Az Ásréj ima, vagyis a 145. zsoltár a zsidó liturgia egyik legismertebb része. Naponta háromszor hangzik el az imádkozók ajkán, és a Talmud bölcsei szerint, aki naponta háromszor elmondja ezt az imát, biztos helyet nyer a túlvilágon. De vajon miért hiányzik belőle az egyik héber betű – a nun?
A 145. zsoltár akrosztikus felépítésű, azaz minden verse egy új héber betűvel kezdődik, a héber ábécé sorrendjében. Ez a forma azt szimbolizálja, hogy Isten dicsérete minden betűvel kifejezhető. Az egyik betű azonban hiányzik – ennek az okát Yehuda Shurpin rabbi árulja el a Chabad.org írásában.
A hiányzó nun betű titka
Bár az ima a héber ábécésorrendben halad, feltűnő, hogy a nun betűhöz tartozó vers hiányzik. A Talmudban rabbi Jochánán magyarázatot is ad erre: a nun a נפל (nofel – „elesik”) szóra utal, ahogy az Ámosz prófétánál olvassuk: „Elesett Izrael szüze, és nem kel fel többé.” Ezzel a zsidó nép bukására utal.
Rabbi Náchmán bár Jicchák azonban rámutat: Dávid király, a zsoltár szerzője, érzékenyen kezelte ezt, és a következő verssel „ellensúlyozta” a hiányt: „Az Örökkévaló támogatja azokat, akik elesnek…” Így a nun elhagyása tudatos döntés volt, mély spirituális jelentéssel.
Létezik a zsoltár eltérő változata?
A Szeptuaginta (a héber Biblia görög fordítása), valamint egy Holt-tengeri tekercs egy olyan verset is tartalmaz, amely a nun betűhöz kapcsolódik: „Hűséges [נאמן – ne’emán] az Örökkévaló minden szavában, és igaz minden útjában.” Ez azonban több okból is gyanús:
- Isten neve ebben a versben „Elokim”, míg a zsoltár többi részében kizárólag a Tetragrammaton szerepel.
- A vers vége megegyezik a cádi vers végével – ez az egyedüli duplikáció lenne az egész zsoltárban.
Ezért a hagyományos vélekedés szerint ez a vers későbbi betoldás, és nem része az eredeti héber szövegnek.
A betű, mely magányosan áll
De miért éppen a nun lett kiválasztva, amikor más betűk is kezdődhetnek negatív szavakkal? A prágai Máhárál (Rabbi Jehuda Löw) szerint ennek mélyebb oka van.
A nun betű a 27 héber betű közül (beleértve a végbetűket formákat) a 14. – vagyis pont középen helyezkedik el, de nincs „párja”, míg más betűk összeadva tízes vagy százas egységeket alkotnak (például: alef + tet = 10; káf + pé = 100). A nun (50) és a hé (5) viszont magányosak.
Ez a magány a „hen ám levádád jiszkon” („Íme, egyedül élő nép”) versben is tükröződik, amely hé betűvel kezdődik és nun végződésű. Ez Izrael népének különleges helyzetét tükrözi: egyedül állnak a nemzetek között, de Isten támogatásával örök fennmaradásra hivatottak.
A 145. zsoltár célja
Bár más kontextusban a nun pozitív is lehet – például a nesz (csoda) szó is ezzel kezdődik –, az Ásréj pont a természetes világ rendjét dicséri. Az Álter Rebbe szerint a zsoltár célja, hogy az emberi munka révén emeljük fel a természetet spirituális szintre, és ne a természetfölötti (csoda) legyen a hangsúly.
A Lubavicsi Rebbe ezt továbbviszi: az Ásréj ima Isten mindennapi, természetes gondviselését dicséri, ezért mondjuk naponta. Ezzel szemben a Hálél imát, amely a csodákat ünnepli, csak különleges alkalmakkor mondjuk.
Ezért a nesz betűje, a nun, nem illik ebbe az imába – annak ellenére, hogy a következő versben mégis megjelenik a nunhoz tartozó tartalom: „Az Örökkévaló támogatja azokat, akik elesnek…” A bukás és az Isten-i támogatás egymástól elválaszthatatlan.
A Báál Sém Tov szavaival: a szenvedés forrása egyben a megmenekülés kezdete. Amikor elesünk, az nem a vég – hanem lehetőség arra, hogy még magasabbra emelkedjünk!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.