Fárbréngen és heti tanulás a Rebbe emlékére

Ahogy halad az idő, egyre több emlékezetes napot kell megünnepelnünk a koronavírus-járvány körüli szigorítások és tiltások közepette – most például a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi halálozási évfordulóját (jórcájtját). Míg Izraelben sajnos már a járvány második hulláma fenyeget és az Egyesült Államokban sem állhatott még helyre a közösségi imák hagyományos rendje, addig, hála az Örökkévalónak, Budapesten már biztonságban kezdhetünk visszatérni a rendes kerékvágásba. Idén a Zsilipben újrainduló heti tóratanulással, a budavári zsinagógában családias összejövetellel, a Vasvári Pál utcai zsinagógában pedig szabadtéri fárbréngennel emlékeztek meg a Rebbe jórcájtjáról.

A Rebbe (1902–1994) 26 esztendővel ezelőtt adta vissza lelkét a Teremtőnek, támuz hónap 3-án. Ez abban az évben június 12-re esett, idén pedig június 25-re. Ma gimel támuz, ahogy a héber dátum alapján hívják, az egész lubavicsi világban kiemelkedően fontos emléknap, aminek mára a jórcájtra (halálozási évforduló) vonatkozó szokásokon túl sajátos rendje is kialakult. „A különböző szokások egy része az általános, minden jórcájt alkalmával elvégzett tevékenységeken alapszik, más részük pedig magától a Rebbétől ered, aki elődje és egyben apósa, a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn halálozási évfordulója kapcsán számos hagyományt honosított meg” – olvasható a zsido.com megemlékező cikkében, amelyből részletesen is megismerhetjük a Rebbe jórcájtjának szokásait.

Ezek között szerepel, hogy ima után a Rebbe valamelyik kabbalisztikus tanítását (máámárját) mondja el a közösség egyik tagja, lehetőleg fejből. Az ilyenkor szokásos adományt igye­keznek valamely, a Rebbe által alapított vagy támogatott szervezetnek juttatni.

Ugyancsak elterjedt, hogy a 24 órán át égő jórcájtgyertya méhviaszból készült legyen, mivel héber elnevezésének kezdőbetűi kiadják az „Ébredjetek és ujjongjatok, ti porban lakozók” (Jesájá 26:19.) mondatot. Szintén a szavakban levő betűk miatt ősi szokás Misnát tanulmányozni az elhunyt emlékére, ugyanis ennek betűi megegyeznek a nesámá, lélek szó betűivel.

Természetesen fontos ellátogatni az elhunyt cádik sírjához és ott imádkozni, vagy, ha erre nincs lehetőség, eljuttatni levelünket az óhelhoz – ezt ma már faxon vagy e-mailben is megtehetjük. Üzenetünket kinyomtatva helyezik majd el a Rebbe nyughelyénél.

Mindezek mellett talán a legfontosabb ezen a napon is úgy élni, ami megfelel a Rebbe által adott útmutatásnak, és eljuttatni a zsidóság üzenetét másokhoz, átadni saját tudásunkat, felhívni a figyelmet a micvák fontosságára és biztosítani a gyermekek zsidó oktatását.

 

  • Küldés emailben