A zsidó állam, ha nem is kapja meg azt a feltétel nélküli támogatást, mint a Trump-éra alatt, de továbbra is kiemelt szövetségesnek számít Washingtonban. Antony Blinken Gázával kapcsolatos ígéretei azonban számos kérdést is felvetnek. Seres László elemzése.

Sok konzervatív elemző aggódott az új demokrata adminisztráció beiktatásakor, vajon milyen korszak köszönt az amerikai-izraeli kapcsolatokra, folytatni fogja-e Joe Biden Donald Trumpnak a zsidó állam melletti elkötelezett kiállását, vagy visszaeshet-e a viszony az Obama-időszak szintjére. Eddig úgy tűnik, Bidenék tartják magukat Izrael önvédelmi jogának és a Trump-korszak legfontosabb vívmányának, az Ábrahám-szerződéseknek az erősítéséhez, tehát Izrael és több arab állam viszonyának normalizálásához.

Ugyancsak fontos gesztus volt Amerika részéről, hogy nyíltan kiállt Izrael mellett, amikor a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC)  főügyésze bejelentette, vizsgálatot indít Izrael 2014-es, a gázai hadművelet idején elkövetett állítólagos háborús bűncselekményei miatt. Ez, akárcsak a külügyminiszter mostani látogatása közvetlenül a legújabb gázai védekező hadművelet után, annak fényében is értékelendő, hogy a napokban a demokrata párt több szélsőséges, Izrael-ellenes politikusa is hallatta a hangját Gáza és a Hamásznak ürügyül szolgáló jeruzsálemi kilakoltatások ügyében.

Az a meccs azonban még nem dőlt el, hogy kénytelen lesz-e előbb-utóbb a mostani adminisztráció engedményeket tenni ennek az egyre növekvő szélsőbalos csoportnak. Az ugyanis tagadhatatlan – és mindenképpen elmozdulást jelent Trumpékhoz képest -, hogy bár Blinken elítélte a Hamász terrorját, akárcsak az ezt kísérő amerikai antiszemita atrocitások “sokkoló kitörését”, azért gesztusokat a palesztin félnek is tett. Nyíltan bejelentve, hogy a jövőben aktívabb szerepet akarnak játszani a két fél konfliktusának rendezésében.

Kihagyni a Hamászt a pénzosztásból

Ez nemcsak a valamiért idilli megoldásnak tartott “kétállami” cél újbóli felbukkanását jelenti, hanem két konkrét, rövid távú ígéretet is: egyrészt nem költöztetik vissza ugyan az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemből Tel-Avivba, de Kelet-Jeruzsálemben is újra megnyitják a Trump által bezárt palesztin konzulátust, másrészt újabb dollármilliókat fognak ölni a Gázai-övezet rekonstrukciójába, az elképzelés szerint a Hamászt kihagyva, a Palesztin Hatóság (PA) közbeiktatásával. (A jó hír egyébként az, hogy a hat arab állam közül, amely normalizálta viszonyát Izraellel, egyik sem szakított vele Gáza miatt.)

“Dolgoznunk kell a lehetőségek bővítésén Gázában és Ciszjordániában is. Az ilyen beruházások elősegítik a stabilabb környezet kialakítását, amely mind a palesztinoknak, mind az izraelieknek előnyére szolgál” – hangsúlyozta Blinken az izraeli államfővel tárgyalva. Ugyanakkor a térség egyik legpontosabb elemzőjének, Caroline Glicknek a Newsweek-nek írt cikkéből kiderül, hogy az amerikai külügyben valójában nem tudják garantálni, hogy a Hamász nem téríti el ismét az amerikai, európai és ENSZ-es rekonstrukciós milliárdokat.

Ehhez képest Blinken, amikor Ramallahban a Hamásztól való (jogos) félelmében a palesztin választásokat elnapoló Mahmúd Abbász elnökkel tárgyalt, nemcsak az újranyitandó konzulátusról beszélt, hanem arról is, hogy az “igazságos, tartós béke kilátásait aláásó, egyoldalú lépéseknek” tartja például a “zsidó telepesek tevékenységét, a házrombolást, területek annektálását”, mindazt tehát, amivel Izraelt szokás rendre vádolni.

