Az ősapa két neve

Ahogyan a tórai hetiszakaszban folytatódik az egyiptomiakat sújtó tíz csapás leírása az utolsó három csapással (sáskajárás, sötétség és elsőszülöttek halála), úgy olvashatunk Egyiptom Isten által elrendelt végzetéről most Jirmejáhu (Jeremiás) próféta látomásai között.

Az előző héten Jechezkél (Ezékiel)  próféta hasonló tematikájú próféciáival ismerkedhettünk meg a háftárában. Most is, mint a Váérá hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai szakaszban, Nebukadnecár babilóniai uralkodó által teljesedik be Isten akarata a bűnös Egyiptomon.

Az ige, melyet szólt az Örökkévaló Jirmejáhú prófétához, hogy jönni fog Nebukadrecár, Bábel királya, hogy megverje Egyiptom országát. Jelentsétek Egyiptomban és hallassátok Migdálban, hallassátok Nofban és Tachpanchészben; mondjátok: állj ki és készülődjél, mert kard emésztett körülötted. (46:13-14)

Így indul a háftárá, majd a próféta elmondja, miket tesznek majd a babilóniaiak a tehetetlen egyiptomiakkal. A zsidó népnek azonban nem kell félnie, mert – mint annyiszor – Isten megígéri, hogy bűneik büntetéseként száműzöttek lesznek, ám eljön a végső megváltás. Így zárul a háftárá:

Te pedig, ne félj, szolgám Jákob, és ne rettegj Izrael, mert íme én megsegítelek távolból és magzatodat fogságuk országából; visszatér Jákob, nyugodt lesz és gondtalan és nem ijeszti senki. Te ne félj szolgám Jákob, úgymond az Örökkévaló, mert veled vagyok, mert végpusztítást teszek mindazon nemzetek közt, ahová eltaszítottalak, ámde veled nem teszek végpusztítást, megfenyítelek igazság szerint, de büntetlenül nem hagylak. (46:27-28)

Érdekes, hogy a szakasz a Jáákov (Jákob) és a Jiszráel (Izrael) nevet is említi. A Tóra elmeséli nekünk, hogyan kapta a harmadik ősapa a Jiszráel nevet, miután megbirkózott az angyallal. Isten korábban az első ősapa nevét is Ávrámról Ávráhámra változtatta, és az előző nevet nem is használhatjuk. Jáákov esetében azonban azt látjuk, hogy mindkét név használatban maradt mind a Tóra szövegében, mind a későbbi írásokban.

Ezt a kommentátorok úgy magyarázzák, hogy a két név az ősapa létezésének két különböző aspektusára utal. Amikor a fizikai világgal kell kapcsolatban lennie, akkor Jáákovnak nevezik. Maga a Jáákov név is a héber „ekev” – sarok szóból származik, és ezzel utal arra, hogy ez az ősapa életének földhözragadt, materiális aspektusát jelenti. A Jiszráel, az Isten angyalával megküzdő harcos neve pedig azt az oldalát képviseli, mely túlmutat a fizikai valóságon. Jáákov legyőzte és a saját ügyének szolgálatába állította az angyalt, így lett Jiszráel.

Ahogyan a hetiszakasz végén bekövetkezik az egyiptomi fogságból való szabadulás, melyet a büntetésként kapott negyvenéves pusztai vándorlás, majd a honfoglalás követ, úgy ígéri meg a próféta, hogy a bűnöket szükségképpen követő bűnhődés, vagyis a száműzetés és szétszóratás nyomán elérkezik a végső megváltás, az Örökkévaló összegyűjti a zsidó nép szétszórt tagjait és  békében élhetnek országukban örök időkig.

Adja az Örökkévaló, hogy ez minél hamarabb, még napjainkban bekövetkezzen!

 

Hetiszakasz: Bo

Háftárá: Jirmejáhu 46:13–28

 

  • Küldés emailben