Fel tudunk nézni Izraelre

Követendő példának tartja Izraelt Magyarország új amerikai nagykövete, aki szerint nekünk is elsősorban az innovációval kell megújulnunk. Még nem tudni, mikor lesz Trump-Orbán találkozó, azonban Magyarország kapcsolata továbbra is prioritás a tengeren túli zsidó közösségekkel – exkluzív interjú Dr. Szabó László, új washingtoni nagykövettel. 

 

– Amerika és Magyarország politikai viszonyának rendezését nevezte elsődleges feladatának beiktatásakor.  Hogy alakul eddig a reláció formálása?

– Technikai szinten a profi együtt­mű­kö­dés továbbra is jól halad sok területen. Ilyen például a terrorelhárítási szervezetekkel való kooperáció vagy a bevándorlási hivatallal folytatott közös munka. Mindkét szervezetben nagyon hasonlatosak az irányvonalak a Trump-i adminisztráció és a magyar kormány között. Ezzel együtt sokszor egymásnak ellentmondó üzeneteket kapunk. Van úgy, hogy a Fehér Ház álláspontja ugyanazon kérdésben másként jut el hozzánk a Külügyminisztérium felől. Vagyis még nem érezzük azt, hogy teljesen egységesen felállt volna az új amerikai vezetés a hivatali szinteken. A külügy egy hatalmas szervezet sok olyan bürokratával a soraiban, akik még Obama elnök ideje alatt kerültek oda. Bízunk abban, hogy a Fehér Ház iránymutatásai minél hamarabb megmutatkoznak a külügy szintjén is. A védelmi és katonai együttműködésünk példás, ezt elismeri az amerikai fél is. Sokat dicsérnek is érte bennünket, és igencsak jól alakulnak a Magyarországon megvalósuló amerikai befektetések is. Mi próbálunk tehát a tényekhez ragaszkodni, és az ideológiától minél messzebb kerülni. Minél tényszerűbbek vagyunk, annál jobban meg tudjuk mutatni, hogy hazánk milyen elkötelezett szövetséges partnere Amerikának, és hogy geopolitikailag milyen komoly tényezők is vagyunk. Wess Mitchell-lel, a külügy új államtitkárával találkoztam a napokban, és ő Bismarckot idézve a következőt említette nekem: „Már a Vaskancellár is megmondta, Magyarország milyen komoly geopolitikai tényezőt képvisel Európa Kelet-Nyugat dinamikájában.”

– Orbán Viktort sokan Trumppal egy nemzetközi politikai trendbe sorolják. Mit gondol, vannak párhuzamok abban, ami össztársadalmi, politikai szinten ma Amerikában és Magyarországon történik?

– Mi abban bízunk, hogy geopolitikánk jelentőségét, a megerősödött V4-ek üzenetét minél hatékonyabban tudjuk közvetíteni a világ és Amerika felé. Ezzel rá tudjuk ébreszteni az amerikai döntéshozókat arra, hogy érdemes Magyarországra jobban odafigyelni politikai szinten is. Különösen így van ez azért, mert nagyon sok pontban hasonló a magyar vezetés és az amerikai irányvonal. Például viszonyunk az illegális migrációhoz, a családok előtérbe helyezése, a határozott kiállásunk a közel-keleti üldözött keresztények ügyében vagy adóreformjaink tekintetében mind olyan tematika, amely hasonló elvek mentén formálódik a két országban. Talán kevesen tudják, de Trump gazdasági tervei olyan adóreformok, amelyeket Magyarország már sikeresen megvalósított az elmúlt években.

– Orbán Viktor nemzetközi vezetők közül elsőként állt ki Trump mellett a tavalyi kampány során. Vajon lesz-e ennek a gesztusnak valamilyen látványos viszonzása? Mikor lehet az első találkozó a két politikus között?

