Izrael forrong a katonai bíróság ítélete után

A hadsereg demoralizálása vagy a demokrácia ereje?

Az elmúlt hét legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye az volt, hogy az izraeli katonai bíróság szerdán ítéletet hirdetett Elor Ázárjá ügyében, aki Hevron belvárosában teljesített őrszolgálatot tavaly márciusban, amikor társára támadt késével egy arab merénylő. A terroristát hat lövéssel leterítették, majd hívták a mentőket a még életben lévő férfihoz. Néhány perccel később a közelben álló Ázárjá váratlanul újabb lövést adott le a földön fekvő terroristára, mellyel kioltotta életét. A katona elmondása szerint mozdulni látta a merénylőt, és attól tartott, hogy esetleg egy, a testére erősített robbanószerkezetet akar aktiválni – ilyen helyzetre volt már példa korábban. Felettese azonnal kérdőre vonta a parancs nélküli fegyverhasználat miatt, majd a katonai rendőrség letartóztatta.

Mellette és ellene is több tanú sorakozott fel, és a politikai élet szereplői is azonnal véleményt nyilvánítottak az ügyben. A jobboldal védelmébe vette, s arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a katona tévesen is mérte fel a helyzetet, mégis egy merényletet elkövető terrorista életét vette el. A baloldalon ezzel szemben azt hányták a szemére, hogy önbíráskodást követett el, és a bosszúvágy vezérelte, amikor a már magatehetetlen merénylőre tüzelt.

A katonai bíróság szerdai döntésében egyhangúan bűnösnek mondta ki Ázárját emberölés bűntettében. Büntetését a hónap közepén hirdetik ki.

A bíróság az ítélethirdetésben azt hangsúlyozta, hogy a már földön fekvő, ártalmatlanított terroristára leadott lövés szükségtelen volt, mivel már nem jelentett veszélyt a körülötte lévőkre. A bíróság nem vette figyelembe az Abud Kabir Intézet korábbi vezetője, dr. Jehuda Hiss álláspontját, mely szerint nem Ázárjá lövése ölte meg a terroristát, mert már korábban belehalt a sérüléseibe.

Maja Heller bírónő a következőképpen összegezte az ítéletet: „Még akkor is, ha elfogadjuk [a vádlott] verzióját, mely szerint fennállt annak a veszélye, hogy a terrorista bombát visel [a derekán], az sem igazolja a lövést. Semmi nem igazolja a lövést, amíg csak gyanú merül fel, és nem azonosítható egy fegyver.”

Az ítélet megosztotta és felkavarta az izraeli társadalmat. Sokan tüntettek is a bíróság döntése miatt.

Ázárjá a bíróság előtt

Kontra

Az ítélet ellenzői közé tartozik a Jeruzsálemben élő Israel Aumann professzor is, aki 2005-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat a játékelmélet területén született eredményeiért. Az ügy kapcsán az Arutz7 hírportálnak fejtette ki gondolatait.

“Úgy festik le az esetet, mintha valaki csak úgy lelőtt volna egy embert, egy egyébként nyugodt környezetben. Valójában azonban nem ez a helyzet, hiszen háborúban állunk. Egy valós, folyamatosan zajló háborúban. A függetlenségi háború, a szuezi hadjárat, a hatnapos háború, a jom kipuri háború, a libanoni háború – valójában nem egymástól független események voltak. Nem arról van szó, hogy békében élünk, melynek nyugalmát időről-időre megzavarja egy-egy háború. Már a múlt század húszas évei óta folyamatos háborúban állunk.” – mondta a professzor, aki hozzátette: “Mit itt, Izraelben mindent megteszünk, hogy ne okozzuk civilek halálát. Ebben az esetben azonban az ellenség egyik katonájáról volt szó, és egy háborúban akkor is megöljük az ellenséges katonákat, ha azok nem jelenteknek ránk közvetlen veszélyt.”

A professzor bírálta a katonai bíróság tagjait, akik szerinte egy elefántcsonttoronyból figyelik a terepen zajló eseményeket. “Egy háborúban gyorsan kell cselekedni. Nincs idő azon elmélkedni, hogy a terrorista közvetlen veszélyt jelent-e vagy sem. Még ha arra jutunk is, hogy nem jelent veszélyt, lehetséges, hogy ez mégsem így van. Ezek a bírók hónapokon keresztül egy szobában ülve vitatkoztak azon, hogy miként kellett volna reagálnia a katonának, akinek azonnal kellett döntést hoznia.”

