A Noách hetiszakaszból megtudjuk, hogy Noách (Noé) volt nemzedékének egyetlen igaz embere. Az Örökkévaló parancsára hajót ácsolt és családjával együtt felszállt rá, hogy így menekítse meg az emberiséget. Magával vitte a föld állatait is, a kóser állatokból hetet-hetet, a nem-kóser állatokból pedig egy-egy párt.
Chesván hó 17-én (vagyis az évnek körülbelül a szakában, amikor ezt a szakaszt olvassák a zsinagógákban) költöztek be a hajóba, és még aznap esni is kezdett az eső. A hatalmas állatkert egy éven át élt a hajón: a következő év chesván hónapjának 27. napján hagyhatták el a vízi alkalmatosságot, addigra száradt fel kellőképpen a föld. Ez idő alatt Noé és fiai táplálták az állatokat, el lehet hát képzelni, hogy ők maguk nem sokat pihentek. Bölcseink azt mondják, hogy a hajó belső tartalma sokkal nagyobb volt, mint a külső, így vált lehetővé, hogy az állatok mellett a nekik szánt élelem, sőt, az emberek tápláléka is elférjen rajta. Minden állatnak a saját, különleges ételét kellett adni, méghozzá meghatározott időben, mondja a midrás (Tanchuma, Noách 2, 9). Ha csak egy kicsit is késett Noé, annak szomorú következményei lettek. Így történt ez egyszer az oroszlán esetében: az éhes ragadozó belemart Noách lábába, amikor késve érkezett az eledel.
A ragadozókkal kapcsolatban egyébként azt mondják bölcseink, hogy a hajón olyan állapotok uralkodtak, mint a végső megváltás után lesz, az eljövendő világban, ahogyan a próféta mondja:
És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a gödölyével heverész; borjú, oroszlánkölyök és hízóbarom együtt, és egy kisfiú vezeti őket. Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. És játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkusz szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét. (Jesája 11:6-8)
Az özönvíz előtt az emberek nem ettek húst, a húsfogyasztást csak az özönvíz után engedélyezte az emberiség számára az Örökkévaló. És mivel a hajón az eljövendő világhoz hasonló volt a helyzet, a ragadozók is növényeken éltek. A hajónak három szintje volt, az egyiken az emberek, a másikon az állatok éltek, a harmadikon pedig az élelmet tárolták különféle kamrákban.
A Talmud (Szánhedrin 108b) elmeséli, hogy Eliézer, Ávráhám szolgája megkérdezte Sémet, Noách fiát (aki Ávráhám idejében még életben volt, tőle származnak a zsidók), hogy hogyan voltak képesek minden állatot ellátni. Azt válaszolta Sém: „Nagyon sok gondunk volt a hajón. Azokat az állatokat, melyek általában nappal táplálkoznak, nappal kellett etetnünk, és azokat, melyek rendesen éjjel esznek, éjszaka. Azt azonban nem tudta az apám, hogy mit eszik a kaméleon. Egy napon, amint egy gránátalmát vágott fel, a gyümölcsből kiesett egy kis hernyó. A kaméleon rögtön megette. Attól a naptól kezdve [az apám] korpából készített kását, és amikor megkukacosodott, a kaméleon megette.”
Az özönvíz neve héberül: מבול – mábul. Ha kellőképpen erős brit akcentussal ejtjük ki a „marble” szót, az mábulnak hallatszódik, ezért sok helyen ezen a szombaton marble cake-t, vagyis márványos süteményt tesznek az asztalra, ahogy ros hásánákor is fogyasztunk olyan szimbolikus ételeket, melyek hangzásuk okán kerülnek az asztalra, vagy ahogy szokás vörös lencséből készült főzeléket enni azon a szombaton, amikor az elsőszülöttség eladásának és az egy tál lencsének a történetét olvassuk.
Márványos sütemény
párve
¾ pohár olaj
2 pohár cukor
4 tojás
3 ½ pohár liszt
½ kk. só
4 ek. sütőpor
1 1/3 pohár gyümölcslé
2 ek. vanília-kivonat
1 tábla párve (nem tejes, félédes) csokoládé
Az olajat és a cukrot elkeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a száraz hozzávalókat, végül a gyümölcslét is beletöltjük, és alaposan elkeverjük. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztjuk, a sütemény tésztájából két evőkanállal hozzáadunk, ezt is megkeverjük. A világos keveréket téglalap alakú sütőformába töltjük, a csokoládés tésztát a tetejére csorgatjuk, és néhány mozdulattal kissé belekeverjük a formában levő tésztába. Előmelegített, 180 fokos sütőben mintegy 45-50 perc alatt készre sütjük.
zsido.com