6. 📖 – III. kötet Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Maimonidész – Az újhold megszentelésének szabályai

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Zmánim: A idők könyve

Hilchot Kidus Háchodes – Az újhold megszentelésének szabályai

 

 1. fejezet

A zsidó naptár alapjai

A holdhónapok, és a napév

 

  1. §. Az év hónapjai holdhónapok, miként írva van[1]: „Ez az újhold égőáldozata újholdanként az év hónapjai szerint”, illetve[2] „E hónap nektek a hónapok kezdete.” Ez utóbbi verssel kapcsolatban Bölcseink azt mondották: A Szent, áldott legyen, Mózesnek prófétai látomásában mutatott egy képet, és azt mondta: „Mikor ilyen a hold, akkor szenteld meg!”

Az éveket azonban napévekben számoljuk, mint az Írás[3] utal rá: „Őrizd meg a kalászérés hónapját [és tartsd meg a Peszáchot…]„.

  1. §. Mennyivel hosszabb a napév, mint a holdév? Körülbelül tizenegy nappal. Ezért, amikor e többletnapok összege eléri a harmincat (vagy annál kicsit többet vagy kevesebbet), egy további hónapot iktatunk be, miáltal az ilyen év tizenhárom hónapot számlál. Ezt nevezik szökőévnek.

Nem lehet ugyanis, hogy egy évnek tizenkét hónapja és néhány napja legyen, mint az Írás[4] utal rá: „…az év hónapjai szerint.” Ezt a verset Bölcseink így kommentálták: „Az évnek hónapjait számoljuk, de nem napjait.”

  1. §. A Hold minden hónapban két napig – illetve valamivel kevesebb vagy hosszabb ideig – rejtve van és nem látható: a hónap végén körülbelül egy nappal a Nappal való egy vonalba állása előtt, és egy nappal a Nappal való egy vonalba állása után, és csak ez után tűnik fel este nyugaton.

Az első este, amikor a Hold előtűnik rejtettségéből, és nyugaton láthatóvá válik, az a hónap kezdete. Onnantól huszonkilenc napot számlálunk. Ha a Hold a harmincadik nap előestéjén látható, akkor a harmincadik nap lesz a következő hónap Ros Chodese – újholdja. Ha a Hold ekkor még nem látható, akkor a harmincegyedik nap lesz a Ros Chodes, és a harmincadik nap még az előző hónaphoz tartozik. A harmincegyedik este nem szükséges a Hold megpillantására hagyatkozni: ugyanis akár látszik, akár nem az új hónap aznap este megkezdődik, mivel harminc napnál hosszabb holdhónap nincs.

  1. §. Amikor egy hónapban huszonkilenc nap van, mert a Hold látható a harmincadik napon, azt a hónapot chászér-nek – hiányosnak nevezik. Ha a Hold nem látható, és az előző hónap harmincnapos, akkor azt a hónapot möubár-nak, vagy málé-nak – teljesnek nevezik.

 

Mikor a Hold a harmincadik nap előestéjén látható, akkor ezt mondjuk: „a Hold idejében látszik”. Amikor pedig a Hold csak a harmincegyedik nap előestéjén látható, de a harmincadikon nem, akkor azt úgy nevezzük: „a Hold a teljesség estjén látszik”.

 

A bíróság feladata

  1. §. A hetenkénti szombattal ellentétben a Ros Chodesnek a Hold megpillantására alapozott megállapítását nem végezheti el bárki. A szombat esetében mindenki számol hat napot, és a hetediken pihen.

Az új hónap megszentelése ezzel szemben, a bíróság hatáskörébe tartozik. [Az új hónap addig nem kezdődik el], amíg a bíróság meg nem szenteli, és ez az a nap, amelyen megerősítik, hogy a Ros Chodes valóban Ros Chodes. Erre utal a vers[5] is, miszerint „E hónap nektek [a hónapok kezdete]„, azaz az új hónappal kapcsolatos tanúságtétel rád bízatik.

  1. §. A Legfőbb Bíróság a csillagok helyét és pályáját ismerő csillagászokéhoz hasonló módszerrel végzi a számításokat. Gondos vizsgálódással megállapítják, hogy elméletileg látni lehet-e majd a megfelelő időben, azaz a harmincadik napon a Holdat, vagy sem.

