A karitatív tevékenységek nem csak napjainkban fontosak a zsidó vallási szervezeteknek, hanem nagy múltra tekint vissza a jótékonyság hagyománya.

Kohn Arnold tekintélyes, régi magyar múltra visszatekintő zsidó családból származott. A Rumbach utcai zsinagóga vezető elöljárója, emellett a Pesti Izraelita Hitközség jótékonysági elöljáróhelyettese és a Chevra Kadisa tagja volt.[1] Jó nevű sírkőüzletet épített ki, melynek székhelye az egykori Orczy ház szomszédságában, a Károly körút 15. szám alatt volt (Kolb-féle ház). Kohn sírkövei máig megtalálhatók szerte a budapesti temetőkben, de néhány a fővároson kívül is, egytől-egyik szépen kidolgozott, jellemzően szecessziós, idővel pedig art deco-s faragásokkal díszítve.

Kohn miután kellő tőkét szerzett, egy biztosítócéget alapított „Unió” Élet- és Gyermekbiztosító Intézet névvel (székhelye a Teréz körút 40-42. szám alatt volt); a társulat 1920-ban 110 millió biztosítási állomány mellett 39,5 millió garanciális tartalékkal rendelkezett, így a korszak egyik legmegbízhatóbb biztosítási intézetének számított.[2]

 Halála után a vállalkozások vezetéseit fiai – kik időközben Kovácsra magyarosítottak – vették át: a sírkőraktárét Kovács Róbert, míg a biztosítótársaságét Kovács Imre.

Kohn Arnoldnak feleségével, Böhm Ninával – kivel negyvennégy év boldog házasságban élt[3] – öt gyermeke született, három leánya és két fia, de náluk sokkal több éhes szájnak adott enni, protezsáltjai számának se vége se hossza nem volt, ezért méltán érdemelhette ki a „szegények atyja” nevet.[4] Több gyűjtés szervezésében vett részt, de számos magánakciója is ismeretes. Adakozott kórházállításra, iskoláztatásra, népkonyhára, menekültek megsegítésére… Ezekből idézzük fel néhány akciót:

Kohn Arnold hagyománytisztelő, konzervatív zsidó volt, aki minden nemes ügy mellé odaállt. Mikor a Dohány utcai nagyzsinagóga udvarán álló gondnoki házat a hitközségi elöljáróság hétköznapi-, illetve téliimaházzá alakíttatta, nem volt kérdéses, hogy az imahely kialakításában Kohn is részt vegyen és segítse Warhmann Mór akkori hitközségi elnök munkáját. A mintegy száz fő befogadóképességű imaház avatási ünnepségét 1888. október 15-én délután 5 órakor tartották; ekkor leplezték le a bejárat felett a márványba vésett Tízparancsolat kőtábláit is, melyek Kohn Arnold ajándékai voltak.[5]

1902-ben már negyedik éve volt annak, hogy Silberstein Ötvös Adolf újságíró, esztétának – aki többek között Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán műveit fordította németre -, még mindig jelöletlen volt a sírja, mert emléket senki nem állított neki. Végül az Egyenlőség hasábjain kezdetek gyűjtésbe az egykori kollégák, hogy síremléket állítsanak. A felhívásra Kohn Arnold, irodalomkedvelő és szakmabeli is felfigyelt és egy cararrai márványból faragott klasszicista síremléket terveztetett Róbert fiával, majd a kivitelezést is saját költségre vállalta.[6]

Kohn Arnold, aki már évek óta százak peszáchját könnyebbítette meg, 1916 tavaszán Freudiger Lipót orthodox, akkori hitközségi elnökkel fogott össze, hogy megteremtsék a fővárosban állomásozó zsidó katonák peszáchi ellátmányozását. Hála nekik minden zsidó honvédnak jutott mácesz és egyéb, kóser lepeszách élelmiszer, sőt a két széderestét családias hangulatban tölthették el Budapest két helyszínén.[7]

 

Lábjegyzetek:

[1] „A zsinagóga, mely legyürte a templomot”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 16–17. szám, melléklet.

[2] „Az Unió Biztosító r.t. tőkeemelése”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 1. szám, 21.

[3] „Amit kevesen tudnak”, Egyenlőség, 1914. 33. évf. 24. szám, 10.

[4] „A szegények atyja”, Egyenlőség, 1918. 37. évf. 27. szám, 11.

[5] „A pesti zsidó nagy hitközség előljárósága a következő meghívót küldte szét”, Egyenlőség, 1888. 7. évf. 39. szám, 9.

[6] „A Silberstein-emlék fölavatása”, Egyenlőség, 1902. 21. évf. 46. szám, 2–5.

[7] „Háborús peszach”, Egyenlőség, 1916. 35. évf. 18. szám, 10–11.

.