Németországban is megszaporodtak az antiszemita incidensek. Hitközségi vezetők azt javasolják, hogy a muszlim negyedekben zsidó férfiak ne viseljék a kipát. Mások épp bátorságra, civil ellenállásra buzdítanak.

Január elsején egy Berlinben élő izraeli fiatalember, Shahak Shapira a mobiljával felvette, amint a metrón egy arabul és németül beszélő társaság antiszemita és Izrael-ellenes dalokat énekel. Amikor leszállt, a többiek követték, megverték és fejbe rúgták. Tavaly áprilisban ugyancsak egy izraeli férfit inzultáltak arabok Berlin Kreuzberg negyedében, „mocskos zsidónak” nevezték, és összeverték. A párizsi Charlie Hebdo-merénylet után egy bajor iskola 9-10 éves tanulói azzal keltettek feltűnést, hogy iszlamista szlogeneket harsogtak órán, halálosan megfenyegették a keresztényeket, és szitokszókén használták a „zsidót”.

Az országban az antiszemita bűntények száma a 2013-as 788-ról 2014-re majdnem tíz százalékkal, 864-re nőtt, de sok a verbális inzultus, fenyegetés is, utcán, járműveken, palesztinpárti tüntetéseken. Az ADL felmérése szerint a 70 milliós Németország lakosainak 27 százalékát érinti az antiszemitizmus. Nem csoda, hogy a német zsidók elgondolkodnak: hogyan tovább?

A németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke óriási vihart kavart, amikor kijelentette, a „problémásnak” számító muszlim negyedekben a zsidó férfiak jól teszik, ha lemondanak arról, hogy zsidókként azonosítsák őket, úgyhogy inkább ne viseljék a tradicionális fejfedőt. Josef Schuster szerint nem kéne „félelemből elbújni”, úgyhogy inkább „másfajta fejfedőt” kéne választani, tanácsolta. Emlékezetes, hogy Franciaországban – és most már Svédországban is – valóban veszélyes lehet kipában sétálni a muszlim negyedekben.

A fiatalabb zsidó generációk azonban visszautasítják a gyávának tartott appeasement-et (behódolást), és bár tudják, hogy a helyzet komoly, nem akarnak sem lemondani alapjogaikról, sem alaposabban megfontolni az Izraelbe történő kivándorlást, ahogy ezt az izraeli kormányfő minden európai antiszemita merénylet után ajánlja. „Teljes értékű tagja vagyok a német társadalomnak. A legtöbb barátom nem zsidó, de így is szinte lehetetlen kipában utcára menni. Kétszer is meggondolom, mileőtt valakinek elmondom, hogy zsidó vagyok” – nyilatkozta a 24 éves Benjamin a BBC-nek, aki mindennek dacára otthon érzi magát hazájában.

A Der Spiegel publicistája mindenesetre visszautasítja a zsidó hitközség elnökének javaslatát. Philipp Löwe megkérdezi: „még talán bújjanak is el a zsidók?” Épp ellenkezőleg, írja, ha az okos enged, a buta fog kormányozni. Arra van szükség, hogy kipák tömkelegét kezdjük el hordani, zsidók és nem zsidók egyaránt, ugyanis „ha a többségből ellenségkép lesz, akkor az ellenségkép érdektelenné válik. (…) Bár végül is mindegy, mit hordunk a fejünkön, a tartalom számít.”

Az egyik legkiválóbb, legprovokatívabb német-zsidó publicista, Henryk M. Broder viszont úgy látja, önáltatás a németországi zsidók részéről azt hinni, hogy majd a több hivatalos odafigyelés, a Merkel kancellár által is beígért nagyobb állami védelem megoldja a problémát. A brüsszeli, párizsi és koppenhágai merényletek után kár azt hinni, hogy előbb-utóbb javulni fog a helyzet, írja, sőt, romlani fog, az iszlamista veszély már rég itt van Európában. Kevés azt mondani, hogy a zsidó élet mindennek dacára „lehetséges” Németországban, hiszen a zsidó élet a fáraók alatt, a rómaiak idején, sőt, a varsói gettóban is „lehetséges” volt, a kérdés az, hogy milyen feltételek között? A zsidók nem akarják megérteni, hogy minél több állami biztonságot garantálnak nekik, annál kevesebb méltóságuk marad – írja a Die Welt-ben Henryk M. Broder.

Persze lehet, hogy Németországban is a láthatatlan kipa a megoldás.

Korábbi írásunk az Anjou liliomos kipákkal kampányoló chábád rabbiról.

Munkatársunktól

(fotó: wikipedia)