Ha úgy ítélik meg, hogy ez lehetséges, akkor a harmincadik napon összeülnek, és egész nap várják a tanúkat. Ha jelentkeznek tanúk, akkor a bíróság a törvénynek megfelelően megvizsgálja a tanúvallomásukat, meggyőződik az állítások valós voltáról, és megszenteli az új hónapot. Ha nem látják a Holdat, és nem jelentkeznek tanúk, akkor kitöltik a harmincadik napot, s ezáltal teljessé teszik a hónapot.

Ha a bírák a számításaik alapján megállapítják, hogy a Hold nem lesz látható, akkor nem ülnek össze a harmincadik napon, és nem várnak tanúkra. Ha pedig mégis jelentkeznek tanúk, a bírák tudják, hogy azok hamis tanúk, vagy felhők álltak össze szemük előtt Holdnak tetsző formára, de az igazából nem a Hold volt.

  1. §. A Tóra egyik tevőleges parancsa előírja a bíróságnak, hogy számítsa ki és határozza meg, hogy látható lesz-e a Hold vagy sem; hallgassa ki a tanúkat, mielőtt megszenteli a hónapot; küldjön szét hírvivőket tudatva általuk a néppel, melyik nap a Ros Chodes, hogy az emberek tudják, melyik napokon ünnepeljék az ünnepeket, mint arra az Írás[6] utal: „Amelyeket hirdessetek, mint szent gyülekezéseket”, illetve[7] „Őrizd meg ezt a törvényt a maga időszakában évről évre.”
  2. §. A hónapok és a szökőévek kiszámítása és kihirdetése csak Izrael földjén szokás, ahogy írva van[8]: „Mert Cionból ered a tanítás, és az Örökkévaló igé­je Jeruzsálemből.”

Ha egy nagy bölcs, akit Izraelben avattak, úgy költözik a diaszpórába, hogy nem hagy magával egy szintű rabbit Izraelben, akkor a diaszpórában végezhet számításokat, megállapíthatja a havi naptárt, és kihirdetheti a szökőévet. Ha azonban tudomására jut, hogy hozzá hasonló tudású bölcs bukkant fel Izraelben – természetesen, ha nála még bölcsebb –, akkor nem szabad neki a diaszpórában megállapítania a havi naptárt és kihirdetnie a szökőévet. Ha vét e szabály ellen, és mégis meghirdeti a naptárt, cselekedetei nem érvényesek.

 

 2. fejezet

Az újhold megszentelése

…7. §. Mi az az eljárás, amelynek alkalmazásával a Hold megpillantásával kapcsolatos tanúvallomás elfogadható? Mindenkinek, aki látta a Holdat és alkalmas tanúskodásra, jelentkeznie kell a bíróságnál. A bírák beviszik mindnyájukat egy bizonyos helyre, és nagy lakomát rendeznek nekik, hogy rendszeresen jelentkezzenek tanúk. Először az elsőkét érkező két tanút hallgatják ki a korábban említett kérdések szerint. Előbb a magasabb tekintélyűt hívják be egy külön helyiségbe, és neki teszik föl ezeket a kérdéseket. Ha a tanúvallomása pontos és megfelel a bíróság által kiszámított időpontnak, akkor behívják a társát is. Ha ő is hasonlóképpen tanúskodik, akkor a tanúvallomásuk hiteles.

Ezután a többi tanúpárnak már csak általános kérdéseket tesznek föl. Az ő tanúskodásukra igazából nincs szükség, csak azért kérdezik ki őket, nehogy kedvüket vesztve távozzanak, hanem szívesen jöjjenek máskor is.

  1. §. Utána – mármint az után, hogy a tanúk vallomása hitelesnek bizonyult – a bíróság feje bejelenti: „Szentesíttetett”, amire mindenki azt mondja: „Szen­te­sít­tetett. Szentesíttetett.”

Az új hónap szentesítéséhez legalább három bíró kell. Hasonlóképpen a Hold pozíciójával kapcsolatos számításokat is három bírónak kell elvégeznie.

