Amerikai erődemonstráció a Hóman-konferencián

Abszurd, nevetséges, történelemhamisító – ezekkel a jelzőkkel illették a résztvevők a szoborállítási tervet azon a konferencián, amelyen váratlanul az amerikai nagykövet is megjelent. A Political Capital keddi rendezvényre eljött több amerikai diplomata, számos nemzetközi és hazai civilszervezet képviselője, valamint meglepően kevés újságíró. Mi azonban ott jártunk.

Három, az Egyesült Államokból kifejezetten erre az eseményre Magyarországra érkező diplomata mellett a budapesti amerikai nagykövet is megjelent a keddi tudományos tanácskozáson. Hivatalosan tegnap még nem lehetett tudni, hogy Colleen Bell is jelen lesz az eseményen. Arra a kérdésünkre, hogy mennyire számít demonstratívnak a megjelenése, a nagykövet azt mondta a zsido.com-nak, hogy „ez egy tudományos rendezvény, ahol sokat lehet tanulni, ráadásul a kollégáimmal is találkozhatok”.

pc

Világos üzenet

Valóban, a szervezők azzal a céllal rendezték meg a konferenciát, hogy meg lehessen vitatni a Horthy-éra alatt öt kormányt is kiszolgáló miniszter politikai szerepvállalását, azon belül a magyar zsidóság jogfosztásáért és deportálásáért viselt felelősségét. Mielőtt az előadások elkezdődtek volna, az amerikai külügyminisztérium emberi jogi ügyekért felelős államtitkár-helyettese kapott szót. Robert Berschinski (két kollégája, Nicholas Dean holokauszt-ügyi különmegbízott és Ira Forman antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízott társaságában) a magyar kormánynak is üzent: „A szavak és az emlékművek igen is számítanak. Ne felejtsük el, hogy a szavakat általában a tettek követik” – fogalmazott Berschinski.

A politikus kiemelte: szerte a világban vannak olyanok, akik politikai dimenziókban megkülönböztetnek másokat. (Önkritikusan utalt az amerikai politikai életre is, az iszlám és mexikóiak ellen intézett kirohanásairól ismert Donald Trumpra, bár a nevet nem említette.)  Szerinte mindezzel olyan embertelen megosztás és kirekesztés indulhat el, mint amilyen Hóman Bálint közreműködésével történt Magyarországon a zsidóság ellen hozott törvényekkel. A pár éve még az amerikai légierő egyik kapitányaként Németországban szolgálatot teljesítő Berschinski, alighanem habitusából adódóan halkan, mégis hangsúlyosan és jelentőségteljesen fogalmazott: bár országa nem akar beleavatkozni a magyar ügyekbe, helyesnek tartanák, ha a magyar kormány fellépne a szobor felállítását tervezők szándéka ellen. Az államtitkár-helyettes beszéde végén arra emlékeztetett, hogy az IHRA (nemzetközi holokauszt oktatási és emlékeztetési szervezet) elnökséggel összeegyeztethetetlen lenne a kormány hallgatása.

Seminar_BH_12152015_NA_11

Fagyos konfliktus

„A megszégyenítés és az üldöztetés emblematikus figurája volt Hóman, aki kifejezetten szorgalmazta a zsidók deportálását. Így józan ésszel elfogadhatatlan bármilyen emlékmű készítése számára” – fogalmazott Kovács M. Mária a CEU történészprofesszora szenvedélyes előadásában. Részletesen elemezte Székesfehérvár egykori országgyűlési képviselőjének szerepét a Szálasi és a korábbi, náci-szimpatizáns kormányokban. Mint hangsúlyozta, mára a Hóman-körüli diskurzus egy „fagyos konfliktussá” deformálódott, amely sok tudatlanságon alapul, és talán még több belpolitikai ellenérdeken. Egyfajta történelemhamisítási kísérletnek lehetünk a tanúi – jelentette ki a kutató, aki fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy információi szerint azok, akik Hóman márciusi akadémiai rehabilitációját indítványozták már felkészültek arra, hogy Bárdossy Lászlót – a népbíróság által halálraítélt és kivégzett náci-szimpatizáns miniszterelnököt – is rehabilitálják.

