Frankl Adolf életpályája nem mindennapi. Élete modell lehet akár még egy 21. századi fiatalnak is, hiszen személyében egyesül a vallásosság a világi műveltséggel, a befolyás a szerénységgel. Több olyan fogalom is, melyet sokan ellentétes előjelűnek vélnek. Otthona, az Eötvös utca 19., ennek a különleges szellemiségnek volt a fővárosi erődje. Cikkünkben rá emlékezünk. 

 

Rabbiból bankigazgató

Frankl Adolf, Reb Ávrahám 1859-ben, ijár 17-én látta meg a napvilágot egy debreceni bálbósz házában. Régi, jeles család sarja, ősei között találjuk a Mágén Ávrahám szerzőjét, Ávrahám Abele Gombiner (1635?–1682) lengyelországi talmudistát is. A cívisváros viszont csak jóval későbbi emlékeiből sejlik fel majd neki, mert még 1861-ben Nagyváradra (Oradea, Románia) költöztek, ahol gimnáziumba járt és Landesberg Jicchák Áron (1804–1879) jesivájába, ahonnét aztán 1877–1882 között a híres pozsonyi jesivába került. Itt szerezte meg rabbinikus diplomáját, a szmichát, ami után jól dotáló rabbiállásokat ajánlottak neki, ám ő nem akarta tóratudását keresetté formálni, s visszautasította azokat. Beutazta Közép- és Nyugat-Európát, majd 1901-ben, apja, Frankl Ármin (Reb Cvi) halála után átvette a családi banküzlet vezetését.1

 

Pénzemberből az ortodoxia vezérembere

A 20. század fordulóján az 1870 óta működő Orthodox Közvetítő Bizottság meglehetős válságba került, mert a csúcsszervezet alig tudta tartani a kapcsolatot a vidéki hitközségekkel. Az iroda elnökének, Lipschitz Lipót (1832–1904), korábban abaújszántói rabbinak a halálával halaszthatatlanná vált a kérdés megoldása, ezért a szervezet 1905. február 27-ére nagygyűlést hívott össze a Rottenbiller utca 37. szám alá, mely orthodox találkozón 230 rabbi és 280 világi vezető jelent meg. A gyűlés nem volt minden feszültségtől mentes, hiszen összecsapott az „Unterland” az „Oberlanddel”:az ország keleti felében élő, leginkább haszid rítusú zsidók az ország nyugati felén élő vallásos zsidókkal, illetve a Sulchán Áruch szerint élő orthodox hitközségek a csupán nevükben orthodox közösségekkel.

A nézeteltérések békés rendezésének zálogát a levezető elnök, a budapesti főrabbi, Reich Jákov Koppel (1838–1929) jelentette, aki nagy bölcsességével és nyugalommal terelte a béke felé az időnként elmérgesedő kedélyeket. A bizottság feloszlott, s létrejött a jobban strukturált Orthodox Központi Iroda (OKI), március 1-jén pedig sikerült rábírniuk Frankl Adolfot, hogy fogadja el a szervezet elnökségét. Megválasztása állítólag oly átütő erejű volt, hogy amikor belépett a terembe, akkor a leghevesebb tiltakozása ellenére a tagok a vállukra emelték, és úgy vitték az elnöki dobogóra.2

És Frankl Adolf működése alatt, mint ahogy a Zsoltárokban3 áll, „elnémultak a hazugság ajkai, melyek dacosat beszéltek az igazak ellen, gőggel és gúnnyal”. Majdnem 30 év után, 1934 tavaszán Frankl az előrehaladott korára való tekintettel lemondott felelősségteljes pozíciójáról, s helyére vejét, Kahan-Frankl Samut (1890–1970) választották, neki pedig örökös díszelnökséget szavaztak meg. Amikor Hóman Bálint (1885–1951) vallás- és közoktatásügyi miniszter a döntéseket nyugtázta, akkor hivatalos leveléhez hozzáfűzte a következőt is:

„Frankl Adolfnak elnöki tisztségéről történt lemondása alkalmából egyháza javára közel három évtizeden át kifejtett odaadó és eredményes munkásságáért elismerésemet nyilvánítom. Különös örömül szolgál, hogy értékes szolgálataira továbbra is számíthatok.”4