Az újhold csak akkor szentesíttetik, ha megfelelő időben látják. Továbbá: a hold csak nappal szentesíthető. Ha este szentesítették, az nem érvényes. Továbbá: még ha a bíróság és az egész zsidó nép látta is a Holdat, de a bíróság a harmincegyedik nap előestéjéig nem jelentette ki, hogy „Szentesíttetett”, vagy ha a tanúvallomások egybevetése után, a harmincegyedik nap előestéje előtt a bíróság nem tudta kijelenteni, hogy „Szentesíttetett”, akkor ez után már nem szentesíthető, és a hónap teljes: tehát annak ellenére, hogy látták a Holdat a harmincadik napon, a harmincegyedik nap lesz a Ros Chodes. Az új hónap megszentelésére ugyanis nem a Hold megpillantása a mérvadó, hanem a bíróság kijelentése: „Meg­szen­tel­te­tett.”

  1. §. Ha a bíróság a huszonkilencedik napon, mielőtt még a harmincadik nap első csillaga megjelenik az égen, a saját szemével látja az új Holdat, akkor kijelentheti: „Megszenteltetett, megszenteltetett”, mivel még nappal van.

Ha a bírák a harmincadik nap előestéjén, az után látják meg a Holdat, hogy már két csillag megjelent, akkor a következő eljáráshoz kell folyamodniuk. Reggel két másik bíró csatlakozik a három bíró valamelyikéhez, és bíróságot alakít. A másik két eredeti bíró ekkor tanúvallomást tesz ez előtt a háromtagú bíróság előtt, amely ezután megszenteli az új hónapot…

 

 3. fejezet

A tanúskodás

A szombat megszegése

  1. §. Mikor tanúk látják az újholdat, és egy éjjel-nappali útnál kevesebb van közöttük és azon hely között, ahol a bíróság ülésezni szokott, akkor el kell menniük a bíróságra tanúskodni. Ha nagyobb a távolság köztük, nem kell megtenniük az utat, mert a harmincadik nap utáni tanúskodás amúgy sem érvényes, mivel akkor már teljes a hónap.
  2. §. A tanúknak, akik látják az újholdat, még szombaton is el kell menniük a bíróságra tanúskodni, mivel írva van[9]: „Ezek az Örökkévaló ünnepnapjai, amelyeket hirdessetek meg idejükben.” És valahányszor a Tóra az „idejükben” kifejezést használja, a szombati tilalmak feloldhatók.

A szombati tilalmak tehát csak a Niszán hónap újholdja és Tisré hónap újholdja érdekében hághatók át, hogy a megfelelő időben lehessen megtartani e hónapok ünnepeit. A Szentély idején a Ros Chodeskor bemutatandó muszáf áldozat miatt minden egyes újhold érdekében megszegték a szombati tilalmakat, mivel ez az áldozat mindig hatálytalanítja azokat.

  1. §. Ha a bíróság nem ismeri a tanúkat, akkor, ahogy az újholdat megpillantóknak meg kell szegniük a szombatot a tanúskodás érdekében, ugyanúgy az ő szavahihetőségüket igazoló tanúknak is meg kell szegniük azt, és el kell kísérniük őket.

Még ha csak egyetlen tanú van is, aki tanúskodni tud a tanúkról, akkor is meg kell szegnie a szombatot, és el kell kísérnie őket, mert fennáll annak a lehetősége, hogy találkoznak valakivel, aki vele együtt tanúskodni tud majd.

 

Betegség esetén

  1. §. Ha a tanú, aki péntek este megpillantotta a Holdat, beteg, akkor szamárra kell ültetni, [és fel kell szállítani a Legfőbb Bíróságra], még akkor is, ha ágyhoz van kötve.

Ha útközben támadástól lehet tartani, a tanúk viselhetnek fegyvert. Ha hosszú az út a bíróságig, vihetnek magukkal élelmet.

