Szakály Sándor esete a faji törvényekkel: egyfelől, másfelől

Szerinte az nem jogfosztás, ha valaki azért nem mehet egyetemre, mert zsidó. Ha törvény írná elő, hogy bajszos férfi nem lehet állami intézmény vezetője, azt valószínűleg annak tartaná.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója, aki korábban idegenrendészeti eljárásnak minősítette 20 ezer zsidó deportálását és lemészárlását Kamenyec-Podolszkba-n, most újabb botrányos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet. A Budapest Beacon-nek adott interjúban azt állítja, hogy a numerus clausus nem volt jogfosztó törvény.

A történész érve: A törvény azt mondta ki, hogy a felsorolt felsőoktatási intézményekbe „nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók” kerüljenek felvételre, illetve „a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”.

Tehát az állami intézet vezetője szerint nem tekinthető jogfosztásnak az, hogy a felsőoktatási képzés feltételéül az állam homályos politikai (nemzethűség, megbízhatóság) és még obskúrusabb származási (népfajhoz tartozás) kritériumokat állít fel.

Az ember tényleg zavarban van: mi a bánatos fene nevezhető jogfosztásnak, ha az nem, hogy valaki pusztán azért kerül hátrányba egy olyan teljesítményalapú kiválasztás során, mint amilyen az egyetemi felvételi, mert az anyukája és az apukája nem a jogalkotó által preferált népfajhoz tartozik?

Szakály válasza erre: a törvény azért nem jogfosztó, mert másoknak éppen hogy nagyobb lehetőséget biztosított a továbbtanuláshoz. Azoknak ugye, akik a megfelelő népfajhoz tartoztak. Az interjúnak ez a pontja a faji-elv egészen megdöbbentő relativizálásáról szól. Főleg olyasvalaki részéről, aki egy állami intézményt vezet és nem a Kurucinfó revizionista rovatát.

„Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja?

Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak.

De mi az ön személyes véleménye?

Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított.

Tehát egyfelől-másfelől?

Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.”

Ezzel a logikával természetesen azt is mondhatja, hogy a későbbi zsidótörvények sem voltak jogfosztók, csak jogkorlátozók, mert ugyan elvették a zsidók házát, de ez a döntés másoknak lehetőséget biztosított arra, hogy oda beköltözzenek és új otthont találjanak maguknak.

Ez is egy olyan egyfelől-másfelől.

Zsidóknak a parkba lépni tilos – erre is lehet utólag azt mondani, hogy „nem volt szerencsés”, de közben mennyivel több hely jutott a parkokban a többieknek. Tehát inkább tekinthető pozitív megkülönböztetésnek az utóbbiak javára. És, ha végigvisszük ezt a logikát, ahogy a történelem is végigvitte, akkor azt is mondhatjuk, hogy 400 ezer magyar zsidó meggyilkolása talán súrolta alulról a jogfosztás határát, meg a polgári jogegyenlőség elvét is csorbította valamennyire, de közben milyen tágas életteret biztosított a felsőbbrendű népfaj számára.

Mert hát, egyfelől-másfelől.

Amire Szakály azt mondaná, hogy az más. Pedig, ami a lényeget illeti, nem más. Ha elrendelhető, hogy valaki faji alapon ne jusson be az egyetemre, akkor ugyancsak faji alapon ki lehet tenni őt a lakásából is.

Persze, érthető, mire megy ki a játék. Szakály, aki nyilvánvalóan jogfosztásnak tartaná, ha egy törvény előírná, hogy bajszos férfiak nem vezethetnek állami intézetet, bizonyára képes átlátni, mennyivel nagyobb jogfosztás a tanulmányoktól való eltiltás nem arcszőrzet-viselési, hanem születési alapon. De ez a nyilatkozat annak a történelemértelmezésnek a része, ami mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy az 1944 nyarán kezdődő sajnálatos eseményeknek nincsen semmi közük a Horthy-rendszerhez, a zsidóüldözés kizárólag a németek találmánya. Ezért állítja Szakály azt, hogy a Horthy-rendszer beköszönését jelentő numerus clausus nem tekinthető az első zsidótörvénynek, hiszen ha annak lenne tekinthető, akkor nem lehetne fenntartani ezt a paradigmát.

A  történész fenti mondatai miatt kirobbant botrány megszólalásra késztette Gulyás Gergelyt, aki a 168 óra tudósítása szerint leszögezte, hogy a numerus clausus minden szempontból elfogadhatatlan zsidóellenes törvény. A Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: „Bármilyen faji alapokon álló jogi rendelkezést összeegyeztethetetlennek tartunk a jogállamisággal, a demokráciával és mindazzal, amin ma a magyar alkotmányos rend alapul.”

Egyfelől, igaza van. Másfelől, akkor nem kellene levonni valamilyen konzekvenciát?

zsido.com

  • Küldés emailben