Frankl Adolf

A magyarországi orthodoxia főhadiszállása

Az Eötvös utca 19. alatt álló bérházat dr. Keleti Gyula megbízásából Diescher József és Albert 1875-ös tervei alapján építették át a ma is ismert formájára5. Frankl Adolf 1893-ban6 kezdte megvásárolni, hogy itt rendezhesse be otthonát, imaházát és végül az irodáját is. Akik látták Frankl bész hámidrosát, vagyis a tanházát, azt mondták, hogy az ország egyik leggazdagabb zsidó könyvtárának az otthona.

Az OKI 1906-ban7 költözött a Podmaniczky utca 4. szám alól a Frankel-bérházába, mely székhelyváltás valószínűleg összefüggésben állhatott az ő elnökké választásával is. Egyébként pedig 1909 nyarától az épületben működött Gross Benjamin Eötvös nyomdája is,8 mely minden bizonnyal jó szolgálatot tett az irodának is.

 

„Feléd vannak irányítva Izrael szemei” – felsőházi tagság

Reich főrabbi halála után az orthodoxia megüresedett főrendházi helyét egyértelműen látták, hogy a hitközség Frankllel pótolja, s mivel a törvényi keretek megkövetelték, hogy a jelölt a rabbinátus tagja legyen, a bész din tagjai közé is választották őt. 1930. január 7-én pedig elsöprő fölénnyel megválasztották a főrendház új orthodox képviselőjének, melyet Frankl a következőképp üdvözölt:

„Közel 25 év előtt, amikor a magyar orthodoxia azon bizalmával kitüntetett, hogy az Iroda elnökévé választott, programomban kifejtettem, hogy »Felekezetem érdekében a jót, a helyest, az igazat, az üdvöst, mindig keresni fogom; hogy megtalálom-e, azért felelősséget nem vállalhatok. De mögöttem áll egy hatalmas tényező, amely az általam keresett út megtalálásához segítségem lehet, ez a közösség érdeme és a közösség imája. Ugyanezt fejthetem ki most is, amidőn felekezetem e magas méltósággal kitüntetett. Kérem tehát mindannyijukat, Uraim, de főképp a főtisztelendő főrabbi urakat, fohászkodjanak az Egek Urához, hogy az ő végtelen kegyét, amelyhez az orthodox közérdek fűződik, meg ne vonja tőlem.«”9

 

Jelenet a parlament liftjéből

1934-ben történt a felsőházban, hogy Frankl rabbi és Andrássy Géza (1856–1938) gróf a lift előtti folyosón összetalálkoztak, a felvonó éles csengéssel jelezte érkeztét, mire a gróf udvariasan – a rabbit idősebbnek gondolván – elé mutatott: „Parancsoljon beszállni, bátyámuram!”, de ezt Frankl elhárította, mondván, a kegyelmes úr a rangidős. Erre a meghökkent Andrássy megkérdezte, hogy hány éves Frankl, majd megkapva a választ a gróf széles gesztussal mutatott újra a lift felé és szellemesen hozzátette: „Akkor parancsolj előre fáradni, öcsémuram. Egyébként is, »ecclesia praecedit«, az egyház jár elöl.”10

 

Frankl Adolf megdicsőülése

A díszelnököt 1936-ban, két nappal Ros hásáná előtt könnyebb betegség támadta meg, de ez nem akadályozta őt a napi imádkozásban. Sábesz tsuvókor már egészen úgy tűnt, hogy teljesen felépült, Jom kipurt is végigböjtölte. Szukkot második felében azonban tüdőgyulladást kapott, minek hírére zsinagógák és imaházak tucatjaiban mondtak Zsoltárokat felépüléséért. Végül tisri 28-án, az ünnep utáni hétfő este 9 óra 10 perckor számos virrasztó jelenlétében Reb Ávrahám „visszaadta a Sechina glóriájától körülfont nemes lelkét Teremtőjének”.11

A temetésre a tisztiorvosi hivatal csak csütörtökre adott engedélyt, így a hitközség még a temetés előtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy az Orthodox Sász Chevra – melynek Reb Frankl egyik alapítója volt – emlékére egy 5000 pengős alapítványt létesít, melynek 4%-os hozamát minden év chesván havában szorgalmas bócherek között osztják majd szét.12

