Belz negyedik rebbéjének, Reb Aharon Rokeachnak (1880–1957) a náci megszállást követően menekülnie kellett a városból, a Gestapo egyik első számú célpontja lett. Belz ekkor egyébként már nem számított földrajzi fogalomnak, hanem szimplán csak fogalom volt, mely nem a városhoz, hanem a rebbéhez kötődött, és sajnos a történelem viharai többször is elűzték őt onnan. Először Reb Aharon apjának, Jiszáchár Dov-Beer Rokeachnak (1852–1926) kellett elmenekülni Belzből (1917–1919 között Újfehértón élt), aztán fiának, Reb Aharonnak is, mindkettőjüknek végleg.
A belzi rebbe 1941-ben apai féltestvérével, Reb Mordecháj Rokeach (1901–1949) bilográji (Biłgoraj, Lengyelország) rabbival Premislánba (Peremyshliany, Ukrajna) menekült, ahol családja nagyobb részét, közöttük legidősebb fiát, s egyben leendő utódját, Reb Mosét is kivégezték. A rebbe leborotválta szakállát és pajeszát, majd a bochniai és krakkói gettókon keresztül orosz katonai tiszti egyenruhában, hadifogolynak álcázva átjuttatták őket a magyar határon, s 1943 májusában Budapestre érkeztek.
Reb Aharon a nácik által körözött személyek első sorában volt és bár budapesti tartózkodása a korábbiakhoz képest nyugodtabb volt, Pesten is többször költöznie kellett és itt létéről – a körülményekhez képest – mégis viszonylag kevesen tudtak. A rebbe biztonsága érdekében a zsidó sajtó sem számolt be arról, hogy az akkori zsidó világ egyik legnagyobb szellemi vezetője a magyar fővárosban él. Az ortodoxia hetilapja, az Orthodox Zsidó Ujság már csak akkor számolt be erről, amikor Reb Aharon és testvére már biztonságban megérkeztek a Szentföldre.
A belzi rebbe máig kérdéses búcsúbeszéde
Az emlékezet erősen őrzi az elutazásuk előtti napot, január 16-át, amikor Reb Mordecháj a belzi rebbe nevében – valószínűleg a
Dob utcai orthodox hitközség székházában – tartott egy nagy haszid beszédet, teletűzdelve tórai és más TáNáCh-i idézetekkel, hogy a magyar zsidók továbbra is segítsék a lengyel menekülteket, közben
kihangsúlyozva azt, hogy semmi rossz nem fog történni a magyar zsidókkal, és a belzi rebbe úgy látja, hogy itt biztonságban fogják túlélni a háborút.
A beszédet röviddel ezután a hallgatóság több tagja, így például Lebovics Menáchem Áháron (Áron, ?–1945) csapi (Chop, Ukrajna) rabbi is megjelentette nyomtatásban. Miután viszont a dróse szövegét hallomás után, emlékezetből rögzítették, ráadásul többféle változatban is megjelent, nehéz eldönteni, hogy Reb Mordecháj pontosan mit is mondott. Az elhangzott szavak a rebbe óhaját fejezték ki, vagy azt, ahogy ő a helyzetet akkor, az addigi történések alapján látta, esetleg a rebbe áldását jelentette?
Így aztán, azt is lehetetlenség megállapítani, hogy a beszédből milyen biztosítékot szűrhetett le a hallgatóság, hogy Magyarországon biztonságban maradnak. Ez utóbb pedig azért is volt sokak által vitatott, hiszen a magyar zsidókat többségét néhány hónappal később deportálták.
A Holokauszt után több kérdés is felmerült a túlélőkben. Először is, hogy hogyan hagyhatta el belzi rebbe a híveit, sőt, a családját is, hogy saját életét mentse. Hogyan menekülhetett a Szentföldre, amikor korábban végig erős anticionista narratívával élt, és közösségét igyekezett eltántorítani attól, hogy Erec Jiszráélba menjenek, pláne, hogy a cionista szervezetekkel érintkezzenek, melynek segítségével ő aztán elutazhatott. Ami pedig a magyarországi zsidóknak különösen fájdalmas volt, hogy a rebbe, akinek jelenléte reménysugarat jelentett nekik és akiben feltétel nélkül megbíztak, hogy ígérhette azt, hogy biztonságban lesznek, amikor alig néhány hónappal később a hazai zsidók nagy részét Auschwitzba deportálták.
Az „ígéret” kitörlése
A kérdések persze nagyrészt megválaszolatlanok maradtak, azonban tűzre vetett olajként hatott, amikor a belzi rebbe halála után, a rebbe néhány bizalmasa kiadott róla egy életrajzi könyvet, benne Reb Mordecháj beszédével is, melyből viszont önkényes alapon kihúzták az „ígéret” részt. Mégis mi történt, próbálják utólag megváltoztatni a múltat?
A belzi rebbe megmenekülése körüli kérdéseket Esther Farbstein rebecen, akadémikus igyekezett megválaszolni. Először is emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Reb Aharon is végigszenvedte a vészkorszakot, mintegy két éven keresztül menekült gettókból gettókba, még végül Budapestre került, ahol szintén bujkálnia kellett. Tette ezt mind a haszidjai segítségével, akik nem csupán ragaszkodtak rebbéjük meneküléséhez, de aktívan, az életük kockáztatásával részt is vettek ebben a mentőakcióban. Vagyis a belzi rebbe nem önszántából hagyta el közösségét, Belz városát, hanem többszörös kényszerből, nyomás alatt menekült.
