Ambrus Klára az óbudai közösség jól ismert tagja: derűs jelenlét, elkötelezettség és a rendszeres – persze nem sábeszi – kétkeréken érkezés teszi emlékezetessé. Pedig a kerékpározás nem mindig volt része az életében, a szenvedély mindössze néhány éve született meg. Ma már több tíz kilométeres túrákat tesz meg, és örömmel osztja meg ezt az élményt másokkal is. A zsidoprogramok.hu most Klára egyik kedvenc túravonalára: Óbuda-Szentendre távra hívja a kalandvágyókat.
Ambrus Klára hamar Szentendre felé vette az irányt
Cseh Viktor: Az óbudai közösségben nem titok, hogy közel áll a szívedhez a biciklizés. Mikor kezdődött a két kerék szeretete?
Ambrus Klára: Lehet, hogy meglepő, de csak hat évvel ezelőtt kezdődött. Gyerekeim, mivel külföldön élnek, a kerékpárjaikat az én erkélyemen tárolják és amikor itthon vannak biciklivel közlekednek. Évekig rá sem hederítettem, de egyszer csak kipattant a fejemből, hogy én is biciklizhetnék. Elmentem, hogy vegyek, de nem tudtam vele elindulni! Megkértem az eladót, hogy hagy kapaszkodjam belé, de olyan bizonytalanul sikerült, hogy bicaj nélkül távoztam. Aztán eszembe jutott, hogy úgy harminc évvel ezelőtt bicajoztam először és utoljára. Nu, én ebbe nem nyugodtam bele, összeszedtem magam, nekem ennek sikerülnie kell és egy hét múlva megvettem az első biciklimet amivel a járdán a házak fala közelségétől tartva hazabiciklizem és örömömet leltem benne.
Első utam a Margitszigetre vezetett, először egyszer, a következő alkalommal kétszer, aztán többször mentem oda-vissza, de kevésnek bizonyult, kellett egy komolyabb úti cél és gondoltam meglátogatom Tziviáékat Szentendrén. Aztán ez lett a programom majdnem minden vasárnap. A bicajomon van kilométeróra és ez az út bizony 46 km, de voltam messzebb is amikor 80 km-t tettem meg háztól-házig.
Amikor bicajozom, csuda jó érzés fog el, érzem a levegő suhanását az arcomon, beszívom a friss levegőt, gyönyörködöm a tájban, mert Szentendréig a bicikliút erdőn, mezőn a Duna-parton vezet.
A szombat a pihenésé, a többi nap akár a biciklizésé is
Cs. V.: Egy héten egyszer, szombatonként biztosan pihen a bicikli, de egyébként milyen gyakran használod? Mostmár mindenhová azzal jársz?
Pénteken este és szombaton délelőtt zsinagógában vagyok, mert az számomra fontos és ez a 25 óra a lelassulásé, a beszélgetésé a közösségé. A jó kis túrámra a vasárnap marad, igaz, gyakran jó programokat szerveznek az EMIH-es kollégáim, amik érdekelnek vagy éppen hozzánk az Óbudai Zsinagógába jön csoport és akkor én csak mesélek és mesélek. Azért minden összeegyeztethető, szóval a hétvégéim a hasznos és jó feltöltődésről szólnak.
Ambrus Klára már régóta várta a közös biciklizést Szentendre városába
Cs. V.: Amikor meghallottad, hogy lesz Szentendrére közös biciklizés, akkor rögtön tudtad, hogy ezen ott a helyed? Saját biciklivel mész vagy esetleg bérelsz?
A. K.: Őszinte leszek, már nagyjából 5 éve vártam, hogy valaki megszólítson és megszervezze a csoportos biciklizést! Amikor rájöttem, hogy milyen nagyszerű szórakozás és egyben sport is, meg akartam osztani ezt az érzést másokkal. Volt is néhány alkalom, amikor Anna kolléganőm, a közösségből Veronika és Gabi velem jöttek. Vettem még egy bicajt, hogy aki jönne, ne legyen probléma, ha nincs biciklije. Aztán ez teljesen leült, itt maradtam egy plusz bicajjal, amit aztán végül egy anyukának adtam a közösségből.
Teljesen felvillanyozott amikor olvastam most, hogy a kollégáim szerveznek közös biciklizést, azonnal jelentkeztem és boldogan megyek. A bicajom mindig menetre kész!
Én a saját kerékpárommal megyek, a bérelt kerékpárok úgy látom, hogy jól felkészítettek, lehet válogatni, kipróbálni, ha nekem nem lenne bátran bérelnék.
„Csupa mosoly és öröm lesz ez a nap!”
Cs. V.: Neked, mint gyakorlott bringásnak, ahogy említetted is, nem jelent problémát egy Óbuda-Szentendre oda-vissza. Mit gondolsz a távról? Olyanok is tudják teljesíteni, akik nem minden héten pattannak nyeregbe?
A. K.: Ha én ezt a távot a 71 évemmel lazán megteszem, akkor ezt az utat mindenki tudja teljesíteni.
Cs. V.: A kerekezés mellett miért ajánlanád ezt a programot a hosszú hétvégére?
Ambrus Klára, az óbudai zsinagóga egyik oszlopa
„Abban a szerencsés és kiváltságos helyzetben vagyok, hogy minden nap az Óbudai Zsinagógában lehetek, mert ott van a munkahelyem is.”
Ambrus Klára az Óbudai Zsinagóga 2010-es újraavatása óta a közösség oszlopos tagja. Rövid idővel később az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség munkatársa lett a Károly körúti irodában, majd 2016-tól Klárának nem csak az imádkozás és a kikapcsolódás helye lett a Lajos utcai zsinagóga, hanem a munkahelye is – a szó legnemesebb értelmében.
A június 9-én 10-kor Ambrus Klára is ott lesz az óbudai találkozón, hogy onnét Szentendrére kerekezzen a többi érdeklődővel. A jó hangulat garantált, a Zsidóház Szentendre, a Cháj Galéria pedig kóser frissítőkkel várja a társaságot. Bővebb információ és jelentkezés a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.