Görögországban egyre többen találják meg a bűnbakot: a zsidókat

A görög válság kellős közepén, amikor az ország államcsődje és Európa jövője a tét, kevesen figyelnek fel arra, hogy a válság sújtotta országban rohamosan terjed a bűnbakképzés. Ami akkor lehet igazán fenyegető, ha a válság elhúzódásával elszabadul a jobb- és baloldali szélsőség.

A minap a lapunkban idézett szaloniki rabbi alapvetően optimista képet festett az aktuális görög helyzetről: „A zsidóságnak sok gondot okozó, szélsőséges Arany Hajnal Párt léte ellenére a gyakorlatban szinte nincsenek antiszemita megnyilvánulások. Egész Görögországban lehet izraeli turistákkal találkozni, mégsem hallunk antiszemita támadásokról” – nyilatkozta Joel Kaplan.

Érdemes felfigyelni arra a lapunkban szintén közölt ADL-felmérésre, amely árnyalja a képet: Görögországban eszerint a tavalyihoz képest ugyan két százalékkal visszaesett az antiszemiták száma, ám „a most vizsgált európai országok közül kiemelkedik Görögország, ahol a felnőtt társadalom kétharmada rendelkezik – az ADL besorolása szerint – antiszemita attitűddel.” Az eredmény alapján Görögország számít Európa antiszemitizmussal leginkább fertőzött országának, hiába köti le most a kormány figyelmét a gazdasági helyzet és a külpolitika, ahogy azt Kaplan rabbitól olvashattuk.

A Holokauszt relativizálásának tekintetében a görögök szintén az első (a magyarok pedig a második) helyre kúsztak fel: mint az ADL ábráján is látható, a görögök 28, a magyarok 25 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy „a holokauszt megtörtént, de a zsidó áldozatok számát erősen eltúlozzák.” Ezzel harmonizál egy idén márciusban közzétett brit felmérés, amely szerint nagyon sok görögnek alig van fogalma a Holokausztról (dacára annak, hogy a Soának 60 ezer görög zsidó áldozata volt), másrészt az antiszemitizmus a jobb- és a baloldalon egyaránt domináns, éspedig a görög „áldozatiság” mítosza miatt: eszerint ők csak szenvedő alanyai sorsuknak, nem ők tehetnek a válságról.

Hanem, például, a zsidók.

A zsidóság bűnbakká válása nem először fordul elő olyan társadalomban, ahol nem is elsősorban a rasszizmus, hanem az antikapitalizmus jelenti az egyik legfontosabb kulturális mintát (különösen egy olyan országban, mint a mai Görögország, ahol az állam diszfunkcionális). A baloldalon és jobboldalon átívelő piac-, kereskedelem-, multi-, bank-, és bankárellenes érzület, amely szkeptikus bármiféle, eleve átláthatatlannak tételezett pénzügyi manőverrel szemben, hagyományosan megtalálja „a zsidót”, mint mindezen „kizsákmányoló”, „világot átfonó” tulajdonságok megszemélyesítőjét.

A történelmi antiszemitizmus ismerői számára nem meglepő fejleményről számolt be már 2013-ban a The Times of Israel: a gazdasági válság kulminálódásával párhuzamosan fenyegetően megnőtt az antiszemitizmus Görögországban. Bal- és jobboldali görög politikusok már korábban is tettek fenyegető kijelentéseket (a szélsőjobboldali LAOS párt vezetője, Georgiosz Karacaferisz például már 9/11-et is „a zsidók” művének tartotta, és szirizás politikus is beszélt már „zsidó konspirációról); de a napokban lemondott baloldali radikális Janisz Varufakisz pénzügyminisztert is azért rakták ki tíz éve egy ausztrál rádióműsorból, mert antiszemita nézeteket vallott, és szimpátiáját fejezte ki a palesztin öngyilkos merénylők iránt.

Azonban a jelenlegi, az antiszemita Független Görögök Pártjával koalíciót kötött Ciprasz-kabinet több más szirizás tagja is „radikális anticionista” nézeteket vall, nem véletlen, hogy a kormányzat pár hete hivatalosan is elkezdte használni a „Palesztina” kifejezést a még nem létező palesztin államra, dacára annak, hogy Athén hivatalosan még nem ismerte el ezt az államot. Nikosz Kociasz külügyminiszter kijelentette, hogy „Palesztina olyan ország, amely itt él a szívünkben és a fejünkben”, hozzátéve, hogy szerinte „több évszázados politikai és történelmi kötelékek” vannak a két nép között.

Érdekes, hogy tavaly még Antonisz Szamarasz akkori miniszterelnök ígéretet tett az ADL elnökének arra, hogy felveszi a harcot az antiszemitizmussal szemben – a Sziriza vezette baloldali-jobboldali radikális kormány részéről ez fel sem merül. A legnagyobb kihívást természetesen a nyíltan neonáci, holokauszt-tagadó, a legutóbbi választáson 6,3 százalékot szerzett Arany Hajnal párt jelenti, amely a létező, erős előítéleteket használja ki.

A párt vezetői részben börtönben ülnek, mivel bűnszervezet létrehozásával vádolják őket, ám a neonáci párt a mostaninál jóval erősebb helyzetbe kerülhet a válság elhúzódásával, politikai vagy éhség-lázadások kitörésével, az állami, közigazgatási szervek további fokozatos gyengülésével. Az Arany Hajnal már 2012-ben is a gazdasági válság hatására erősödött meg – és hol van még a görög válság vége?

Munkatársunktól

Kép: Görög neonácik tüntetése (fotó: eurojewcong.org)

  • Küldés emailben