Frankl Adolf édesapja mellett nyugszik a Csörsz utcai temetőben

Részvétnyilvánítás és a nagy temetés

Az orthodox ifjúság részvétének nemes megnyilvánulása volt, hogy a Tiferesz Báchurim tagjai maguk ásták meg Reb Ávrahám sírhelyét a németvölgyi régi orthodox temetőben, illetve elhatározták, hogy a rendes esti tanulások mellett a slosimban külön „misnájosz-siür”-t is tartanak Ávrahám ben Taube lelki üdvéért.

Reb Ávrahám testét még szerdán kivitték a temetőbe, úgy megtervezve az útvonalat, hogy a Kazinczy utcai nagyzsinagóga előtt egy percre megállhassanak. Ahol csak a gyászmenet elhaladt, a zsidó boltosok lehúzták üzletük redőnyét. Csütörtökön 10 órakor kezdődött a táhárá szertartás, majd az előírt imák után Sussmann Mordekháj Efrájim Fischl (Viktor Győző, 1867–1942) rabbi sírástól elcsukló hangon olvasta fel az elhunyt végakaratát, melynek lényeges pontja volt, hogy Frankl megtiltotta, hogy koporsóját zsinagógába vigyék, ott hákáfá szertartást végezzenek, vagy akárcsak heszpedet, gyászbeszédet mondjanak fölötte, továbbá pedig megtört szívvel esedezett, hogy akit megbántott volna, fogadja el bocsánatkérését, ő pedig megbocsátott azoknak, akik esetleg ellene rosszat tettek. Utolsó kérése pedig az volt, hogy barátai és tisztelői egy éven át Misnát tanuljanak érte.13

A hatalmas tömeg mellett rengetegen küldtek részvéttáviratokat is, így gróf Széchényi Bertalan (1866–1943) a felsőház elnöke, saját és a magas hivatal nevében, Hóman pedig az alábbiakat írta:

„Mély megrendüléssel értesültem Frankl Adolf váratlan haláláról és átérzem azt a nagy veszteséget, melyet elmúlása felekezetének és valamennyiünknek is jelent. Fogadják kérem őszinte részvétem kifejezését.”14

 

1 „Társadalmi szemle – V. E., Frankl Adolf”, Magyar Zsidó Szemle, 1905. 22. évf. 2. szám, 115. old.; 2 „Amikor Frankl Adolf elnök lett”, Zsidó Ujság, 12. évf. 39. szám, 5. old.; 3 Zsoltárok 31:19.; 4 „Hirek – Kahán-Frankl Samu megválasztását tudomásul vette a kultuszminiszter”, Egyenlőség, 1934. 54. évf. 31. szám, 13. old.; 5 HU BFL – XV.17.d.329 – 28815, Eötvös utca 19. átépítési tervek; 6 HU BFL – XV.37.c – 3447 – 28815, Tulajdoni lap 9. s.sz.; 7 Vö. „VI. Izraeliták. b)”, Budapesti Czím- és Lakásjegyzék, 1905–1906. 17. évf. 282. old.; „VI. Izraeliták. b)”, Magyarország tiszti czím- és névtára , 1906. 25. évf. 392. old.; 8 „Eötvös-nyomda, Gross Benjamin”, Központi Értesítő, 1909. 34. évf. 60. szám, 1662. old.; 9 „Frankl Adolf az ortodoxia felsőházi képviselője”, Zsidó Ujság,1930. 6. évf. 2. szám, 1–2. old.; 10 „Frankl Adolf a felsőházban”, Zsidó Ujság, 1936. 12. évf. 38. szám, 9. old.; 11 „Frankl Adolf megdicsőülése”, Zsidó Ujság, 1936. 12. évf. 38. szám, 3. old.; 12 Uo.; 13 „A végtisztesség”, Zsidó Ujság, 1936. 12. évf. 38. szám, 4. old.; 14 „Részvéttáviratok”, Zsidó Ujság, 1936. 12. évf. 39. szám, 4. old.

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 151. szám – 2022. február 7.