A haszid zsidó világ két cádikja, a belzi és a csernobili rebbe találkoztak, ahol meghitt beszélgetést folytattak számos témában.
A közelmúltban egy igazán különleges látogatásnak lehettek tanúi a haszid világ figyelemmel kísérői: a csernobili rebbe, ráv Áháron Twerski látogatást tett a belzi rebbe, ráv Jiszáchár Dov Rokeach otthonában. A találkozás meghitt hangulatban, szűk körben zajlott, ám spirituális súlya miatt nagy visszhangot váltott ki – emeli ki a Matzav.com.
A rebbe rövid kérdései és a rebbe rövid válaszai
A beszélgetés oldott, barátságos légkörben kezdődött. A csernobili rebbe érdeklődött Rokeach rabbi hogyléte felől, mire a belzi vezető rövid, ám sokatmondó válasszal felelt: „Báruch háSém, most már jobban.” E néhány szó mögött hosszú hónapok egészségügyi nehézségei, hívek ezreinek imája és a bizakodása sejlett fel.
A belzi rebbe ezután egy érdekes kérdést tett fel: vajon szokás volt-e Csernobilban, hogy ráv Áháron fiai nyilvánosan mondjanak tórai gondolatokat? A válasz pedig egyszerű és beszédes volt: „Nem. Rav Aharon maga is csak suttogva mondott Tórát.” Ez a rövid megjegyzés is rámutat a csernobili hagyomány alázatosságára és visszafogottságára, arra, hogy a tanítás nem feltétlenül a nyilvánosságról, sokkal inkább a belső tartalomról szól.
A két rebbe közös felmenői is szóba kerültek
Reb Jiszáchár Dov megtisztelte vendégét és arra kérte, hogy osszon meg vele valami Tóra-magyarázatot. Mire ráv Áháron egy történettel válaszolt. Egyszer ráv Mordecháj Rachmastrivkától kértek tanítást, mire ő így felelt: „Ha a rabbi olyan, mint az Örökkévaló angyala, akkor kérj tórát a szájából.” Ezzel finoman utalt arra, hogy a tanítás felelősség, amely csak a megfelelő spirituális állapotból fakadhat.
A látogatás során szóba kerültek közös családi szálak, történelmi visszatekintések, valamint az Erec Jiszráélbe való csodával határos megérkezés is – ez különösen érdekes számunkra, hiszen negyedik belzi rebbe Budapesten keresztül menekült a náci pokolból a Szentföldre.
A két cádik az emlékek és a jelen spirituális valósága között mozgott. Beszélgetésükből és tulajdonképpen minden mozdulatukból sugárzott a kölcsönös tisztelet és az Isten-i jelenlét. A találkozó végén mindketten meleg áldásokkal búcsúztak egymástól.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.