Ünnepi sorozatunk az Arutz7 oldal összeállítása alapján mutatja be a chanukai történet helyszíneit és kevésbé ismert részleteit. Dr. Chágáj Ben-Árci, elismert izraeli történész kalauzolja az olvasókat a szabadságharcosok nyomában, Modiintól a Templomhegyig, a Szentély megtisztításáig, és Izrael függetlenségének visszaállításáig.

Miután a felkelők visszafoglalták a Templom-hegyet, megtisztították és újraavatták a Szentélyt, a hellenista zsidók a hadjárat folytatására kérték a görögöket. Lisziász hadvezér egy minden eddiginél hatalmasabb sereggel tért vissza Izraelbe. Százezer gyalogos, húszezer lovas, illetve 32 harci elefánt tartozott a parancsnoksága alá. Ismét déli irányból, Gus Ecion felől támadott.

Jehuda Mákábi úgy döntött, nem várja meg Jeruzsálemben az ellenség érkezést. Harcosaival megközelítette a görög sereget, és Bét Zechárjá falunál ütött tábort. Ezen a helyen ma egy arab falu, Bét Zákárijá áll, mely nevében őrzi az ókori zsidó település emlékét. A zsidó hadvezér tudta, hogy frontális támadás esetén nincs esélye a győzelemre, ezért fivérét, Elázárt előre küldte egy csapat válogatott katona élén, hogy magát Lisziászt öljék meg, így gyengítve az ellenség harci morálját.

Az összecsapás során Elázár egy harci elefánttal találta magát szemben. Beugrott az állat hasa alá és alulról döfte bele a lándzsáját. Az elefánt holtan rogyott össze, maga alá temetve a harcost. Vezérük elestét látva a zsidó felkelők visszavonultak a táborukba. (A csatatér közelében negyven évvel ezelőtt új települést alapítottak, mely az Elázár nevet viseli, s utcáit makabeus hősökről nevezték el.)

Jehuda Mákábi a vesztes csata után Jeruzsálemben vonta össze erőit, s ott várta a görögök támadását. Lisziász ostromgyűrűt vont a szent város köré, s úgy tűnt, csak idő kérdése, amíg visszahódítja azt. A védők keményen ellenálltak, de helyzetüket nehezítette, hogy éppen smita, azaz szombat év volt, amikor szünetel a földművelés, így nem voltak jelentős élelmiszer-tartalékaik. Azonban a korábbi csoda megismétlődött: Lisziász és serege váratlanul felhagyott a hadjárattal és visszafordultak Antiochia felé. Ekkor érkezett ugyan is a hír, hogy Antióchusz király elesett a perzsa hadjáratban és hadvezérei mind visszatértek a birodalom fővárosába, hogy megkaparintság a trónt.

Jeruzsálem lakosai hatalmas örömünnepet rendeztek az ostromló sereg elvonulása és a zsarnok uralkodó halála alkalmából. Az új király, Dimitriusz azonban nem adta fel elődje tervét, és újabb hadsereget küldött a felkelés leverésére, Nikánor hadvezér parancsnoksága alatt.