Még ha a Hold nagy is és mindenki számára látható, akkor se mondják „ahogy én láttam, ugyanúgy látták mások is, tehát nem kell megszegnem a szombat törvényeit”, hanem minden olyan embernek, aki látta az újholdat, és alkalmas tanúnak, és egy éjszaka és egy nap megtehető útnyira vagy annál közelebb van, kötelessége megszegni a szombat törvényeit, és el kell mennie tanúskodni…

 

A tábortüzek és a hírnökök

§. Eredetileg, amikor a bíróság megszentelte az újholdat, tábortüzeket gyújtottak a hegycsúcsokon, hogy így értesítsék a távolabb lakókat. Mikor azonban a szamaritánusok aljasul kezdtek viselkedni, és a népet megzavarandó nem a megfelelő időpontokban gyújtottak tábortüzeket, a Bölcsek azt vezették be, hogy futárok útján értesítették a népet.

Ezek a futárok azonban már nem szeghetik meg útjukban sem az ünnepeket, sem a Jom Kipurt, azt pedig mondanunk sem kell, hogy nem szeghetik meg a szombatot sem. Mivel csupán az újhold megszenteléséért, de nem a kihirdetéséért lehet a szombatot megszegni.

  1. §. Hat olyan hónap van, amelyek előtt futárokat küldenek ki, hogy értesítsék a népet. Niszán előtt a Peszách miatt. Áv előtt a böjt miatt (Tisá Böáv). Elul előtt a Ros Hásáná, az újév miatt – azaz hogy készenlétben várhassák Elul harmincadik napját. Ha tudomásukra jut, hogy a Főbíróság megszentelte a harmincadik napot, akkor csak aznap ünnepelnek. Ha nem jut tudomásukra, akkor a harmincadik és a harmincegyedik nap is ünnep (Ros Hásáná), míg a Tisré hírnökei meg nem érkeznek.

Tisré előtt az ünnepek miatt. Kiszlév előtt a Chánuká miatt. Ádár előtt a Purim miatt. Amíg a Bét Hámikdás állt, Ijár hónapra is küldtek ki hírnököket, a „Kis Peszách” miatt.

  1. §. A Niszán és a Tisré hónapot jelentő hírvivők csak az után indultak útnak, hogy fölkelt a Nap, és hallották, hogy a bíróság kihirdette: „Megszen­tel­te­tett” [még akkor is, ha előző este világosan látszott is a Hold]. Ha azonban a bíróság a huszonkilencedik nap végén megszentelte a Holdat, ami, mint magyaráztuk lehetséges, és a futárok hallották, hogy a bíróság megszenteltnek nyilvánította, már aznap este útnak indulhattak.

Ezzel szemben a többi hónapokat bejelentő futárok a Hold megpillantása után még aznap este elindulhattak. Noha a bíróság nem szentesítette az új hónapot, mivel látták az újholdat, ezért útra kelhettek, mert biztosak lehettek benne, hogy a bíróság másnap szentesíti az új hónapot.

 

Hol egy, s hol két napos az ünnep?

  1. §. Bárhol ahova a hírvivők megérkeztek az ünnepek megtartása előtt, az ünnepeket a Tóra előírásának megfelelően csak egy napig ülték. Távoli helyeken, ahová a futárok nem értek el időben, a kétség miatt kétnapos ünnepeket tartottak, mivel nem tudták, melyik napon hirdette ki a Főbíróság az új hónapot.
  2. §. Vannak helyek, ahová a Niszánra kiküldött futárok megérkeznek Peszách ünnepére, de a Tisrére kiküldöttek nem érkeznek meg Szukkot ünnepére. A törvény szerint az lenne eredetileg a helyes, ha ezeken a helyeken, mivel a futárok elértek hozzájuk és közölték velük, mikor van Ros Chodes, hogy egy napig ünnepeljék a Peszáchot, és – mivel a futárok nem értek oda – két napig a Szukkotot. Mindazonáltal, hogy ne legyen különbség az ünnepek között, a Bölcsek érvénybe léptettek egy szabályt, mely szerint mindazokon a helyeken, ahova nem érkeznek meg idejében Tisré hírnökei, minden ünnep két napig tartson. Ebbe még Sávout ünnepe is beletartozik. (Habár ez az ünnep nem a Ros Cho­des­től, hanem a Peszáchtól számított ómer-számlálástól függ.)
  3. §. Hány nappal tudnak többet utazni Niszán hírnökei, mint Tisré hírnökei? Kettővel, mivel Tisré hírnökei nem utaznak Tisré első napján, mivel az ünnep (Ros Hásáná), és a tizediken sem, mert az Jom Kipur.

