A csökkenő tagság számos reform és konzervatív zsidó közösséget arra kényszerít, hogy új utakat találva biztosítsák hosszú távú fennmaradásukat. Meglepő módon ehhez időnként éppen a haszidoktól kapnak segítséget és biztatást a zsidóság tradicionálisabb megéléséhez – írja a Times of Israel.

A New Yorkban élő Mitchell Friedman egy liberális konzervatív zsinagóga egyik vezetője volt. Amikor a közösség túléléséről kellett dönteni, radikális elhatározásra jutottak: Chábád-központtá alakítják a zsinagógát. A Howard Beach Judea Centert 88 évvel ezelőtt alapították Queens egy csendes utcájában, nem messze a Kennedy repülőtértől. Idővel jelentősen megcsappant a hívek száma, ami kétségessé tette a zsinagóga fennmaradását. Mindeközben néhány utcával arrébb Avrohom Richter rabbi és felesége, Zeldi éppen helyet kerestek egy új Chábád-központ számára.

Richterék már 2003 óta a környéken élnek és eleinte a saját otthonukban rendeztek be zsinagógát, ám náluk éppen fordított folyamat ment végbe, mint a Howard Beach Judeas Centerben. Míg eleinte csak nagy nehézségek árán tudták összegyűjteni a közösségi imához elengedhetetlen tíz férfit, addig később már annyian jártak hozzájuk imádkozni, hogy nem fértek el. A rabbi már nem emlékszik arra, hogy ki hozta össze Freidmannal, de annyi bizonyos: több találkozó és egyeztetés után döntés született – a konzervatív zsinagóga ortodoxként folytatja pályafutását.

Nagy változások zajlanak az amerikai zsidóság körében

A Chábád mozgalom egyre nagyobb teret hódít, különösen a fiatalok körében népszerű.

Nem ez az egyetlen efféle történet. Egész Amerikában meredeken csökken a reform és még inkább a konzervatív zsinagógák látogatottsága és többször előfordult már, hogy a vezetőség egy ortodox közösséghez, elsősorban a Chábádhoz fordult segítségért. A Pew kutatóintézet felmérése szerint az elmúlt húsz évben a konzervatív zsinagógák egyharmada és a reform zsinagógák egyötöde bezárta kapuit. Az amerikai zsidók csupán 25 százaléka tartja fontosnak származását és csak húsz százalékuk jár zsinagógába havonta legalább egy alkalommal. Ennek egyik oka a tetemes tagsági díj, ami átlagosan évi 1500 és 5000 dollár (570 ezer – 1.9 millió Ft) között mozog. Ezzel együtt a zsidók 38 százaléka számolt be arról, hogy részt vett a Chábád-mozgalom valamilyen rendezvényén az elmúlt évben.

„Sokféle irányzat létezik, de a lényeg az, hogy mindannyian testvérek és ugyanannak az Istennek a gyermekei vagyunk. Zsidók vagyunk és Istennek mindenki egyaránt fontos. Mindenkit el kell fogadnunk, világnézettől függetlenül. A lelkünk mélyén mindannyiunkat szoros kapocs köt össze”

– mondta Zeldi Richter rebecen.

A nyitott hozzáállás ellenére azért nem volt teljesen zökkenőmentes a két közösség egyesülése. „Nagyon eltérő világból érkezünk és többen elvből ellenezték a nőket és férfiakat elválasztó mechica felállítását. Sokan egyáltalán nem ismerték a Chábád-mozgalmat és nem tudtak semmit az ortodox zsidókról. Voltak, akik bizonyos olvasmány- vagy filmélményükre támaszkodva idegenkedtek tőlünk. Ahogy azután egyre jobban összeismerkedtünk, rájöttek, hogy a különbségek nem is annyira óriásiak. Mi csupán a zsidó szokások eredeti értelmezését követjük” – mondta Richter rabbi.

