Már az Izrael melletti elfogultsággal nehezen vádolható The New York Times is hosszú riportban számolt be arról, hogy – a palesztin konfliktus ürügyén – amerikai egyetemek százain szerveződtek bojkott-csoportok, amelyek éket vernek a zsidó és a más kisebbségi hallgatók közé. A helyzet egyre tarthatatlanabb.
A baloldali egyetemi körök, az egyetemi muszlimok és a különböző társadalmi kisebbségi csoportok egymásra találásának egyik „eredménye” az a nyíltan Izrael-ellenes mozgalom, amely a zsidó állam bojkottját hirdeti az amerikai campusokon. Lapunk is többször beszámolt az európai és amerikai BDS-mozgalom kártékony hatásairól (akárcsak a bátor ellenszegülés példáiról), a napokban azonban az Izrael melletti elfogultsággal nehezen vádolható The New York Times közölt átfogó riportot a jelenségről, nem elhallgatva, hogy az kezd aggasztó méreteket ölteni.
Az izraeli-palesztin konfliktusról általában órákat vitáznak a diákképviseletek, és ilyenkor rutinszerűen előkerül a rasszizmus és a kolonializmus vádja, önkritikára és „privilégiumaik” elismerésére felszólítva a zsidó hallgatókat (az egyik ilyen egyetemi önkormányzati vita kissé fenyegető hangulatába itt lehet betekinteni). Egyetemek százain, köztük nagy presztízsű intézményekben létesültek már ilyen és ehhez hasonló BDS-csoportok, és tucatjain terjesztettek már be határozatokat arról, hogy az egyetem „szakadjon el” Izraeltől, illetve izraeli cégektől, mivel azok szerintük fenntartják a palesztinok elnyomását.
A tavaly nyári gázai konfliktus óta különösen szembetűnő, hogy a legkülönfélébb, amúgy össze nem tartozó kisebbségi, illetve „áldozati” csoportok szövetkeztek a zsidó állam egyoldalú kritikájára: fekete, spanyolajkú, ázsiai, feminista, indián és meleg egyetemi közösségek fognak össze, hogy „szolidaritás” címén támogatásukról biztosítsák a „palesztin ügyet.”
Ez a támogatás a Barnard College-en úgy nézett ki, hogy kifüggesztették az egyetemre „Palesztina” térképét, amelyen nem voltak feltüntetve a zsidó állam határai. A térképet aztán a zsidó diákok panaszára leszedték, ők ugyanis azt fenyegetésként értékelték. A térkép készítői azzal magyarázták az akciót, hogy azt „csak” az anticionizmus motiválta, nem pedig antiszemitizmus: „Amikor a dél-afrikai apartheid rendszert bojkottáltuk, az fehérellenes volt? Egyáltalán nem. Ez éppen olyan.”
A The New York Times által megszólaltatott zsidó diákok és vezetők megalázó tapasztalatokról számolnak be, sokan kényelmetlenül érzik magukat, amikor kiállnak Izrael mellett. A lap szerint amúgy is nehéz megvonni a határvonalat, hogy hol végződik Izrael kritikája (a ciszjordániai megszállás és Gáza miatt), és hol kezdődik a zsidókkal szembeni ellenségeskedés. Az egyik zsidó diákot sokkolta azoknak az „amnéziája”, akik szerint az amerikai zsidóknak voltaképpen nincs is okuk panaszkodni, hiszen „privilegizált” a helyzetük.
Több BDS-vitát lefolytató iskolában horogkeresztet mázoltak a zsidó kollégiumok ajtajára. Seidler-Feller rabbi (UCLA) elmondása szerint „több a méreg a retorikában, mint korábban valaha”, sok diák „Izraelt annak az establishment-nek a részének látja, amit ő ellenez. Riasztó az, hogy ez egyre jobban beágyazódik, és nincs már tere a valódi vitának.” Izrael támogatói szerint a vita legkárosabb következménye az lehet, hogy a campus hangulata delegitimálja Izraelt, megkérdőjelezhetővé teszi, hogy a zsidóknak egyáltalán joguk van-e egy nemzethez.
A legfelháborítóbb két eset egyikében egy UCLA-n tanuló zsidó diáklányt, Rachel Beyda-t kifaggatták a „lojalitásáról”, amikor be akart lépni a diákság bírói testületébe. A Stanfordon pedig a diákönkormányzati választáson induló Molly Horwitz akarta megszerezni a „színes bőrű koalíció” támogatását, ők pedig az interjún megkérdezték tőle, hogy a judaizmushoz való viszonya befolyásolja-e a BDS-szel kapcsolatos álláspontját. Horwitz úgy érezte, ahhoz, hogy elinduljon a választáson, el kell távolítania a Facebook-ról az Izrael-párti posztokat.
A konzervatív író-publicista, David Horowitz által alapított, a campusok antiszemitizmusát vizsgáló honlap egyértelműen az arab-izraeli konfliktusra vezeti vissza a campusokon kialakult helyzetet. „Az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus között ugyanakkor nem szimpla ok-okozati viszony áll fenn. A kettő sokkal inkább erősíti egymást, ördögi kört alkotva.”
zsido.com