 

Hány futár szükséges?

  1. §. Nem szükséges hogy a futárok ketten legyenek, hanem akár egyetlen ember állításának is hinni lehet. Sőt, ez nem csak a futárokra vonatkozik, hanem még ha egy utazó kereskedő jár is arra, és azt mondja: „Hallottam a bíróságtól, hogy az új hónap ezen és ezen a napon szentesíttetett”, akkor el lehet hinni neki, és ennek megfelelően lehet megrendezni az ünnepeket.

Ennek az az oka, hogy a dolog végül is kiderül, következésképp egyetlen elfogadható tanú szava is elegendő…

 

 5. fejezet

Az újhold meghatározása és a ma használt naptár

A Szánhedrin, és az utána következõ korszak

  1. §. Minden, amit eddig a Ros Chodesnek a Hold megpillantásával összefüggő megszenteléséről, illetve a tavasz beállta, vagyis a naptár szükség szerinti módosítása érdekében beiktatandó szökőév megállapításáról leírtunk, csakis az Izraelben székelő Szánhedrin hatásköre, vagy egy olyan, izraeli fennhatósággal rendelkező bírákból álló bíróságé, amelynek a Szánhedrin erre engedélyt adott.

Ennek az elvnek a gyökere a Mózesnek és Áronnak adott parancs[10]: „Ez a hó­nap… első legyen nektek az év hónapjai között.” A tanítóról tanítványra, a Mó­zes­től, tanítónktól nemzedékek során át ránk szállt Szóbeli Hagyomány pedig így értelmezni ezt: Ez a tanúságtétel rád és azokra [a bölcsekre] bízatott, akik utánad támadnak, és a te hivatalodban működnek.

Mikor azonban nincs Szánhedrin Izrael földjén, olyankor a hónapok napjait és a szökőéveket kizárólag a most használatos rögzített naptárból állapítjuk meg.

  1. §. Ez pedig Mózestől fönt marad törvény: Amikor áll a Szánhedrin akkor a Hold megpillantására hagyatkozva; amikor pedig nem áll a Szánhedrin, akkor az általunk most is használt számítások alapján állapítják meg Ros Chodes napját, és ilyenkor nem szükséges a Holdat ténylegesen látni. E számítás használatakor lehet, hogy a Ros Chodesként megállapított nap egybeesik a Hold megpillantásának napjával, de lehetnek olyan esetek is, amikor a Ros Chodes napja megelőzi vagy követi a megpillantás napját. Habár az, hogy Ros Chodes napja a Hold megpillantása utáni nap legyen, ez igen különleges eset, és csak az Izraeltől nyugatra eső területeken lehetséges.
  2. §. Mikor kezdte az egész zsidóság használni ezt a naptárt? A talmudi korszak végén, amikor Izrael földje romokban hevert, és nem maradt ott hivatalos bíróság. Azonban a Misna bölcseinek korában és a Gömárá bölcseinek korában, egészen Ábájé és Rává idejéig, az Izraelben jóváhagyottra hagyatkoztak.

 

Hol egy- és hol kétnapos az ünnep?

  1. §. Mikor a Szánhedrin működött, és a naptárt a Hold megpillantására alapozták, akkor Izraelben és hasonlóképpen az összes olyan helyen, ahová eljutottak a Tisré hírnökei, csak egynapos ünnepeket tartottak.

A távoli helyek lakói, akikhez nem jutottak el a Tisré hírnökei, a kétség mi­att kétnapos ünnepeket tartottak, mivel nem tudták, hogy Izrael lakói melyik napot nyilvánították az új hónap kezdetének.

