A Slách vagy Slách lechá hetiszakasz prófétai szakasza Jehosua (Jozsué) próféta könyvéből származik. Ez a prófétai könyvek közül a legelső, a héber Bibliában közvetlenül követi Mózes öt könyvét, a Tórát.
Egy hónappal Mózes halála után a zsidók felkészülnek Kánaán földjének elfoglalására. A zsidók természetesen hittek abban, hogy ezt a földet az Örökkévaló nekik ígérte jogos és örökké tartó örökségül, ám ahhoz, hogy elfoglalhassák, előbb meg kellett küzdeniük az itt élő kánaáni népekkel. A nép 82 éves vezetője, Jehosua ultimátumot küld a helybelieknek, melyben három lehetőséget ajánlott fel: hagyják el a földet, adják meg magukat és kössenek békét vagy harcoljanak. Emellett Jehosua két kémet küld, s innen indul a Slách hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai részlet.
A háftárá a Slách hetiszakasz azon részéhez kapcsolódik, melyben a nép kérésére Mózes kémeket küld az Ígéret Földjére. A prófétai szakaszban Jehosua küldi előre két kémjét, hogy a bevonulás előtt tudósítsák őt a szentföldi helyzetről. A két kém Jerichóba megy (a zsidók a Jordán folyó Jerichóhoz közel eső szakaszán vonultak be Izraelbe), és ott egy, a városfal mellett épült fogadóban szállnak meg, egy bizonyos Rácháv nevű parázna asszonynál. A helybeliek hamar neszét veszik, hogy kémek érkeztek a városukba és követelik, hogy Rácháv adja ki nekik őket. Az asszony nem késlekedik, elrejti vendégeit a tetőben és közli az üldözőikkel, hogy a vendégek már távoztak. Rácháv elmondja, hogy ő hisz az Örökkévalóban és tudja, hogy az Örökkévaló a zsidóknak ígérte a földet:
Mielőtt pedig amazok lefeküdtek volna, fölment hozzájuk a tetőre; s szólt az emberekhez: Tudom, hogy nektek adta az Örökkévaló az országot, és hogy ránk szállott a tőletek való ijedelem és hogy elcsüggedtek mind az ország lakói előttetek. Mert hallottuk azt, hogy kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló a nádas tengert, mikor kivonultatok Egyiptomból, és amit tettetek a Jordánon túli emórinak két királyával, Szíchónnal és Óggal, hogy elpusztítottátok. Hallottuk és elolvadt szívünk és nem maradt meg többé lélek senkiben sem előttetek, mert az Örökkévaló, a ti Istenetek, ő Isten az égben fent és a földön alant.
A nőnek annyi kérése van csupán, hogy amikor a zsidók elfoglalják a várost, a családjának ne essék bántódása. Erre ígéretet is kap, csupán egy vörös fonállal kell jeleznie a zsidók számára a lakhelyét. Érdekes párhuzam a hetiszakasszal, hogy a tórai leírást a kémek története nyitja és a cicesz – szemlélőrojtok parancsa zárja, Jehosua könyvének e részletében pedig a vörös szál követi a kémekről szóló elbeszélést. Ahogyan a cicesz rojtjai az Örökkévaló parancsolataira emlékeztetik az embert és így visszatartják a viselőjét a bűntől, ugyanúgy emlékezteti majd a vörös szalag várost elfoglaló zsidókat a Ráchávnak tett ígéretre.
Végül a két kém Rácháv segítségével egy kötélen leereszkedve elhagyja a várost és visszatér Jehosuához, hogy jelentést tegyen.
Nézzük, ki volt Rácháv. Jehosua könyve annyit közöl róla, hogy parázna asszony volt, akinek fogadója volt. Ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy szívén viselte a zsidó nép sorsát. Követte az eseményeket az egyiptomi kivonulástól fogva a negyvenéves sivatagi vándorláson át, ismerte a zsidók minden háborújának történetét és hitt az Örökkévalóban. Elbújtatta a kémeket, életét kockáztatva rejtegette őket és hazudott a király küldötteinek, majd kicsempészte a kémeket a városfalon. Előrelátóan biztosította a megmenekülést maga és a családja számára, innen is látszik, hogy milyen szilárdan hitt Istenben és abban, hogy a földet a zsidó népnek adta. Amikor a kémeket elbocsátotta, még arra is volt gondja, hogy figyelmeztesse őket: azt mondta üldözőiknek, hogy már kimentek a kapun, bújjanak hát el három napra a hegyekben és csak utána menjenek útjukra.
Rácháv hite megingathatatlan volt. „Az Örökkévaló, a ti Istenetek, ő Isten az égben fent és a földön alant” – mondta a kémeknek. Ez az őszinte hitvallás az egyik legnagyszerűbb betértté teszi Ráchávot. Az asszony ugyanis csatlakozott a zsidó néphez, miután azok átkeltek a Jordánon, letáboroztak Gilgálban és harc nélkül, imák és a sófár hangjával bevették Jerichót. A midrás szerint Istennek nagy örömöt okozott Rácháv hite és azt mondta: „A földön saját szemeddel láttad, hogy rajtam kívül nincs más Isten. De az, hogy kijelentetted, hogy Én vagyok az egyetlen Isten az égben – ez az igazi hitet mutatja. Ezért ígéretet teszek neked arra, hogy leszármazottaid egyike az egyik legnagyobb próféta lesz, akinek érdemében megnyílnak az egek és azt láthatja majd, amit egyetlen másik próféta sem.” Az isteni ígéret beteljesült: a leszármazott nem volt más, mint Jechezkél (Ezékiel) próféta, aki láthatta az isteni szekeret az égben.
Ráchávnak még ennél is több volt a jutalma. A már meglehetősen idős Jehosua feleségül vette és utódaik között további nagyszerű próféták és más kiemelkedő emberek voltak, például Jirmejáhu próféta és Hulda prófétanő.
Hetiszakasz: Slách lechá
Háftárá: Jehosua 2:1-24
zsido.com