A lélek tápláléka
Egyszer egy férfi azzal a panasszal fordult a Rebbéhez, hogy nincs értelme az életének. Igen, a munkájában sikeres, a családja egészséges, mégis mindig magányosnak és üresnek érzi magát.
– Fordítasz-e időt a lelkedre? – kérdezte a Rebbe.
– Hogyan fordíthatnék időt a lelkemre, mikor annyira leköt a munkám és a családom?
– Van egy régi mondás – válaszolta a Rebbe. – Mikor két ember találkozik, az két test, egy lélek. A testek ugyanis a maguk természetes mivoltán önzők, nem egyesíthetik erejüket: mindegyik a maga anyagi szükségleteit követi. A lelkek azonban természetüknél fogva önzetlenek, ilyenformán tehát mikor két ember egyesíti erejét, lelkük összefonódik. Javasolnék valamit: határozzuk el itt és most, hogy mindennap fordítasz időt tanulásra és imádkozásra, s művelsz még valami jótettet. Ez majd táplálja a lelked, értelmet és célt ad minden cselekedetednek, s nem leszel kitéve életed szeszélyes erőinek.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 31. szám – 2014. november 12.