Összeállításunkban az esővel kapcsolatos tényekkel és történetekkel ismerkedhetnek meg olvasóink.
1. Eső és harmat
Az eső (héberül gesem vagy mátár), illetve nyári párja, a harmat (tál) olyannyira fontos, hogy a mindennapi imákban is megemlítik őket. Tavasztól őszig harmatért, ősztől tavaszig pedig esőért imádkoznak az Örökkévalóhoz. Isten több ízben is megígérte a Tórában, hogy abban az esetben hullik csupán elegendő eső az országban, ha a zsidók betartják a parancsolatokat. Amellett, hogy a mindennapokban imádkoznak az esőért, illetve a harmatért, évente egyszer, pészahkor elmondják a harmatért való imát, smini áceretkor pedig az esőért könyörögnek Istenhez. Zájin chesvántól, chesván hó hetedikétől imádkoznak aktívan az esőért, mert ez volt az az időpont a Szentély idejében, amikorra a legkésőbb útnak indult zarándokok is átlépték az Eufráteszt és visszaértek Babilóniába.
2. Jore és málkos
A héber nyelv megkülönbözteti a jorét, ami az első és a málkost, ami az utolsó esőt jelenti. Ez a nyelvi megkülönböztetés is azt mutatja, hogy milyen nagy jelentősége van az esőnek. Mózes ötödik könyvében, a Dvárimban szerepel a Smában, az egyik legfontosabb imában is idézett részlet:
És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok… akkor megadom országtok esőjét annak idejében, az őszi esőt és a tavaszi esőt…(5Mózes 11:13-14)
3. Amikor az eső rosszat jelent
Eső képviselte az isteni büntetést Noé nemzedékében, ez volt a mábul, vagyis az özönvíz. Azt mondják, az ijár hónapban hulló eső gyógyulást hoz, ám ha sávuot, a tóraadás ünnepe után is esne még, azt rossz jelnek kellene elkönyvelnünk. Ellentétben az őszi-téli esővel, amelynek neve: gismé bráchá, az áldás esője. Persze csak addig, amíg nem képez hirtelen lezúduló, rendkívül gyors folyású patakokat a sivatag nyáron száraz folyómedreiben, mely esetben ugyanis nem tanácsos az útjába állni.
4. Choni hámeágel
Egy híres történet a misnában Choniról, a polgári időszámítás kezdete előtti első században élt bölcsről, tóratudósról és csodatevőről szól:
Annak jeleként, hogy a zsidók eltértek a parancsolatoktól, szörnyű szárazság sújtotta Izrael Földjét. Súlyos éhínség fenyegetett és a bölcsek elhatározták, hogy a rendkívül istenfélő és tudós ember hírében álló Chonihoz fordulnak, akinek csodás tetteiről több helyen beszámol a Talmud. „Imádkozz, hogy essen az eső” – kérték. Choni imádkozott, ám semmi nem történt. Ekkor Choni egy kört rajzolt maga köré a porba, és így szólt: „Addig nem mozdulok el innen, amíg nem kezd esni az eső”. Ekkor apró cseppekben szemerkélni kezdett az eső. „Örökkévaló Isten, nem ilyen esőt kértem” – mondta Choni, mire hatalmas, ökölnyi cseppekben kezdett hullani az égi áldás. „Örökkévaló Isten, nem ilyen esőt kértem” – mondta ismét, ekkor rendes cseppekben kezdett esni az eső.
Esett és esett, az embereknek már menekülniük kellett. Ekkor Choni megértette, hogy az emberiség nem érdemelte ki a jó esőt annak a megfelelő idejében, ahogy a Tóra ígérte. Azt mondta neki Simon ben Setách, a Szánhedrin (legfelsőbb bíróság) feje: „Ha nem Choni lennél, most bizony bajba kerülnél. De mit tehetnék ellened, amikor tiszteletlenül viselkedsz Istennel és Ő teljesíti az akaratodat, akár a rendetlenkedő gyermek, akinek az apja is teljesíti a kívánságait.”
5. A Baba Száli
Hasonló csodák napjainkban is esnek különösen istenfélő emberek közbenjárására. Az alábbi történet a Baba Száliról (1890-1984) szól, akinek nevéhez számtalan csodatétel fűződik:
Akkor történt, amikor a Baba Száli még Marokkóban élt. A faluban új mikvét (rituális fürdő) készítettek különlegesen pontosan kimért kabalisztikus méretek szerint. A mélyen a földbe vájt medence az alatta feltörő természetes forrásból kapta a vizét. Ám egy nyári napon a forrás elkezdett apadni, és hamarosan kiszáradt a mikve. Természetesen a közösség vezetőjéhez fordultak tanácsért, ő pedig elrendelte, hogy készítsenek egy másik, szintén különleges előírásoknak megfelelően kimért mikvét. A munkások neki is álltak, kiásták a szükséges medencét, ám nyár közepén Marokkóban nem esik az eső, nem tudták, hogyan fogják megtölteni. A medence megtöltéséhez tiszta esővízre volt szükség. A Baba Szálihoz fordultak, aki elment a helyszínre, majd égnek emelte a tekintetét, és így imádkozott:
„Világ Ura! Elrendelted, hogy tiszták és szentek legyünk. Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, hogy ezt elérhessük, legjobb tudásunk szerint megépítettük ezt a mikvét, most pedig Tőled függ, hogy használni is tudjuk, a Te neved megszentelésére.”
A ragyogó kék égen hirtelen felhők jelentek meg, és hamarosan szakadni kezdett az eső. Nemsokára tele volt a mikve medencéje.
Fotó: Ryoji Iwata