A tudós kritizálta a Becelem szervezetet is, melynek tevékenysége szerinte kárt okoz Izraelnek. Ez a szervezet osztott ki videokamerákat a hevroni arabok között, hogy a katonai tevékenységet filmezzék. Erről az esetről is ők hoztak nyilvánosságra egy felvételt. “Azt gondolom, hogy nem ez volt az első eset, amikor egy terroristát a merénylet után öltek meg, miután már semlegesítették. Csak most épp jelen volt a Becelem, és filmre vették a történteket. A terrorista megölését én háborús cselekményként értelmezem, és ezért elfogadhatónak tartom. Sajnálatos, hogy átengedtük a radikális baloldalnak az események irányítását.”

A professzor úgy véli, hogy az ítélet tovább ösztönzi az arabokat az izraeli katonák és civilek elleni merényletek elkövetésére. “Most ott tartunk, hogy az arabok joggal gondolhatják, hogy érdemes megpróbálni megölni valakit, mert a lövés eldördülése után feltehetik a kezüket, és akkor már senki sem meri viszonozni a tüzet.”

Aumann professzor

Pro

Mások viszont helyeslik a bíróság döntését, és “a fegyver tisztaságának” elvét tekintik a hadsereg legfőbb erényének. Többen azért üdvözölték az ítéletet, mert az az izraeli demokrácia erejét bizonyítja. Izraelben a hatalmi ágak szétválasztva működnek, a jogállami működés pedig biztosítja azt, hogy a bíróság még egy ilyen érzékeny ügyben is a törvények betűjének és szellemének megfelelően dönthessen. A törvények pedig egyértelműen fogalmaznak az élet vélelmével és a fegyverhasználat szabályaival kapcsolatban.

A közösségi oldalakon többen rámutattak arra, hogy fordított esetben, ha földön fekvő zsidó embert lőtt volna le egy palesztin elkövető, akkor őt nem elítélik, hanem kitüntetik a Palesztin Hatóság területén. Ez a különbség azonban Izrael dincsőségére válik – hangsúlyozzák.

Kegyelem?

Ami a politikai reakciókat illeti, az ítélethirdetést követően Náfátli Benet oktatásügyi miniszter kegyelmi kérvényt kíván benyújtani az államelnöknek, és Ázárjá szabadon bocsájtását kéri. A kérvény támogatásáról nyilatkozott Netánjáhu miniszterelnök és számos miniszter is. Az ellenzék vezére, Jicchák Herzog az ítélet kihirdetése után kijelentette, hogy azt tiszteletben kell tartani, ugyanakkor hozzátette: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Ázárjá bizonyos mértékben a helyzet áldozatává vált. Az ítélet azonban megerősíti a hadsereget, mivel nem hagyhatjuk figyelmen kívül az incidens körülményeit sem, melyekkel a hadseregnek naponta és óránként meg kell küzdenie.”

Váratlan fejleményként a kegyelmet támogatók csapatához csatlakozott az ellenzéki Seli Jechimovics, a Munkapárt korábbi vezetője is. Bár dicsérte a bíróságot azért, hogy az izraeli hadsereg katonáitól magas etikai standardot követel meg, ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az egész tárgyalás az izraeli társadalom mély megosztottságáról árulkodik, „és Ázárjá válla nem elég széles ahhoz, hogy elbírja e megosztottság súlyát”. Ezért a tárgyalás lezárultát és az ítélethirdetést követően elővigyázatosan meg kell vizsgálnunk annak a lehetőségét, hogy [Ázárjá] kegyelmet kapjon.”

Az arab pártok üdvözölték az ítéletet. Vezetőjük, Ájmán Ode felhasználta az alkalmat arra, hogy megtámadja a kormányt, és követelje, hogy Ázárján kívül minden más olyan izraeli katonát is büntessenek meg, akik arab merénylőket öltek meg – szavai szerint önkényesen, bírósági tárgyalás nélkül.

Kegyelmet a köztársasági elnök adhat, Reuvén Rivlin azonban még nem fejtette ki álláspontját az ügyben. Feltételezések szerint a büntetés kihirdetésére vár.

A közvélemény-kutatások szerint az izraeli lakosság 70%-a a katona szabadon engedését szeretné.

Tüntetők követelik a katona szabadon bocsájtását

Munkatársunktól

  • Küldés emailben