  1. §. Korunkban, amikor már nem létezik Szánhedrin, és Izrael bírósága a rögzített naptár szerint állapítja meg a hónapokat, eredetileg a törvény szerint úgy lenne helyes, hogy világszerte csak egynapos ünnepeket tartsanak, még a diaszpóra távoli régióiban élők is az Izraelben élőkhöz hasonlóan, mivel mindnyájan ugyanarra a rögzített naptárra hagyatkoznak, és annak megfelelően tartják meg az ünnepeket. A Bölcsek mindazonáltal úgy rendelkeztek, hogy a diaszpórában élők tartsák meg őseik szokásait.
  2. §. Azon települések lakosainak tehát, ahová Tisré hírnökei nem jutottak el abban a korban, amikor még a hírvivők küldése szokásban volt, ma ugyanúgy kétnapos ünnepeket kell tartaniuk, mint akkor, amikor még Izrael lakosai a Hold megpillantása alapján állapították meg a naptárt.

Izrael lakói pedig manapság is szokásukat megőrizve egy napig ünnepelnek, mivel sosem ünnepeltek két napig. Ilyenformán tehát az a szokás, miszerint a di­aszpórában jelenleg megünnepeljük az ünnepek második napját, rabbinikus rendelet.

  1. §. Még akkor is, amikor a naptár érvényesítése a Hold megpillantása alapján történt, a dolog kétségessége miatt Izrael lakóinak többsége is két napig ünnepelte a Ros Hásánát. Ugyanis nem tudták, melyik napot nyilvánította a bíróság a hónap első napjává, mert az ünnepen nem indultak hírnökök.
  2. §. Mi több, még Jeruzsálemben, a bíróság székhelyén is sokszor előfordult, hogy két napig ünnepelték a Ros Hásánát. Ha ugyanis a harmincadik napon nem jelentkeztek tanúk, akkor azt a napot, amelyre az érkezésüket várták, ünnepként tartották, és a rá következő napot szintén.

Mivel tehát voltak esetek, amikor még akkor is két napig ünnepelték a Ros Hásánát, amikor a Hold megpillantása alapján szentelték meg a hónapot, bölcseink elrendelték, hogy ma, mikor az ünnepek napját a rögzített naptár határozza meg, még Izrael lakói is mindig két napon ünnepeljék.

  1. §. Az, hogy az ünnepek egy- vagy kétnaposak, nem kizárólag a földrajzi távolságtól függ. Miről van szó?

Ha egy település például ötnapi vagy rövidebb útra volt Jeruzsálemtől, és ilyenformán biztosra lehet venni, hogy a hírvivők odaértek, nem követeljük meg, hogy az ott lakók csak egy napig ünnepeljenek, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy a Legfőbb Bíróság hírnökei eljutottak oda vagy sem. Lehet, hogy nem is jártak futárok arra a helyre, mert akkoriban nem laktak ott zsidók. Ha viszont később, miután szokássá vált az ünnepeket a rögzített naptár szerint megtartani, zsidók telepedtek oda, akkor ott két napig kell ünnepelni.

De az is előfordulhatott, hogy nem értek oda a hírvivők, mert ostromzár volt az úton, mint a Misna idejében Jeruzsálem és Galilea között, vagy esetleg a szamaritánusok nem engedték átutazni a területükön a hírnököket.

  1. §. Ha a dolog kizárólag a földrajzi távolságtól függne, akkor Egyiptom összes lakója csak egynapos ünnepeket tartana, mert lehetséges, hogy a Tisré hírnökei elérték őket. Ugyanis Askelonon át legfeljebb nyolc nap alatt megjárható a Jeruzsálem és Egyiptom közötti távolság. Szíria legnagyobb részét illetően hasonló lenne a helyzet. Ezekből tehát levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a dolog nem csak a földrajzi távolságtól függ.
  2. §. Az ezzel a dologgal kapcsolatos elvek tehát a következőképpen összegezhetők: Ha Jeruzsálem és egy adott település tíznapi útnál távolabb fekszik egymástól, az utóbbi helyen lakóknak mindenképp két napig kell ünnepelni az ünnepeket, ahogy az régen is szokásuk volt, mivel biztos, hogy a Tisrére kiküldött hírnökök a Jeruzsálemtől csak tíznapi, vagy annál is kevesebb, járóföldnyi helyekre jutottak el.

