Újabb gyász borult a Tóra világára, s különösen a gúri haszid közösségre, miután múlt héten kedden, elul 10-én ráv Joszef háLévi Hurwitz rabbi, a tel-avivi Chidusé Hárim jesiva vezetője és a sanghaji Mir jesiva egyik utolsó túlélője 103. életévében visszatért Alkotójához – adta hírül a VINnew amerikai ortodox hírportál.

Ráv Joszef az őszi nagyünnepek sokaságában az 5680-as zsidó újév első hónapjában, tisriben (1919 októberében) látta meg a napvilágot egy kis lengyel faluban, távol Gúrtól, ám egy jámbor gúri haszid családban. A falu annyira apró volt, hogy még egy minjánni zsidó férfi sem élt ott. A család Scranewitz-be járt át közösségbe imádkozni, illetve időről-időre elutaztak Gúrba, hogy ott felkeressék a rebbéjüket.

A vészkorszak elején, ráv Joszefnek még volt szerencséje találkozni az Imré Emet halhatatlan szerzőjévle, Ávrahám Mordecháj Alter (1865–1948) rabbival, a negyedik gúri rebbével, s így tanúja lehetett a rebbe csillogásának az eredeti működési helyén, mielőtt még 1940-ben a Szentföldre menekült volna.

A második világháború alatt sikerült Japánba menekülnie, és a Sanghajba menekített Mir jesiva tanítványa latt, Chájim Léb Smulevitz (1902–1979) rabbi vezetése alatt.

A háború után ő is a Szentföldre költözött és ott, mint a tel-avivi Chidusé Hárim jesiva vezetőjeként híresült el, ahol több mint hatvan éven keresztül tanított. Tanítványai úgy írták le, hogy a legmélyebb módon képes volt elmerülni a tóratanulásban, ha esetleg közben cigarettára gyújtott volna, rendszeresen megégette a kezét, mert gondolatai a szent tanok körül jártak. Szintén környezete mesélte, hogy amikor a szabadban volt, időről-időre nekiütközött egy-egy fának, mert a Tóra talányai körül járt a feje, azonban ilyenkor mindig elnézést kért a fáktól, hogy megsértette őket.

Az évtizedek során több ezerre ment a tanítványainak száma. Egyikük, Jiszréel Erlich rabbi úgy nyilatkozott róla, hogy „igazán megismerni nem lehetett, mert ő csak testileg volt a földi életben, lelke viszont állandóan a Sászban [a Misna hat rendjének rövidítése – szerk.] lebegett. Kérdést feltenni pedig csak akkor volt lehetséges feltenni neki, ha legalább órát tudott szánni a válasz megadására…”

Temetését még kedd este megtartották a jeruzsálemi Olajfák-hegyén.

Emlékéből fakadjon áldás!