Ami pedig az „ígéretet” illeti, hogy a magyar zsidók – relatív – biztonságban átvészelik a háborút… Tudunk-e mondani egyetlen másik haszid rebbét, vagy akármelyik közösség rabbiját, egy hitközségi vezetőt, még akár cionistát is, aki 1944 január közepén úgy gondolta volna, hogy Magyarországot, – mely sok másik országhoz hasonlóan szintén a második világháború kitörése óta hadban állt – a náci Németország, a magyarok szövetségese megszállja? Majd ennek hatására, a magyar hatóságok végül deportálják a teljes vidéki zsidóságot és a nyilas hordák rendszeres mészárlásokat tartanak a fővárosban? Nem ismerünk ilyen beszédet.
Valójában egyetlen zsidó vezető sem biztatta közösségének tagjait, hogy meneküljenek, hagyják el az országot, így aztán milyen alapon lehetne a belzi Rebbén számon kérni, hogy ő nem biztatott senkit sem a menekülésre.
Másfelől pedig meg kell említeni azt is, hogy míg sok túlélő a rebbe ígéretét utólag hamisnak találta, addig többen pont a rebbe szavainak tulajdonította, hogy a fővárosi zsidóság nem lett deportálva, és a pesti nagygettó a vidékhez képest átvészelte a világháború utolsó hónapjait.
A belzi rebbe megmenekülése a korabeli magyar zsidó sajtóban
Az Orthodox Zsidó Ujság beszámolója a rebbe elutazásáról az alábbi, prófétai idézettel kezdődött: „És emelték a kerubok szárnyaikat és a kerekek ő mellettük Izrael Istenének dicsősége pedig fölöttük volt, felülről. És elvonult az Örökkévalónak dicsősége a város közepéről és megállt a várostól keletre levő hegyen. Egy szellem pedig fölvett engem és elvitt Kaszdímba, a számkivetettséghez, látomásban Isten szelleme által; és elvonult rólam a látomás, melyet láttam.” (Jechezkiél 11:22–24.)
Vagyis, Jechezkiél próféta szavaihoz hasonlították az élményt, mely belzi rebbe pesti tartózkodásából fakadt, majd az elmeneteléből adódott. A cikk gyakorlatilag visszamenőleg tájékoztatja a szélesebb olvasóközönséget, hogy „Reb Aharajn” fivérével, a bilográji rabbival itt élt, hogy lakása zarándokhelynek számított.
„Amikor, a múlt tavasszal, a Gondviselés csodás irányban megnyilatkozott akaratából Magyarországra jött, valamint egész ittléte alatt, nem került nyilvánosságra ittléte, lapunk szándékosan nem adott közlést Róla, de a hívek szájról-szájra adták a hírt maguk között s eljöttek Hozzá a csüggedtek, az összetörtek, az aggódók, a reményvesztettek. S akinek sikerült a szentéletű rebbe elé járulni, az úgy érezte, hogy a cádik egy meleg tekintete bátorságot, vigaszt, útmutatást nyújt, egy-egy bátorító jókívánsága biztonságot, reményfokozást jelent.
S milyen élményt jelentettek a körében eltöltött őszi ünnepek, a »félelmetes napok«, majd a Szükajsz. Az utóbbi ünnep alkalmából tódult a nép a Nagyatádi Szabó [ma: Kertész] utcai lakásra, mert sikerült a cádik számára szerezni egy idei esztrogot, amelyből –amint akkoriban megírtunk – csak pár példány jutott az országba.”
A cikk írója nem tesz ugyan említést a fentebb idézett kérdéses beszédről, azonban január 17-én hétfőn, a Békéscsaba-bukaresti gyorsvonaton Szolnokig ő maga is elkísérte belzi Rebbét, s váltott vele néhány szót. A beszélgetésből pedig kiderült, hogy
a rebbe eredetileg ideiglenesen tervezett a Szentföldön maradni, ahová imádkozni megy az egész zsidóság jólétéért, sőt Magyarország szerencséjéért is, melynek vendégszeretetét nem fogja elfelejteni.
S mit üzent a magyar zsidóknak:
„A Jóságos oltalmát kérem számukra és az egész klal jiszroél számára, brochó, háclovhó üparnószó, jusson nekik áldás, boldogulás és megélhetés!”
Reb Aharon és testvére január 21-én, péntek reggel érkeztek Isztambulba, ahol pár napi pihenő után folytatták útjukat a Szentföldre.
Nyitókép: A belzi rebbe (forrás: Yad Vashem)
|
Források:
Cseh Viktor, Zsidó Örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon. Budapest: Mazsike, 2021. Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018. Farbstein, Esther, Hidden in the heights – Orthodox Jewry in Hungary during the Holocaust, vols. I–II. Jerusalem: Mossad Harav Kook, 2014. „A belzi rebbe a Szentföldön”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 6. évf. 5–6. szám, 3. old. |