– Orbán Viktor azért állt Donald Trump mellé, mert jól látható, hogy amit a demokraták gondolnak a bevándorlás kérdéséről, az a mi érdekeinkkel teljes mértékben ellentétes, és az is jól látható, hogy amit Donald Trump gondol a bevándorlásról, az egybevág a mi koncepciónkkal. Nem fétisként tekintünk egy magyar-amerikai csúcstalálkozóra. Ha lesz olyan ügy, ami miatt elengedhetetlenül fontos a két vezető találkozója, akkor majd fognak találkozni.

– Még egy szó erejéig az amerikai elnökről. A legújabb New York-i terrorcselekmény után mit gondol Trump bevándorlást érintő elnöki rendeleteiről? Ön szerint az USA-ban is van összefüggés a bevándorlás és a terror között, vagy inkább a szabad fegyvertartásban látja a gondot?

– Donald Trump egyértelműen az amerikai emberek biztonságát tette az első helyre, a magyar kormány pedig, pontosan ugyanígy, a magyar emberek biztonságát tartja a legfontosabbnak. Elutasítjuk az illegális bevándorlást és a kötelező betelepítési kvótát, csak a magyar emberek dönthetik el, hogy kivel akarnak együtt élni, ezt a jogot senki sem veheti el tőlük. Európában soha nem volt olyan súlyos a terrorfenyegetettség, mint napjainkban, és ez világos összefüggésben áll az illegális bevándorlással. A napokban történt kegyetlen New York-i támadás azt bizonyítja, hogy a terrorfenyegetettség globális jelenség. Egy felelős politikai vezetőnek mindent meg kell tennie az országban élő emberek biztonságáért.

– Ön, mint egykori orvos, most az USA-ban működő egyik legnagyobb magyar orvosszervezet vendégeként érkezett Floridába. Azt mondják, itt él a keleti part után a legtöbb magyar. Van-e komoly különbség akkor, amikor székely, burgenlandi, felvidéki, roma vagy éppen zsidó magyarokkal találkozik az óhaza elsőszámú képviselője Amerikában?

– Semmi az égvilágon. Mi a magyarokat kívánjuk támogatni a világ minden részén. A 2011 óta beindult könnyített állampolgársági honosítási folyamat ma ott tart, hogy már közel egymillió új magyar útlevelet állítottunk ki határainkon kívüli közösségeink tagjai számára. Természetesen nem diszkriminálunk. Aki magyarnak vallja magát és származását be is tudja bizonyítani, azt mi szeretettel üdvözöljük. Az, aki a magyar nemzet és a magyar nyelv fennmaradásáért hajlandó küzdeni és apró gesztusokat is képes mindezért tenni, mi hálásan köszöntjük magunk között. Jó azt látni, hogy sok szervezetben önkéntes alapon emberek sokasága ápolja a magyar kultúrát és segíti a hagyományok továbbadását azzal, hogy újabb generációk nőnek fel a magyar tánc, ének és a nyelv bűvöletében. Nekünk ez stratégiai feladatunk is. Így tudjuk tovább erősíteni a kapcsolatot közösségeink között.

– A Külügyminisztériumot 2014-től külgazdasági feladatkörrel bő­vítették. Ez az Ön irányításával for­málódott így. Mégis, mi csábított a politika felé egy világot járt, eredményes üzletembert?

– Bármennyire patetikusan hangzik ez, de a válasz nagyon egyszerű: a hazaszeretet. Húsz évet dolgoztam a kereskedelmi szektorban, szerte a világban. Ebből tíz évet éltem külföldön. Mindig is volt némi honvágyam, szerettem mindig a hazaérkezéseket. Nincs hiányunk semmiben, jól éltünk, és én mindig nyitott voltam újabb kihívásokra. Amikor megtalált ez a feladat, úgy éreztem, nemcsak szakmailag tudok majd továbbfejlődni, de alkalmam nyílik arra is, hogy visszaadjak valamit a hazámnak. A szervezetfejlesztési munkaköreimben szerzett tapasztalataimat nagyon jól tudtam hasznosítani a minisztériumban eltöltött eddigi pár évemben. Emberek, projektek menedzselésében, remélem, sikerült motiválóan, hatékonyan teljesítenem. Úgy érzem, hogy külgazdasági kapcsolataink nagyon sokat erősödtek az elmúlt években. Itt Amerikában igyekszünk továbbfejleszteni ezeket a kapcsolatainkat. New York, Los Angeles és Chicago mellett szeretnénk jövőre Miamiban és Houstonban is új konzuli irodákat nyitni. Kiváló lehetőségeket látunk abban, hogy továbbgyarapítsuk a magyar exportot is. Ma Amerika Németország mögött a második legnagyobb kereskedelmi partnerünk: 1700 amerikai vállalat dolgozik Magyarországon, közel 100 ezer embert alkalmaznak, és több mint 18 milliárd dollárnyi amerikai befektetés van az országunkban. Erre szeretnénk alapozni egy új és sikeres kapcsolatrendszert.

