102 éves korában elhunyt Jocheved Gold, az a zsidó nő, aki 13 évesen visszautasította, hogy virágot adjon át Hitlernek az 1936-os berlini olimpián.
Báruch dáján háEmet! Egy évszázadon átívelő életút ért véget. Jocheved Gold túlélte Hitler náci rémuralmát, a holokauszt korszakát és Izrael Állam valamennyi háborúját, és már kamaszként olyan bátorságról tett tanúbizonyságot, amely örökre beírta nevét a történelembe – adta hírül a Matzav.com.
„Én, egy zsidó, virágot adjak Hitlernek?”
Jocheved Gold 13 éves volt, amikor 1936 augusztusában belépett a berlini Olimpiai Stadionba az olimpiai játékok megnyitójára. A fiatal lány – aki külsőre „németesnek” tűnt – bekerült abba a gyerekcsoportba, amelynek feladata az lett volna, hogy virágot nyújtson át Hitlernek, Németország kancellárjának.
„Szemtől szemben láttam őt, és kicsit féltem” – idézte fel később. „De hogy én, egy zsidó, virágot adjak Hitlernek? Visszautasítottam.”
Mindez abban az időszakban történt, amikor a náci rezsim már súlyos jogfosztó intézkedéseket vezetett be a zsidók ellen. Az 1935-ös nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól, kizárták őket a közéletből és a legtöbb foglalkozásból.
Németországtól a Szentföldig
Jocheved 1923-ban született a közép-németországi Halberstadtban. Édesapja, Neuwirth Áháron rabbi több közösségben – Mainzban, Halberstadtban, Berlinben és Amszterdamban – szolgált rabbiként és dájánként.
1938-ban, a kristályéjszaka pusztítása idején Jocheved már szemtanúja volt a zsinagógák felgyújtásának és lerombolásának. Egy évvel később, mindössze 16 évesen, Haifába menekült a brit mandátum alatt álló Palesztinába, szüleit Európában hagyva.
A levelezést egészen a második világháború utolsó évéig tudták fenntartani, amikor a levelek hirtelen elmaradtak. Jocheved biztos volt benne, hogy szüleit elpusztították, ám csodával határos módon túlélték a vészkorszakot.
Testvére, az áldott emlékű Jehoshua Neuwirth rabbi, a neves háláchikus tekintély és a Semirát Sábát Kehilchátá című alapmű szerzője, később lejegyezte a család megmenekülésének történetét. Az egyik visszaemlékezésből kiderül, hogy édesapjuk szombat lévén nem vette be a gyógyszert, amelyről később kiderült: patkányméreg volt.
Alapító a Gázai övezet határán
Jocheved élete hátralévő részét Izraelben élte le. Az alapítók között volt a Gázai övezet közelében fekvő Kibuc Szá’ád közösségben. 1942-ben feleségül ment Smuél Goldhoz, a kibuc egyik alapítójához, aki 1961-ben, mindössze 40 évesen hunyt el.
Évtizedeken át különféle szervezési és adminisztratív feladatokat látott el, majd, hivatalos egészségügyi képzés nélkül a kibuc ápolónője lett. Közel 40 éven át szolgálta a közösséget ebben a szerepben.
Élete során végigélte Izrael Állam összes jelentős háborúját, a függetlenségi háborútól kezdve a gázai konfliktusokig.
„Nem hotelben akarok meghalni”
2023. október 7-én, a Hamász terrortámadása idején, 100 évesen 30 órát töltött fiával egy megerősített biztonsági szobában. Később egy Holt-tenger melletti hotelbe evakuálták, de hajthatatlan volt.
„Nem vagyok hajlandó egy hotelben meghalni” – mondta családjának. „Vigyetek haza. Ha meghalok, ott halok meg.” Visszatért a kibucba, és ott is hunyt el, 102 éves korában.
Jocheved Gold gyerekeket, unokákat, dédunokákat és ükszülött unokákat hagyott maga után, valamint egy történetet, amely egy 13 éves lány bátorságáról szól, aki a történelem egyik legsötétebb alakjának mondott nemet.
Emlékéből fakadjon áldás!
A borítókép illusztráció. Fotó: Austrian Archives / IMAGNO / APA-PictureDesk via AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.