Bar Kuperstein és a tfilin: a férfi biztonsági őrként dolgozott a Nova fesztiválon, amikor a Hamász terroristái brutális mészárlást hajtottak végre a fesztiválozók között, sokakat Gázába hurcolva, köztük őt is. Tfilinje azóta körbejárja a világot, hogy minél többen feltegyék, és az így végrehajtott micvák az ő érdemei is legyenek.
Bar Kuperstein tfilinje, amely körbejárja a világot, nemcsak őt, hanem az egész zsidó népet is összeköti. A tfilin a zsidó nép különleges micvája, mely látható összeköttetést jelent Isten és az emberek között. Az Isten és a zsidók közötti szövetség jelképe, védelmet nyújt, és a felhelyezésével mindenki hozzájárul közösségünk biztonságához.
A tfilin a zsidó nép különleges micvája. Különlegességét az adja, hogy látható összeköttetést jelent a zsidó nép és az Örökkévaló között. Tárgyi, nagyon is valóságos eszköz, melyet a karunkra kötünk, jelképezve a testi, és a fejünkre, szimbolizálva szellemi erőt. A tfilin mint az Isten és a zsidók közötti szövetség jelképe, különleges védelmet nyújt Izrael népének. A tfilin micvája nemcsak arra a személyre hat, aki feltekeri. Nemcsak annak fontos, aki – szombat és ünnepnapok kivételével – minden nap felteszi. A tfilin mindannyiunk számára fontos, és aki csak felteszi, legalább életében egyszer, védelmet biztosít az egész zsidó népnek. A tfilin micvájának betartása nem csupán személyes ügy, hanem az egész zsidó közösséget érintő cselekedet. Ezért indította útjára az áldott emlékű lubavicsi Rebbe 1967-ben, a hatnapos háború idején a tfilin-kampányt.
Egy Gázában túszként fogva tartott fiatal tfilinje jár körbe a világban, a tfilin micvája által összekötve a zsidókat.
A tfilin összeköt
A tfilin micvája összeköt, fényt hoz a világba és hozzásegít a túszok kiszabadulásához, hirdeti a több mint egy éve Gázában túszként fogva tartott Bar Kuperstein édesanyja. Az asszony néhány hónappal ezelőtt fordult a világ zsidósága felé azzal a kéréssel, hogy fia hazatéréséig használják Bar tfilinjét, ezzel siettetve Bar és a többi túsz kiszabadulását.
A projekt lebonyolításához önkéntest keresett és talált Cvika Graiver ügyvéd személyében: „Ez a hősies asszony azt írta, hogy olyan embert keres, aki magához veszi fia szeretett tfilinjét és segít másoknak feltenni, amíg csak Bar haza nem tér Gázából” – emlékezett a férfi. „Nem voltam biztos abban, hogy képes vagyok ilyen komoly felelősséget magamra vállalni. Mégis küldtem neki egy üzenetet, amiben az állt, hogy én nagyon szeretem a saját tfilinemet, de megtiszteltetés lenne számomra, ha magamhoz vehetném Bar tfilinjét, felállíthatnék egy asztalt, és arra ösztönözhetnék másokat, hogy tegyék fel…”
A sok jelentkező közül végül Graiverre esett a választás. „Bar valódi izraeli hős, története pedig szívszorító. Édesapja mentőzött, míg egy balesetben súlyosan megsérült és tolószékbe kényszerült. Barnak részt kellett vállalnia a család eltartásából, és ezért volt a Nova fesztiválon, ahol biztonsági őrként dolgozott. Amikor megkezdődött a mészárlás, menekülés helyett ott maradt, és ellátta a sérülteket. Nagyon sokan számoltak be arról, hogy ő segített nekik. Sajnos azonban Bar, miközben másoknak segített, megsebesült, majd Gázába hurcolták” – mesélte az ügyvéd, aki minden hozzá érkezőnek beszél Barról, így az emberek jobban kötődnek hozzá és teljes átéléssel imádkoznak a hazatéréséért.
Ima a túszokért
„Bar édesanyja írt egy kis útmutatót is az asztalkához, melyben arra kér mindenkit, hogy imádkozzon a túszok, köztük Bar Ávráhám ben Júlia hazatéréséért.
Az a cél, hogy az emberek imádkozzanak mindnyájuk hazatéréséért, és hogy összekösse a zsidó népet a tfilin micvájával. Hiszem, hogy bár az izraeli hadsereg erős, a tfilin spirituális ereje által csodák történhetnek és – Isten segítségével – hamarosan hazatérhetnek a túszok”.
Az elmúlt hónapokban több mint ezer zsidó rakta fel Bar tfilinjét. A nyáron külföldre is eljutott, amikor Graiver Kanadában és az Egyesült Államokban járt: „Itt kerültek a képbe a Chábád közösségek. Akárhová mentem, mindenhol voltak, akik alig várták, hogy használhassák Bar tfilinjét. Az a tény, hogy egy túsz tulajdonát képezte, rengeteg zsidó számára jelentett ösztönzést, hogy feltekerje a szíjakat”.
A tfilin Kanadából Los Angelesbe utazott, ahol – míg az ügyvéd dolgozott – egy Chábád rabbi tette fel megszámlálhatatlanul sok zsidó férfira Bar tfilinjét. „Az emberek egész nap özönlöttek, hogy felvehessék”. A tfilin eljutott a keleti partra is: Floridába, Miamiba, Boca Ratonba, és számtalan Chábád küldött számtalan Chábád-központjában járt.
Az ügyvéd a legteljesebb csodálat hangján beszélt Bar édesanyjáról: „Ő a legerősebb ember, akivel valaha is találkoztam. Sziklaszilárd hite erőt ad neki és bizonyossággal tölti el: Bar hamarosan hazatér. Mindenről beszámolok neki, videókat és képeket küldök a Bar tfilinjét viselő emberekről.”
Az egyik legmeghatóbb esetre az izraeli nagyvárosban, Bát Jámban került sor: „Azt hiszem, a legelső napon történt. Egy fiatalember odajött, megnézte magának az asztalkát, és habozott. Megkérdeztem, hogy szeretne-e tfilint tenni, ő pedig a pultom felől kérdezősködött, miután meglátta Bar képét. Elmondtam neki Bar történetét, és a fiatalember beleegyezett, hogy feltegye a tfilint. Kiderült, hogy a Nova fesztivál túlélője volt. A tfilin sosem volt az élete része, de abban a pillanatban – Bar közvetítésével – mély kötődést érzett e micva iránt”.
A cikk az Egység Magazinban jelent meg.