 

– Éveken át élt és dolgozott Indiana államban. Jelent valami előnyt a lobbifolyamatok kidolgozásánál az, hogy Mike Pence amerikai alelnök korábban Indiana állam kormányzója volt?

– Remélem. Idén júniusban Indiana történetében először írtak alá egy olyan kétoldalú gazdasági egyezményt, amely Indiana állam és egy európai ország között jött létre. Ez az ország Magyarország. Ezt a kereskedelemfejlesztési megállapodást szeretnénk minél hamarabb tartalommal megtölteni. Hazánk és Indiana állam területe, természeti és gazdasági környezete nagyon hasonlatosak. Az autógyártás, az egészségipar és a mezőgazdaság kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Rengeteg szinergiát vélek felfedezni, biztosra veszem, hogy magyar cégek hamarosan aktív szerepvállalással fognak hozzájárulni a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Amerikának mi kicsik vagyunk stratégia partnerként. Ezért fontos, hogy ilyen egymással összehasonlítható dimenzióban pró­báljunk meg egymással foglalkoz­ni.

– Korábban Szijjártó Péter volt a felettese. Ő is, én is nagy Honvéd drukkerek vagyunk. Sokszor megjelent ő is a kispesti mérkőzéseken. Nem emlékszem, hogy a DVSC – amelynek a hivatalos elnevezésében egy időben szerepelt annak a gyógyszeripari cégnek a neve, ahol Ön volt a vezérigazgató –, nos, hogy a DVSC elleni meccseinken láttam volna Önt a Bozsik stadionban. Vajon nagy sportrajongó, mint annyi vezető politikusunk?

– A debreceni stadionban sokkal inkább előfordultam korábban. Ami­kor tudok, a válogatott meccsei­re is igyekszem elmenni. Szeretem a sportot, és amikor TEVA vezérigazgatója voltam, igyekeztünk fo­lyamatosan támogatást biztosítani különféle sportágaknak is. Így jut­hatott szponzoráció Gödöllőre a női röplabdásoknak, Győrbe a női kosárlabdásoknak és a Vasas pólósainak is. Ugyanígy fontosnak tartottuk a kultúra támogatását is, éveken át voltunk mecénásai a Vígszínháznak és a Pesti Színháznak.

– Miniszterhelyettesi kinevezése előtt ennek az izraeli vállalatnak volt a magyarországi vezetője. Kü­lönösen az idei nyári Netanja­hu-látogatás tükrében, mit gondol, mi az, amit a gazdaság, innováció területén Magyarország eltanulhat az izraeliektől?

– Izrael újra felfedezte önmagát. Ez­zel az innovációval váltak igazán naggyá. Mindez hatalmas versenyelőnyt jelent számukra. A „start-up na­tion” elnevezés nagyon találó. Örömmel konstatáltam, hogy az izraeli nagykövetség évek óta rendez Budapesten konferenciákat innováció és start-up témákban. Magyar és izraeli cégek régóta dolgoznak remek eredményekkel közösen. Úgy érzem, fel tudunk nézni Izraelre ilyen szempontból. Vízgazdálkodásban, agrártechnológiában, egészségfejlesz­tés­ben na­gyon komoly fejlettség van Iz­rael­ben. Ezt mi nyilván tanulmányozzuk, ugyanakkor magyar cégeket is szeretnénk Izraellel megismertetni. Erre alapozzuk a kölcsönösen inspiráló tudományos és kereskedelmi együttműködésünket.

