Egy korty víz, egy falat étel vagy akár egy gyógyszer is vallásjogi kérdéssé válhat a zsidó hagyomány szerint. Mikor mondunk áldást a gyógyszerre?
A zsidó vallás nemcsak az imára és az ünnepekre, hanem a hétköznapok legapróbb pillanataira is pontos útmutatást ad. Így még arra is, hogy mikor kell áldást mondani egy gyógyszer bevétele előtt. A Talmud és a Sulchán Áruch részletesen szabályozza, mi számít élvezetnek, mikor kötelező az áldás, és mikor maradhat el, megmutatva, hogyan fonódik össze test és lélek még a gyógyulás pillanatában is.
A zsidó jog alapvetése: arra mondunk áldást, amit élvezünk
Bölcseink előírása szerint (Talmud, Bráchot 35. a) minden ételre és italra kell mondani áldást, amikor elfogyasztjuk őket. Ezt héberül birkot hánehenin (Maimonidész, Az áldások szabályai 1:4.), ami szó szerint azt jelenti, hogy az élvezetekre mondott áldások és arra vonatkozik, amikor az ember étkezik és élvezi ezeknek a dolgoknak a fogyasztását.
Ebből következik, hogy ha van olyan étel vagy ital, aminek fogyasztása nem okoz élvezetet, arra nem mondunk áldást.
Ez vonatkozik, a jó, a rossz és a semleges ízű gyógyszerre
Ezért az olyan gyógyszerre, aminek jó az íze, kell mondani áldást. Még akkor is, ha az ember nem az éhségét akarja csillapítani ezzel, hanem a betegsége miatt szedi (Sulchán áruch RSZ 204:14.). Mégpedig azt az áldást kell mondani, ami a fajtája szerint rá vonatkozik (például, ha valami növény gyökeréből készült, akkor boré pri háádámá áldást stb.)
Ha rossz ízű a gyógyszer, akkor mivel nincs élvezet benne, nincs áldás rá, akkor sem, ha haszna van abból, hogy szedi, mert meggyógyul tőle (uo.).
„Ha nem jó, de nem teljesen rossz”, akkor kell rá áldást mondani, de fajtától függetlenül mindenképpen az egyéb ételekre mondandó sehákol bráchát.
Egy keserű gyógyszerre, ami cukorral van bevonva kell mondani áldást (Encyclopedia of Medicine and Jewish Law [héber] 2. kötet 388–389. oldal). Azért, mert az édes részt azt élvezi az ember, mielőtt eljutna a keserű ízhez.
És mit mond a zsidó jog a gyógyszerhez ivott vízről?
Felmerül a kérdés, hogy ha a gyógyszer miatt nem is, a vízre kell-e mondani áldást, aminek segítségével lenyeli. A válasz az, hogy nem kell, ha egy keserű, nem élvezetes gyógyszert vesz be vele. Mert a víznek nincs íze, önmagában nem okoz élvezetet a fogyasztása (SÁ uo. 13.).
Csak akkor kell áldást mondani a vízre, ha szomjas, vagy ki van melegedve és azért iszik, mert ebből fakad a fogyasztás élvezete, nem magából a vízből.
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.