Szobrot állítanak a portugál embermentőnek

Aristides de Sousa Mendes legalább 10 000 zsidó életét mentette meg a holokauszt alatt, engedély nélkül kiadott vízumok segítségével. Inkább állok Isten oldalán az emberek ellenében, mint az emberek oldalán, Isten ellenében” – vallotta.

A második világháború alatt Franciaországban szolgált Sousa Mendes tiszteletére Lisszabonban emelnek szobrot. Az alkotás a portugál nemzet nagyjai számára épült Nemzeti Pantheonban kap helyet. A szoborállításról a portugál parlament hozott döntést, ellenszavazat nélkül.

Aristides de Sousa Mendes történelmi jelentőségű hősünk, Portugália nemzeti örökségének része, aki mindannyiunk számára erkölcsi útmutatással szolgál. Az egész társadalom és a jövő nemzedék számára is kiemelkedő példakép” – áll a határozat indoklásában.

Mendes 1940-től teljesített szolgálatot portugál konzulként Bordeaux-ban. Látva a menekülő zsidók tragédiáját, vízumokat kezdett osztani Portugália diktátora, Antonio de Oliveira Salazar parancsa ellenére. Emiatt hamarosan felmentették tisztségéből, de ez nem állította meg őt a további vízumok kiadásában. Keresett egy olyan határátkelőt, ahol nem hallottak arról, hogy az általa kiadott vízumok már érvénytelenek. Amikor a németek elfoglalták Bordeaux-t, portugál útleveket kezdett osztani, amit hamarosan szintén jelentettek Salazarnak, aki ismét felszólította Sousa Mendest, hogy azonnal hagyja el Franciaországot, de ő még folytatta a munkáját néhány napig, mielőtt visszatért volna hazájába. Jehuda Bauer, a neves holokauszt-kutató szerint Mendes tette a „legnagyobb olyan mentési akció volt a holokauszt során, amelyet egyetlen ember irányított”.

Miután visszatért hazájába, Salazar elégtételt vett a diplomata engedetlenségéért. Gyermekeit kitiltották Portugália egyetemeiről, így azok lassanként elhagyták az országot.  Az ősi családi villát elárverezte a bank a felgyűlt tartozások miatt. Beszámolók szerint a nélkülöző család gyakran étkezett a lisszaboni zsidó hitközség népkonyháján. Nem sokkal később Mendes agyvérzést kapott, majd felesége is hamarosan beteg lett, és soha többé nem tért magához. Aristides de Sousa Mendes elfogadta sorsát, megpróbáltatásairól így vélekedett: „Nem cselekedhettem volna másképpen, ezért szeretettel elfogadom mindazt, amit rám mér a sors. Ha sok ezer zsidó egy keresztény (Hitler) miatt szenvedett, akkor úgy helyes, ha egy keresztény is szenved a zsidók érdekében”. Végül magányosan halt meg egy lisszaboni ferences kórházban 1954-ben.

Tetteinek elismeréséhez több mint két évtizednek kellett eltelnie. 1966-ban a jeruzsálemi Jád Vásem a Világ Igazai kitüntetést adományozta számára. 1986-ban az Egyesült Államok Kongresszusa tüntette ki embermentő munkásságáért. Két évvel később a portugál kormány nevében Mario Soares elnök kért bocsánatot a családtól és posztumusz visszaállították Mendes nagyköveti rangját. Bordeaux-ban és a portugáliai Santarémben szobrot emeltek számára. Számos portugál településen, illetve Tel-Avivban is utca viseli a nevét, arcképe bélyegeket díszít több országban. 2014-ben a TAP portugál légitársaság az egyik repülőgépét nevezte el róla, a lisszaboni zsinagóga falán pedig emléktáblát helyeztek el az emlékére.

zsido.com

Forrás: TOI

  • Küldés emailben