 

– Amerikában lévő zsidó szervezetekkel miképp alakulnak kapcsolataik?

– Nagyon jó kapcsolataink vannak, amelyeket igyekszünk aktívan menedzselni. Nekünk nagyon fontosak itt Amerikában is a zsidó közösségek, különös tekintettel arra, hogy számtalan magyar származású zsidó ember is hozzájárult Amerika sikertörténetéhez. Közismert tény, hogy Hollywood alapjait is magyarok tették le. De például a New York-i közösségek egyik prominens vezetője, Arthur Schneier rabbi Budapesten töltötte gyerekkorának jelentős részét. Kumin Ferenc főkonzulon keresztül vele különösen fontosnak tartjuk az együttműködést. Én magam a jövő héten találkozom egy befolyásos szervezet, az American Jewish Committee nemzetközi igazgatójával, Andrew Baker rabbival. Úgy érzem, hogy az itteni zsidó szervezetek is elismerik Magyarország hosszú, történelmi önreflexiós útját, amely során eljutott az antiszemitizmussal szembeni „zéró tolerancia” alapelvéhez. Példaértékűnek tartjuk, hogy zsidó reneszánszról beszélhetünk Budapesten, hogy bárki bármikor békességben, fenyegetettség nélkül élheti meg személyes vallási identitását. A rengeteg tematikus fesztivál sikere közös siker, és jó ma Európában olyan zsidó eseményekről beszélni, ahol a biztonsághoz nem kellenek fegyveres őrök sem. Ennek a közös sikertörténetnek az egyik letéteményese alighanem az egykori pesti lakos, Herzl Tivadar lehetett. Amikor a TEVA-nak dolgoztam, nekem mindig jó érzés volt Izraelben magyarul beszélő munkatársakkal találkozni. Sokkal több minden összeköt bennünket, mint ami elválasztana. Magyarország és az Egyesült Államok Izrael-politikája nagyon hasonlít. Mi is kiálltunk az ENSZ-ben az Izrael-ellenes politikák ellen. Izraelnek nagyon fontos szerepe van univerzálisan is. Ha egy kis nemzet komolyabb természeti erőforrások nélkül ilyen sokra képes, ez példaértékű. Magyarország nagyon hasonló helyzetben van: nincs saját energiaforrásunk, nin­csenek tengereink, nincsenek komoly gázlelőhelyeink. Innováció­val kell továbblépnünk.  

– Kína, Új-Zéland, Wales, Anglia, Ausztria, Amerika. Ön egy vi­lágot látott ember, komoly feladatkörökben tevékenykedhetett más-más kultúrák között. Mi a tapasztalata, nekünk, magyaroknak miben kellene fejlődnünk, előrébb jutnunk? Ön, mint egykori sebészorvos, milyen nemzeti karaktereket operálna ki belőlünk? Vagy éppen milyen transzplantációra lenne szükségünk?