Jelzésértékek

Igaz, utolsó pontként idesorolta a “terrorcselekményeket elkövető személyeknek adott pénzügyi támogatást” is, ez egyértelműen Abbászéknak szólt, hiszen a PA támogatja anyagilag a börtönben ülő “mártírokat” és családjaikat. Mondandója ugyanakkor egy szintre emelte a palesztin terrort Izrael védekező tevékenységével. Ugyancsak a palesztin közösségnek szólt az Al-Ayyam c. lapnak adott interjúja, amelyben ő is bírálta az elhíresült Sheikh Jarrah negyedbeli kilakoltatásokat.

Mindez lehet az egyik közel-keleti tanácsadójának sugallata is: mint Glick említett cikkéből kiderül, Hady Amr ugyanis kifejezetten palesztinbarát, legitim tárgyalópartnernek tekintené a Hamászt is, és olyan engedményekre bírná rá a zsidó államot, amely alapjaiban veszélyeztetné a létét.

Izraeli megfigyelők szerint mindenképpen jelzésértékű volt Blinken gyorsan tető alá hozott izraeli látogatása, kiállása a zsidó állam mellett a Hamász által indított gázai rakétaháború után. A The Jerusalem Post fontosnak nevezte, hogy magához ragadta a diplomáciai kezdeményezést, mielőtt valaki más tölti be ezt a vákuumot, a The Times of Israel pedig kifejezetten hasznosnak nevezte, hogy nem feltétel nélkül, hanem kritikusan támogatta Izraelt, csendes háttérdiplomáciával garantálva a viszonylag gyors tűzszünetet.

Irán a legnagyobb kérdés

Kérdés persze, van-e értelme a továbbiakban is azt a modellt követniük, hogy bőkezűen megtámogatják a korrupt Palesztin Hatóságot, politikai és gazdasági üzenetet küldve a gázaiaknak is. A Gázát uraló Hamász népszerűbb, mint valaha, és hiába támaszkodik Amerika az ENSZ ügynökségeire, a – palesztinok által igényelt 150 millió helyett – 75 millió dollárra rúgó rekonstrukciós pénzek elosztásában (értsd: a pénzek egy részének átcsatornázásában terrorcélokra) a PA szerepét visszautasító iszlamista szervezet megkerülhetetlen.

A konfliktus fő oka, a palesztin terrorizmus természetesen nem fog egyhamar eltűnni a térségből, ezt Washington is nagyon jól tudja. Az Irán által támogatott Hamász nem a “kétállami megoldás” érdekében lőtte Izraelt, hanem mert el akarja pusztítani a zsidó államot, jegyezte meg találóan az egyik izraeli lap. Nem mindegy tehát, milyen feltételekkel ül majd le Amerika Iránnal tárgyalni (már ha ez egyáltalán reális, jelenleg épp Irán vonakodik) a nukleáris megállapodás újrakötéséről, de az mindenképpen bíztató, hogy ezekről a feltételekről egyeztetni fog a zsidó állammal is.

Nem lesz könnyű menet: Izrael a kezdetektől ellenezte az Obama által 2006-ban tető alá hozott iráni dealt (JCPA), amelyből aztán Trump ki is léptette Amerikát, mondván, az nem nyújt kellő garanciát a rezsim nukleáris katonai törekvéseinek megakadályozására. Nehéz elképzelni, hogy Amerika olyan feltételeket tudjon most kiharcolni Teherántól, amik egyfajta új időszámítás kezdetét jelenthetnék ebben a konfliktusban – legkésőbb itt Blinkenék megtapasztalhatják majd, hol érnek véget a kiegyensúlyozottságra törekvő, nyugodt diplomácia lehetőségei.

zsido.com