1960. május 11-én este, Buenos Airesben egy izraeli különleges különítménye elfogta a már jó ideje Argentínában bujkáló Eichmannt, majd miután egy bő héten át fogva tartották, május 20-án, az izraeli légitársaság gépén, légiutas-kísérőnek öltöztetve, elkábított állapotban Izraelbe vitték. David ben-Gurion miniszterelnök hivatalosan május 22-én jelentette be a hóhér elfogását.
Az Uj Élet 1960. június 1-i számában közölte olvasóival, hogy elfogták Eichmannt. A túlélők a hitközség hivatalos lapjában a következőket olvashatták:
„A rádiók hullámai, az újságok híradásai világgá röpítették azt a szenzáció erejével ható bejelentést, hogy Adolf Eichmann, a hitleri idők európai deportálásainak legfőbb intézője végre kézre került. […]
Hatmillió zsidó elhurcolásának irányítása fűződik Adolf Eichmann tevékenységéhez.
A világtörténelem még kevés ilyen tömeggyilkost látott!
Túlzás nélkül nevezhetjük így: gyilkosok gyilkosa!
Ő hurcoltatta el és dobatta gázkamrákba a zsidó gyermekek szüleit és a zsidó szülők gyermekeit!
Az ő működésének az eredménye, hogy Európa szerte nincs olyan zsidó család, amelynek ne lennének mártírjai!
Amikor Hitler hordái 1944-ben elözönlötték Magyarországot, Adolf Eichmann hazánkra is kiterjesztette működését. A bécsi, prágai, varsói, párizsi, belgrádi deportálások után megkezdődtek a budapesti deportálások.
Hatszázezer magyar zsidó került deportáló-vonatokba vagy országúton hajszolt deportáló karavánokba – Eichmann parancsára.
Millió és millió európai zsidó került a magyar zsidókkal együtt, az auschwitzi és egyéb haláltáborokba – Eichmann utasítására.”
Rudolf Franz Höss, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka, egyik visszaemlékezésében, amelyben a hírhedt tábor megsemmisítő hellyé alakításáról írt, azt állította, hogy 1941 nyarán Heinrich Himmler magához hívatta őt, s közölte vele, hogy a zsidók a német nép örökös ellenségei, akikről Hitler úgy határozott, hogy még a háború alatt meg kell semmisíteni őket. A megsemmisítés módjával kapcsolatban került képbe Eichmann:
„Rövid idő múlva megjelent nálam Auschwitzban Eichmann, s beavatott engem az egyes államokban folytatandó zsidótlanítási akciója részleteibe. A sorrend tekintetében úgy döntött, hogy elsőnek Felső-Szilézia és az azzal határos lengyelországi General-Gouvernement zsidóságával kezdi. […] Eichmann megadta a pontos számadatokat is. Ezek után a megsemmisítés módjáról tárgyaltunk. Csak valamilyen gázról lehet szó – magyarázta Eichmann –, mert a várt hatalmas tömegű zsidót tarkón lövés útján elpusztítani lehetetlen. Ez nagy megterhelés (»grosse Belastung«) jelentene az SS-emberek számára, különös tekintettel a sok asszonyra és gyermekre, akik természetesen szintén sorra kerülnek. […]”
Ahogy Höss egy másik helyen fogalmazott gyilkos társáról: „Eichmann emberégetési rekordja a magyarországi akció volt.”
Eichmann elfogásának hírét természetesen a nem-zsidó sajtó is átvette, még május 24-én a budapesti rádióban Sós Endre újságíró, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke beszélt az Esti krónika adásában a gonosztevőről.
A nagyobb sajtóorgánumok a világsajtót idézték, igaz, az első hónapokban még sok volt az Eichmann Izraelbe szállításával kapcsolatos félinformáció, illetve találgatás. Az egyik legpontosabb a Frankfurter Allgemenine Zeitung volt, amely argentínai tudósítóján keresztül megtudta, hogy a Buenos Aires-i német kolónia szerint Eichmann azonos lehet Ricardo Klementtel, akinek pont május 11-én veszett nyoma. És bizony azonos is volt…
„Ijár akció” – így nevezték az Eichmann utáni nyomozással kapcsolatos rendőrségi tevékenységet. A vizsgálatot a rendőrségi csoport 06-os irodájában, a nemzetközi terminológia szerint a „sixième bureau”-ban folytatták, s ott kellett azoknak is jelentkezni, akik tanúvallomást akartak tenni a hírhedt gyilkos ellen.
Persze az európai hitközségek is felhívásokat tettek közzé, hogy minél több tanút találjanak. Ám az akkor már Izraelben élő, magyar származású Benedikt bácsi nem tanúnak jelentkezett a miniszterelnöknél, hanem hóhérnak. Ő szerette volna felakasztani Eichmannt, ahogy keserűen írta, volt „lehetősége” jól megfigyelni a műveletet:
„Alaposan megfigyeltem a megsemmisítő táborokban az akasztás műveletét és úgy érzem, hogy tökéletesen végre tudnám azt hajtani.”
Források
Róbert Mária, „»Eichmann emberégetési rekordja a magyarországi akció volt.«”, Uj Élet, 1960. 16. évf. 15. szám, 2. old.
„A rendőrség Eichmann-bizottsága megkezdte munkáját”, Uj Kelet, 1960. 41. évf. 3597. szám, 4. old.
„Eichmann portréja hóhértársai tükrében”, Uj Élet, 1960. 16. évf. 12. szám, 2. old.
„Ijjár akció”, Uj Kelet, 1960. 41. évf. 3598. szám, 16. old.
„Milliók gyilkosa”, Uj Élet, 1960. 16. évf. 11. szám, 5. old.
„Újabb részletek Adolf Eichmann letartóztatásáról”, Magyar Nemzet, 1960. 16. évf. 129. szám, 2. old.