Friedman, a közösség odaadó tagja egyébként eredetileg a terv ellen ellen foglalt állást. Nem igazán vallásos családban nőtt fel, és 13 éves korában, a bár micvája után felhagyott a zsinagógába járással. A Howard Beach Judea Centerhez csak akkor csatlakozott, amikor a saját fia zsidó neveléséről akart gondoskodni. Éppen azért választotta ezt a közösséget, mert nem akart ortodox zsinagógába járni.

„Eleinte elleneztem az összeolvadást. Elsősorban azért, mert olyan zsinagógában érzem jól magam, ahol a férfiak és a nők együtt ülnek. Végül azt mondtam, próbáljuk meg. Kiderült, hogy a mechicán kívül alig van eltérés a szertartások között. Most már látom, hogy jól döntöttünk és ezentúl is a Howard Beach Chabad tagja kívánok maradni”

– mondta Friedman.

„ A Chábáddal kötött szövetségben az fogott meg a leginkább, hogy sokkal erősebb lett a közösségi érzés és családiasabb lett a hangulat. Magamat továbbra is legfeljebb hagyománytisztelőnek definiálom, de kifejezetten jól érzem magam a zsinagógában. Nagyra értékelem a közösséghez tartozás érzését és azt a számos barátságot, melyet a zsinagógában kötöttem”

– tette hozzá.

A Chábád-központtá válás után a zsinagóga látogatottsága lassú növekedésnek indult. Ma már 35-40 ember vesz részt a szombati istentiszteleteken és legalább százan az ünnepi eseményeken. És ami a legfontosabb: nem kell azon aggódni, hogy meglesz-e a minjen, azaz a tíz zsidó férfi.

Hasonló történet játszódott le a pennsylvaniai Readingben, ahol Yosef Lipsker rabbi és felesége, Chana vezeti a Chábád központot. A házaspár 25 évvel ezelőtt érkezett a városba, mely mintegy nyolcszáz zsidó család otthona. A településen egyetlen ortodox zsinagóga működött, a Shomrei Habrith, ott alkalmazták Lipskert rabbinak. 2008-ra azonban annyira megcsappant a taglétszám, hogy az alapítók – többségében holokauszt-túlélők – az épület eladását fontolgatták. Egy keresztény egyház jelentkezett is vevőként. Lipsker rabbi ekkor közbelépett és két évre kibérelte a zsinagógát, majd megvásárolta és Chábád-központtá alakította.

„Egy barátságos, a helyi igények kielégítésén igyekvő helyet teremtettünk meg. Az istentiszteletek mellett szombati étkezések, oktatás és szabadidős programok várják az érdeklődőket”

– mondta a rabbi.

„Lipsker rabbi és a felesége nagyszerű munkát végzett és vonzóvá tette ezt a helyet. Sávuotkor közel kilencvenen voltunk”

– mesélte Joanthan Simon, a közösség régi tagja.

Visszakanyarodva Queensbe, Eli Shifrin, a Temple Torah – Chabad of Little Neck rabbija hasonló történetről számol be. Shifrin rabbi 2005-ben költözött Little Neckbe feleségével, Rivkyvel. Eleinte ők is az otthonukban rendeztek be zsinagógát, de hamar kinőtték azt. Eközben a közeli reform zsinagóga, a Temple Torah kezdett elnéptelenedni.

„Egy szimchát tórai ünnepség közben megjelent a Temple kántora és látta a fergeteges hangulatot. Náluk alig jelent meg valaki. A zsinagógájuk már olyan volt, mint egy test, melyből eltávozott a lélek. A vezetőség rájött, hogy csak úgy kerülhetik el a megszűnést, ha ortodox keretek között folytatják tovább a működésüket. Mivel az alapító tagok nagy része holokauszt-túlélő volt, jól ismerték az ortodox gyakorlatot, hiába éltek az utóbbi évtizedekben másfajta életet. Emiatt könnyebben meg tudták győzni azokat, akik ellenezték a változást” – magyarázta Shifrin rabbi. „A hezitálóknak azt mondtam, hogy nem azért jöttem, hogy elnyeljem a közösséget, hanem azért, hogy felemeljem” – tette hozzá.

Fotó: Rabbi Yosef and Chana Lipsker