehetett hergelni, persze ilyen ma is sokszor van.

Másfelől Cegléd zsidó lakossága az összlakossághoz mérve elenyésző volt, például 1920-ban 1017 izraelita vallású élt a városban, mely az ottaniak 2,8%-át jelentette, tehát nem egy Munkács volt, ahol a lakosság fele zsidó volt.

A város fék nélküli antiszemitizmusa, 1920 tavaszán egy büntetlenül hagyott gyilkossággal indult el a lejtőn. Az Est halálozási rovatában csupán ennyi olvasható a rémes estéről: 

„Dr. Bokor Imre tart. főorvos életének 34-ik évében április 28-án este tragikus körülmények közt Cegléden elhunyt.”

A doktor halálhíréről az egyik helyi lap, a Czeglédi Kisgazda is beszámolt, sőt, túl is lépett a tényszerű közlésen és igyekezett a tragédiát rekonstruálni olvasóinak:

„Április 28-án este fél 10 órakor dr. Bokor (Berger) Imre orvost eddig ismeretlen tettes az utcán lelőtte. A bűncselekmény személyes bosszú műve volt. Bokor doktorra sokan haragudtak harctéri viselkedése miatt, szükségesnek tartjuk ezt annál is inkább leszögezni, mert tudjuk, hogy a zsidó sajtó szeretné az esetet a fehér terror terhére felírni.”

A híríró minden bizonnyal látnok lehetett, mert bár a tettest nem ismerte – nyilvánvalóan a késő esti óra sötétje miatt nem látta jól –, de a halálos lövés indokát tudta: „bosszú”!

Mégis milyen kirívóságot követett el Bokor doktor a harctéren? Azon a harctéren, mely a korszak antiszemitáinak egyik fő vesszőparipája volt, ahol szerintük a zsidók nem katonáskodtak, hanem ők kizárólag hasznot húztak a háborúból lehetőleg egy párnázott kerevetről. Na, itt legalább annyi kiderül, hogy ez az aljas Bokor doktor nem a kényelmes otthonában számolgatta a háborúból húzott hasznát, hanem a harctéren gyógyított. 

Berger élete azonban ennél sokkal összetettebb

Berger Lipót tekintélyes ceglédi vasedény-kereskedőnek, – aki az 1848-ban megalapított, Kossuth Lajos utca 4. szám alatti sarokházban élte dolgos mindennapjait – valójában nem „csupán” Bokor Imre fia, de B. Jenő és B. István is hadba vonultak. 

A Czegléd hetilap 1915. február közepi hírei között található, hogy Bokor doktort, a 38. gyalogezred tartalékos segédorvosát „az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül Őfelsége megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerése tudtául adassék.” Majd néhány hónappal később, ugyanebben az orgánumban, április elején olvasható, hogy B. Imrét vitézségéért a király „a vitézségi érem szalagján viselendő koronás arany érdemkereszttel” tüntette ki. Egyébként pedig pont e hír fölött egy hősi halált találunk: Jenő testvére, tartalékos honvéd-hadnagy március 28-án, életének 35. évében hunyt el Budapesten a honvédhelyőrségi kórházban, – temetésén az egész tiszti kar megjelent és katonasági sortűz mellett adták vissza a ceglédi anyaföldnek. Nem mellesleg pedig két hónappal később, április 28-án B. István a 29-ik honvédgyalogezred katonája is öröklétre szenderült a kárpáti harcokban szerzett betegségétől a nyíregyházi katonai kórházban.

Nem mintha bármi indokolna egy emberölést is, de a tényekből nem ismerhetjük meg az emlegetett „bosszú” okát. Az viszont nyilvánvaló, hogy a ceglédi Berger/Bokor család három fivérből mindegyik hadba vonult a hazája dicsőségéért, s ketten (hárman?) pedig az életüket is adták szülőföldjükért. 

 

Cegléd Városháza/Fotó: Szokolai Attila

Próbáltam fellelni, hogy mi lett Bokor doktor gyilkosával, de sajnos a bűncselekményről nem találtam semmit, sem a korabeli sajtóban, sem a későbbi tanulmányokban. Azt pedig sejthető, hogy egy „megtorolatlan”, büntetés nélkül hagyott gyilkosság, micsoda olajt jelent az antiszemiták tüzén.

Utólag rekonstruálva az eseményeket, meglehetősen csendes bő félév következett. A trianoni szerződés aláírásának napján ugyan néhány zsidó gimnáziumi tanulót véresre vertek, de aztán mind kiheverte az ütlegelést. A telefonközpont is némán hagyta a zsidó vonalakat, mert zsidóknak nem igazán kapcsoltak senkit sem, kivéve persze azoknak, akik végül kijátszották a „rendszert” és egy keresztény szomszéduktól telefonáltak.

Csendesebb lett a piac is, hiszen a zsidó kereskedőket is kitiltották a térről, s ha már olyan szegények voltak, hogy nem volt boltjuk hol árulni, akkor utolsó opcióként még mindig mehettek a zsinagóga kerítése mögé kofáskodni. Ott aztán kínálhatta portékáját az özvegy Katzburgné, akinek három rokkant fia is maradt a világháborúból.

Ezt a ceglédi csendes idillt törte meg némiképp fél kilogramm ekrazit, mely dr. Horváth Zoltán Kazinczy utcai házának egyik utcai ablakában robbant fel 1921. január 29-ére virradó éjjelen.

De a teljesség igénye nélkül bomba robbant még dr. Neumann Izidor és Beck Zsigmond portálja előtt is. A detonáció ereje még a református templom ablakait is beverte – persze ez nem is annyira meglepő, hiszen a helyi újságok megírták, hogy ezek a robbantgatások senki másnak nem álltak az érdekében, mint a zsidó üvegeseknek, hogy fellendítsék az üzletüket… Másfelől visszhangja nem nagyon volt a történésnek, az Egyenlőség zsidó hetilap próbálta megírni a történteket, de az akkori cenzúra elég sokat törölt a beszámolóból, melyet végülis teljes formájában a Bécsi Magyar Ujság tudott leközölni. Az elkövetők kilétéről, s azok esetleges, a törvény általi felelősségre vonásáról itt sem találtam adatot.

A cikk folytatását hamarosan közzétesszük, az íráshoz felhasznált források a 2. rész végén találhatók.

 

Nem kell meggyőzni egymást, de megérteni igen

Köztéri kiállítás foglalkozik a huszadik századi közös történelmi traumákkal. A „Nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk!” című kiállítás 2017. március 16. és március 30. között tekinthető meg a Madách téren. A kiállítást létrehozó Közös Halmaz Alapítvány célja, hogy beindítsa a kölcsönös megértésen alapuló párbeszédet többek között Trianonról, a holokausztról, a világháborúkról, a diktatúrákról, 1956-ról és … Olvass tovább

 

Indexkép: Pixabay