A Bölcseink tanították (Bráchot 61. b), hogy egyszer valamikor a Bar Kokhba-lázadás után a gonosz római birodalom megtiltotta a zsidóknak, hogy Tórát tanuljanak. Papusz ben Jehuda viszont látta, hogy Rabbi Akiva, korának egyik legkiemelkedőbb alakja a tilalom ellenére nyilvánosan tanítja a Tórát.
Papusz ben Jehuda álmélkodva kérdezte tőle: „Akiva, te talán nem félsz a birodalomtól?”
Mire Rabbi Akiva a következő példázattal felelt: „Egyszer egy róka sétált a folyóparton és figyelte az ide-oda cikázó halakat. Megkérdezte tőlük, hogy mi elől menekülnek. Mire azt válaszolták a halak, hogy az emberek hálói elől. Erre azt kérdezte a róka: hogy miért nem jönnek hát ki a partra? Együtt élnének majd, ahogy az elődeink tették. A halak erre azt válaszolták: „És még téged neveznek a legbölcsebb állatnak a világon? Nem bölcs vagy te, hanem bolond! Ha abban a környezetben, ami táplál és életet ad, félnünk kell, mennyivel inkább kellene félnünk abban a környezetben, ahol bizonyosan meghalunk?!”
Pontosan ugyanez vonatkozik ránk, zsidókra is: ha most, amikor Tórát tanulunk, ilyen a helyzetünk, akkor mennyivel rosszabb lenne, ha elhanyagolnánk a Szent Tant? Ahogy áll a Tórában: „szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, hallgass az ő szavára és ragaszkodjál hozzá, mert Ő a te életed és napjaid hosszúsága”. (5Mózes 30:20.)