Az antiszemitizmus, mint teológiai és társadalmi probléma címmel rendeztek konferenciát a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért és a Magyarországi Evangélikus Egyház. A meghívott előadók között szerepelt Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija is, aki többek között arról beszélt, hogy a holokauszt nem lehet Isten büntetése.
„Bármi is történjék az ember környezetében, az első feladata, hogy saját maga számára levonja az erkölcsi következtetéseket… Bál Sem Tov azt tanított: nincsenek profán dolgok: bármit lát az ember, azt azért mutatja neki Isten, hogy valamire felhívja a figyelmét saját magával kapcsolatban.” – mondta beszéde bevezetőjében Köves rabbi. Ez a fajta önreflexió rendkívül fontos a zsidó vallásban. Mondanivalójával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ez a hittudományi megközelítés és nem pedig a napi antiszemitizmussal való találkozásra való reakció.
Beszélt arról, hogy a keresztény Európában milyen történelmi gyökerei vannak az antiszemitizmusnak és ez hogyan jelenik meg a zsidó közösség életében. Ismertette a Mózes 3. könyvének a végén található Isteni ígéretet, amelyik arról szól, hogy milyen áldásokkal jár, ha a zsidók követik az Örökkévaló törvényeit, és milyen tragikus sors vár rájuk, ha ezt elmulasztják. Bár a zsidókat ért csapások az isteni terv részei, azok, akik ezeket végrehajtják, önszántukból, személyes döntésük alapján cselekszenek. Isten nem választ ki személyeket, akik a zsidó népre mért ítéletet végrehajtják, magyarázta Köves rabbi, és Maimonideszt idézve hozzátette: az, hogy Isten szándékaival megegyeztek a cselekedeteik „nem kisebbíti a zsidó nép békéjére törő gonoszok felelősségét”. A holokauszt kapcsán arról beszélt, hogy „a zsidó nép korábban soha nem látott szenvedése nem történhetett Isten tudta nélkül. Ugyanakkor mértékadó zsidó Tóra-tudósok és filozófusok egyetértenek abban, hogy ez már nem lehetett a zsidó néppel szembeni büntetés része.”
Fabiny Tamás evangélikus püspök a konferenciát megnyitó beszédében úgy fogalmazott: az egyháznak teljesen távol kell tartania magát a politikai szélsőségektől, határozottan el kell tőle határolódnia, és amennyire lehet, a pártokat is kellő távolságtartással kell kezelnie.
"Jézus nem magyar volt, de még csak nem is norvég, hanem zsidó" – hívta fel a figyelmet a társrendező norvég szervezet képviseletében Rolf Gunnar Heitmann. A keresztények felelősségéről szólva Tatai István református lelkész – Köves Slomó előadására is reflektálva – hangsúlyozta: a szembenézéskor a gyökerekig vissza kell menni. Vattamány Gyula teológus-vallástörténész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára a kereszténység egyik legnagyobb, "ha nem a legnagyobb" történelmi bűnének minősítette a maga zsidóellenes hagyományának megteremtését.
Csepregi Zoltán egyháztörténész, az evangélikus egyetem tanszékvezető tanára Luther antiszemitizmusáról beszélt. Kitért arra, hogy Luther bizonyítható módon csak egyszer találkozott zsidókkal, nem olvasott zsidó tudományos műveket, zsidóellenes kijelentéseinek jelentős részét pedig egy másik szerzőtől kölcsönözte.
"Mennyire elterjedt a társadalomban az antiszemita előítéletesség?" – tette fel a kérdést Kovács András. A szociológus kutatási adatokkal bizonyította, hogy még arról sincs egyetértés, milyen kijelentések tekinthetőek antiszemitának: a zsidó és nem zsidó lakosság megítélése esetenként jelentős eltérést mutat. Kovács úgy véli, a közéleti viták egy része is ebből fakad. "A zsidóellenességnek és az előítéletességnek különböző dimenziói léteznek" – jegyezte meg a szociológus. A meglévő sztereotípiák nem feltétlenül járnak elutasítással, az elutasítás pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető tevőlegesen is fellépne a zsidósággal szemben.
Bár a választások évében mindig is erősödött, sok éven át jellemzően stagnált az antiszemitizmus mértéke Magyarországon. 2009-2010 táján azonban kiugróan megemelkedett, 20-22 százalékra nőtt a szélsőségesen antiszemiták aránya, derült ki a konferencián bemutatott adatokból. Kovács András szerint a helyzet egy nyíltan antiszemita párt, a Jobbik megjelenése miatt változott meg. A Jobbik „mozgósította a látenciát”, olyanokból is előhozta a szélsőségességet, akik korábban úgy érezték, nem szalonképesek a nézeteik, ezért a felmérések során inkább nem nyilvánítottak véleményt.
További olvasmány a cikkel kapcsolatban:
Lehet-e Istenben hinni a Holokauszt után?
Zsido.com / NOL