A Jew in the City egyik olvasója aziránt érdeklődött, hogy a Tóra vajon foglalkozik-e a PTSD-vel, vagyis a poszttraumás stressz szindrómával. Az alábbiakban Jack Abramowitz rabbi válasza olvasható.

A Tóra természetesen nem említi név szerint ezt a problémát, hiszen maga a kifejezés is csupán néhány évtizeddel ezelőtt, 1980-ban született meg. A jelenség természetesen létezett és ismert volt korábban is és a történelem során sokan sokféleképpen nevezték. Mivel a régi időkben sem volt ritka jelenség, talán nem meglepő, hogy a Tánách, a zsidó Biblia is említi, vagy legalábbis utal rá.

A Softim hetiszakasz végén (5Mózes 20:1, 8) olvassuk:

Ha kivonulsz háborúba ellenségeid ellen és látsz lovat és szekeret, számosabb népet nálad… szóljanak még a felügyelők a néphez és mondják: Ki az a férfiú, aki fél és csüggedt szívű? Menjen és térjen vissza házába, hogy el ne csüggedjen testvéreinek szíve, mint az ő szíve.

Rabbi Akiva ezt úgy magyarázta, hogy olyan emberre vonatkozik, aki nem bírja a kivont kard látványát (Szota 44a). Úgy tűnik, nem csupán félelemről van szó, hiszen feltétezhető, hogy aki az ellenség túlerejével áll szemben, mindenképpen félelmet érez. Ráadásul a Tóra ragadósnak írja le az állapotot, ami számos pszichés állapotra, például a PTSD-re is jellemző.

Ha konkrét esetet keresünk, akkor két példát hozhatunk elő. Az egyik Noách (Noé). Először végignézte, amint a családján kívül az egész emberiség odaveszik az özönvízben, aztán egy éven át – a midrás szerint a szemét szinte le sem hunyva, hogy minden állatot a megfelelő időben tudjon megetetni – gondozta a sokszor veszélyes és nyilván meglehetősen szagos állatokat. Csoda-e, ha szabadulása után azzal reagált, hogy jól leitta magát? A PTSD-vel élő emberek ugyanis az átlagosnál gyakrabban lesznek alkoholisták.

A másik példa Élijáhu (Illés) próféta. A Királyok első könyvének 18. fejezete beszámol a próféta egyik legismertebb tettéről, arról az esetről, amikor legyőzte a Báál papjait. A nagyszabású győzelmet követően 450 bálványimádó papot öltek meg. Ez azonban nem tetszett a gonosz Izevel (Jezábel) királynénak és a próféta halálát kívánta. Élijáhu elmenekült, meg akart halni (19:4) és rengeteget aludt (19:5-6):

Ő pedig ment a pusztában egy napnyi úton, odaért és leült egy rekettyebokor alá; halált kívánt a lelkének és mondta: Elég, most, oh Örökkévaló, vedd el lelkemet, mert nem vagyok én jobb az őseimnél. Ekkor lefeküdt és elaludt egy rekettyebokor alatt; s íme megérintette egy angyal és mondta neki: Kelj föl, egyél!

Az öngyilkos gondolatok, a valóság elől az álom világába menekülés, illetve az alvással kapcsolatos problémák a PTSD jelei lehetnek. A Királyok könyve azonban nemcsak a problémát írja körül, de megoldást is kínál: Isten halk, nyugodt hangon szólt hozzá ebben az állapotában és feladatot adott neki. A PTSD következtében az emberek gyakran elveszítik az érdeklődésüket, de azzal, hogy feladatot kapott, ismét bevonódott a történésekbe.

Sajnos a többségünk nincs ilyen közvetlen kapcsolatban Istennel, ezért helyes, ha az ember probléma esetén felkeres egy mentális egészséggel foglalkozó szakembert és – amennyiben erre igénye van – további spirituális megerősítést keres egy rabbinál. Ha pedig azt látja valaki, hogy egy barátja, ismerőse, családtagja szenved PTSD-től, akkor követheti az isteni példát: halk, nyugodt hangon szóljon hozzá, próbálja meg újra bevonni a történésekbe – és igyekezzen hozzáértő segítséget szerezni.

Fotó: Austin Chan on Unsplash