– Jó volna megszabadulnunk a kishitűségtől. A panaszkodást, mint

nemzeti sportot is fel kellene számolnunk. Eddig nagyon jók voltunk abban, hogy mit és miért nem le­het megcsinálnunk. Amerika – akár­csak Izrael – ebben sokkal jobb: mer­nek nagyot álmodni, és mernek hibázni is. Aktívak, nem várnak so­kat, cselekednek, ha úgy érzik, ér­de­mes. Mindezt azzal a tudattal, hogy egy start-up cég esetében is 10 al­kalomból nyolc próbálkozás nem lesz sikeres. Ellenben a tapasztalatból mindenki építhet. Ez a fajta optimista mentalitás természetszerűen megvan az Amerikában felnőtt magyarokban is. Mi azt szeretnénk elérni, ha ők az óhazával fenntartott kapcsolataikban mindezt a szemléletet át tudnák plántálni belénk is, otthoni magyarokba. Én azt látom, hogy az elmúlt években az emberek egyre optimistábbak Magyarországon. Így lehet még több hozzáadott értéket teremteni. Éppen ezért ma már a „Made in Hungary” kategóriából mi az „Invented in Hungary” kategóriába pályázunk. 2010-ben a kormányváltáskor Magyarországon 12%-os volt a munkanélküliség, így a kormány egyik legfontosabb fel­adata az volt, hogy munkalehető­séget biztosítson az embereknek. Ma a munkanélküliség mindössze 4%, vagyis közelítünk a teljes foglalkoztatottsághoz: aki ma Magyarországon dolgozni szeretne, az talál munkát. Jelenleg tehát a célunk az, hogy olyan vállalkozásokat csábítsunk Magyarországra, amelyek nemcsak a termelésüket, hanem a fejlesztéseiket is nálunk végzik, természetesen a már hazánkban tevékenykedő vállalkozásokat is erre ösztönözzük. A lényeg, hogy magyar hozzáadott érték jöhessen létre, legyen az radarrendszer, drónelhárítás vagy éppen űrtechnológia kidolgozása. Erre a mi nemzetünk szellemi kapacitása predesztinálhat bennünket.

 

– Mint a legnagyobb olvasóközön­ség­gel rendelkező magyar zsidó hír­ügynökség munkatársa kérdezem: Ön ki tud igazodni Donald Trump elnök zsidókkal és Izraellel kapcsolatos ambivalens megítélésén? Milyen segítséget adna zsi­dó honfitársainak? Ön már ta­lál­kozott Trump elnökkel. Sőt, mint maga, ő is az üzleti életből csöppent a politikába. Mi a benyomása? Az elnök általában üzletemberekre jellemző módon tartja fenn ezt a sajátságos imázst, hogy egyesek nácibarátnak, mások túlzott zsidópártinak gondolják.

– Szerintem Donald Trump elnök Iz­raellel kapcsolatos politikája jó­val pozitívabb, mint a korábbi kor­mányoké volt. Az ENSZ és az UNESCO példája mindezt jól mutatja. Ez egy fontos és előremutató dolog, amivel a magyar kormány is tud azonosulni. Úgy érzem, hogy az Izrael pártján álló magyar zsidók többsége ez alapján le tudja vonni a megfelelő következtetéseket.

– Ha már a zsidóknál tartunk, a Fried­man Endreként született Ro­bert Capa mondta egyszer: „Nem elég sikeresnek lenni, de ma­gyarnak is kell lenni”. Maga sze­rint ezzel a brand imázzsal Magyarországnak ma milyen esélyei vannak a világban?

– Az, hogy ez a háborúk és véres forradalmak által áztatott nemzet fenn tudott maradni egy ilyen etnikai olvasztótégelyben fészkelő Közép-Kelet-Európában, és meg tudta őrizni kultúráját, már önmagában fantasztikus dolog. Minderre illik büszkének lennünk. Nekem Jeruzsálemben járva ugyanez jutott eszembe: ez a büszke nép is képes volt annyi szenvedés és megpróbáltatás után is ilyen ragyogó formában megmaradni és fejlődni. Mindezek miatt van bennem egy erős dac, amikor azt hogy mi, magyarok idegengyűlölők vagyunk. Szerintem igenis nyitottak vagyunk, csak szeretnénk a kultúránkat, történelmünket, nyelvünket olyan módon megőrizni, amelyet saját magunk választunk. Meg kell teremtenünk közösen annak a feltételrendszerét, hogy a magyar tehetségek és sikerek Magyarországon bontakozhassanak ki. Remek dolog, hogy 13 Nobel-díjast adtunk a világnak, de sajnos a többségüket külföldön találta meg az elismerés. Igazán szívmelengető hallani arról, hogy hatalmas magyar tehetségek jutnak lehetőséghez a világ összes pontján, azonban én annak sokkal jobban örülnék, ha ezek a sikerek Magyarországon valósulhatnának meg.

 

Wallenstein Róbert írása

A cikk az Egység magazin 100. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.