Oberlander Báruch rabbi valószínűleg egyike a leghűségesebb szigeti „szitizeneknek”, hiszen 1998 óta szinte minden évben kint volt a most Sziget Fesztivál néven futó egyhetes rendezvényen. Ahogy viccesen mondja, lubavicsi létére mégis ő a szigeti rabbi (ha valakinek elsőre nem esne le a vicc, annak elmondjuk, ez egy szójáték. A „szigeti rabbi” vagy „rebbe” a sátoraljaújhelyi gyökerű máramarosszigeti haszid dinasztia vezetőjét jelöli a vallásos zsidó nyelvezetben). Pedig igazán nem lehet mondani, hogy tipikus fesztiválozó lenne: „nem ez az én természetes közegem, ezért minden nap kifáradtam, de ez egy jó fáradtság. Nagyon jó, hogy idén is ott voltunk és remélem, hogy szokás szerint lesz gyümölcse a jelenlétünknek.” A gyümölcs ez esetben kétféle lehet: olyan zsidók, akik a szigeti találkozók nyomán közelebb kerülnek a gyökereikhez, és a nem-zsidók, akik nyitottabbá válnak a zsidókkal való találkozás hatására és ellenállóbbá az antiszemita tanokkal szemben.
Oberlander Báruch rabbi pozitív tapasztalatai
„Az első Sziget fesztiválos bejelentkezésem után rám írt a közösségből egy négygyerekes édesanya, hogy elmondja, ő 16 évesen az akkor még Pepsi Szigeten találkozott velem először és azóta jár a Vasváriba.” Idén is sokan voltak, akik a gyökereiket keresve mentek a Zsidó sátorhoz, ahol szabadon lehetett kérdezni a rabbit, és beszélgetni az önkéntesekkel. „Találkoztam egy 17 éves fiúval, aki egy kis faluból jött a fesztiválra. A nagymamája zsidó, de most először találkozott bármiféle zsidóval. Sajnos nem tudtam rábeszélni, hogy tfilint rakjon, azt mondta, még nem áll készen rá. Remélem, ez a találkozás egy olyan út kezdete lesz számára, amin eljut odáig is, hogy készen álljon.” Rajta kívül azonban rengetegen raktak tfilint, sőt idén talán először a kádis is elhangzott a Szigeten.
„Egyik délután még minjent is szerveztünk, hogy minchát tudjunk mondani, egy francia fiúnak kádist kell mondani az apukája után. Szokatlan dolog ez a Szigeten.”
Az EMIH rabbijai is kint voltak a Szigeten
Oberlander rabbihoz minden nap további rabbik és más önkéntesek is csatlakoztak, például Motti Bak a Jósika utcai zsinagóga és Stell Ájzik az Újbudai zsinagóga rabbija is. A Sziget fesztiválon való jelenlét pontosan azt a célt éri el, amit a szervezők akarnak: hogy láthatóak és megközelíthetőek legyenek a zsidók, a rabbik. Segítsenek a zsidó szigetelőknek és bemutassák a zsidóság valódi arcát a nem-zsidóknak. Az idei Sziget Fesztiválon 416 ezer ember vett részt, köztük számtalan zsidó fesztiválozó is (bár idén, a háború miatt, az izraeli résztvevők száma alacsonyabb volt, mint más években). Számukra is rengeteget ad, hogy tudják, hogy van egy hely a Szigeten, ahol „otthonos” környezet várja őket.
„Egy fiatal lány ellenőrizte a jegyeinket, amikor befelé mentünk” – mondja Faith Áser, aki vasárnap csatlakozott a Zsidó Sátor csapatához. – „Rám nézett és örömmel mondta: ’látom a táliszodat!’ majd megmutatta, hogy Dávid-csillagos medált visel.” Ezek a találkozások nagyon fontosak, segítik a pozitív zsidó identitás megélését az összetartozás-érzés által. Nem véletlenül nyilatkozta Köves Slomó rabbi a Kneecap ír zenekar körüli botrány nyomán kialakuló vitában, hogy az EMIH nem fogja bojkottálni a Szigetet. „A világot nem elzárkózással, hanem párbeszéddel lehet alakítani” – jelentette ki a rabbi. Mint mondta, a fény erejével, a tudás megosztásával lehet csak harcolni a sötétség ellen: „Jelenlétünkkel arra szeretnénk rávilágítani, hogy az izraeli zsidóság elleni uszítás nem szabadságharcos állásfoglalás, hanem a sötétség képviselete”
De mire számítottak a rabbik?
Amikor azt kérdezem, mi volt a Szigeten, Oberlander rabbi rögtön rávágja, hogy az az érdekes, ami nem volt! „Arra számítottunk, hogy idén lesz egy nagy „free Palestine”-cunami, de ez szinte teljesen elmaradt. Akik megálltak beszélgetni, azok vagy nem is hozták fel a témát, vagy nagyon higgadtan lehetett velük beszélgetni. Nem tudom, mi volt az oka ennek: az emberek vagy otthon hagyták az ilyen nézeteiket, vagy pedig a fiatalok többsége valójában értelmesen gondolkozik, csak szokás szerint van egy hangos kisebbség, és az ember azt hiszi miattuk, minden fiatal olyan…”.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.