Ezzel ellentétben a következő szabály érvényes azokra a helyekre, amelyek tíz vagy kevesebb napi útnál közelebb vannak Jeruzsálemhez, és így lehetséges, hogy a hírvivők elérték őket: megvizsgáljuk, hogy az ország másodszori meghódítása idején, azaz abban az időben, amikor a naptár megállapítása még a Hold megpillantásához igazodott, laktak-e zsidók az adott helyen – ilyen például Usá, Sefárám, Luz, Jávne, Nov, Tiberiás, stb. Az ilyen települések lakóinak csak egy napig kell ünnepelniük.

Ha a település pedig Szíria területéhez tartozik – ilyen például Tir, Damaszkusz, Áskelon stb., vagy más Izraelen kívüli terület, mint például Egyiptom, Ámon vagy Moáv –, akkor az ottaniaknak őseik szokásához kell tartaniuk magukat. Ha azok egy napig ünnepeltek, akkor nekik is egy napig kell. Ha két nap volt szokásban, akkor két napig kell ünnepelniük.

  1. §. Ha egy település tíz vagy kevesebb napi útra fekszik Jeruzsálemtől, és Szíriához vagy a diaszpórához tartozik, és lakóinak nincs az előző nemzedéktől átvett szokásuk, akkor, ahogy általában szokás a világban, két napig kell ünnepelniük. Ugyanez a szabály érvényes az Izrael sivatagában újonnan épített városokra is, vagy ha a városnak csak korunkban vannak zsidó lakói[11].

Manapság egy ünnep második napjának megtartása mindig rabbinikus rendelkezés függvénye. Ez még az újév második napjának megünneplésére is érvényes, amelyet korunkban minden zsidó megtart.

  1. §. Azok a számítások, amelyekhez manapság igazodunk – ki-ki a maga közösségében – annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk, melyik nap a Ros Chodes és melyik nap az újév, nem a naptárt határozzák meg, és nem is hagyatkozunk ezekre a számításokra: Izrael lakóinak számításaihoz, és az ő naptárjukhoz igazodunk. Mivel nem határozhatók meg az évek és a hónapok Izrael területén kívül, s mi is csupán az izraeli számításokra hagyatkozunk.

Ezeket a számításokat pusztán az információ kedvéért végezzük el, mivel tudjuk, hogy Izrael lakói ugyanarra a naptárra hagyatkoznak. Számításaink célja tehát annak a napnak a meghatározása, amely napot Izrael lakói határoznak meg. Ugyanis az Erec Izrael lakói által meghatározott naptár határozza meg a Ros Chodes, vagy valamilyen ünnep napját, és nem a mi naptárszámításaink.

[1] 4Mózes 28:14.

[2] 2Mózes 12:2.

[3] 5Mózes 16:1.

[4] 4Mózes 28:14.

[5] 2Mózes 12:2.

[6] 3Mózes 23:2.

[7] 2Mózes 13:10.

[8] Jesájá 2:3.

[9] 3Mózes 23:5.

[10] 2Mózes 12:2.

[11] Maimonidész szerint e halacha alapján az Erec Izraelben élő zsidók legtöbbjének kétnapos ünnepeket kell tartaniuk. Az Erec Cvi című könyvben, amely azokat a szokásokat tartalmazza, amelyek az európai bevándorlás hullámai előtt uralkodtak Izraelben, azt írja, hogy az olyan városokban, mint például Rámlá, amelyeknek nincs a talmudi korra visszatekintő szokásuk, az ünnepeket két napig kell megülni.

Az ilyen városok csak Izrael ismételt, újkori benépesítése után kezdték egyetlen napra lerövidíteni az ünnepeket. Ennek a gyakorlatnak a forrása a Ritvá (Ros Hásáná 16b.) kommentárja, aki azt állítja, hogy korunkban Izrael és a diaszpóra földrajzi meghatározása dönti el, hogy egy vagy két napig kell-e ünnepelni.

Hangsúlyozni kell, hogy még a Ritvá szerint is kétségbe vonható, hogy a Negev sivatag Beér Sevá alatti területeinek lakói csak egy napig ünnepeljenek-e, mivel azok a részek szintén kívül estek a talmudi kori Izrael határain.

  • Küldés emailben

Fejezetek