Frank Tibor az ELTE professzora tágabb összefüggésben érzékeltette, hogy az összetett és vészterhes XX. századi magyar történelemben Hóman megítélése miért is lehet egyesek számára vita tárgya. Kitért arra, hogy a Monarchia idején „nagyjából toleráns” légkör jellemezte a hazai zsidóság emancipációs fejlődését, azonban 1918 után a vesztes és megalázott Magyarországon szinte természetszerűen került elő a zsidókérdés. Később Hitler ígéretei valós reménnyel szolgálhattak a tradicionálisan német-barát magyar politikai vezérkarnak. Frank szerint ironikus, hogy Hóman Szekfű Gyulával írt közös tudományos munkája „talán a mai napig az egyik legjobb könyv a magyarok történelméről”, azt azonban „abszurdnak” nevezte, hogy ma szobrot kapjon az egykori vallási és közoktatási miniszter. Még akkor is, ha „Hóman nem a legrosszabb képviselője a magyar náciknak” – fogalmazott az ELTE tanára, aki záró megjegyzésében azt hangsúlyozta, hogy legnagyobb problémának azt érzi, hogy a mai fiatalok többségének fogalma sincs a múltról, így az ismeretek hiányában a Hóman szerepéről folytatott vitához sem igen tudnak hozzászólni. Hozzátette: személy szerint örülne, ha Amerika oktatási, kutatói, kulturális programokkal és vendégprofesszorokkal járulna hozzá a magyar oktatás erősítéséhez.

Seminar_BH_12152015_NA_28

 

Rossz példa

A konferencia kérdés-felelet szekciójában civilek és újságírók is hozzászólhattak. A zsido.com afelől érdeklődött, hogy vajon várható-e valamilyen változás Amerika és Magyarország kapcsolatában akkor, ha a szobrot felavatják Székesfehérváron, illetve azt elfogadhatónak tartanák-e, hogy olyan emlékművet adjanak át, amely elismeri Hóman tudományos érdemeit, ugyanakkor világosan kitér a holokauszttal kapcsolatos felelősségére is.

„Semmilyen körülmények között nem lenne jó, ha emlékművet kapna Hóman Bálint. Mi még mindig bízunk abban, hogy a magyar kormány közbe fog avatkozni” – válaszolta az amerikai államtitkár-helyettes. Robert Berschinski mellett Ira Forman is arról beszélt, hogy „nevetséges” de egyben kártékony is lenne az egész világ számára az, ha egy ilyen politikus előtt emlékművel tisztelegnének. „Milyen példát mutatna ez más országok előtt? A magyar kormány vajon egy ilyen esettel szeretné, hogy azonosítsák? Szerintem nem.” – tette hozzá. „Intellektuálisan sok minden dolgot el tudok képzelni, ám politikailag és morálisan nem tudom elképzelni, hogy bármilyen szobor épülhessen egy ilyen embernek” – felelte Kovács M. Mária.

A konferencia második felében közel tucatnyi nemzetközi és hazai civil szervezet képviselője ragadhatta magához a mikrofont. Egységesen elítélték Hóman politikai rehabilitációját, és arra szólították fel a kormányt, hogy lépjen közbe. Itt volt a Simon Wiesenthal Központ New York-i munkatársa, a Washingtoni Holokauszt Múzeum képviselője, valamint több nagy amerikai és európai zsidó szervezet is delegált képviselőt a budapesti rendezvényre. Többen Orbán Viktortól és Szijjártó Pétertől várnának magyarázatot, de legalábbis furcsállják, hogy e két politikus eddig hallgatagnak bizonyult a kérdésben. 

Seminar_BH_12152015_NA_06

Jogi eszközök

A hazai zsidó szervezetek közül a Mazsihisz és az EMIH képviseltette magát. Heisler András, a Mazsihisz elnöke arról beszélt, hogy „egész Magyarország, nem pedig csak a zsidóság ügye” ez a vita, hiszen Hómannak szerepe volt abban is, hogy Székesfehérvárt porig rombolták a világháborúban. Bodnár Dániel, aki a Tett és Védelem Alapítvány vezetőjeként is felszólalt, arról tájékoztatta a közönséget, hogy szervezetük minden jogi lépést kihasználva próbál szembemenni a Hóman legitimációját hirdetőkkel szemben. Ahogy arról lapunk is beszámolt, a TEV az ügyészséghez és a kormányhivatalhoz fordult annak érdekében, hogy a gyakorlatban se lehessen háborús bűnösökről Magyarországon alapítványt elnevezni.

Ilan Mor, izraeli nagykövete nem csak a saját éles hangú bírálatait fogalmazta meg, de ismertette azt a levelet is, amit a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet vezetői írtak. A világ egyik legfontosabb holokauszttal foglalkozó intézménye is csatlakozik ahhoz a nemzetközi ellenálláshoz, ami az egykori háborús bűnösök magyarországi rehabilitációja ellen tiltakozik.  Ilan Mor szerint az egész ügy egy “végtelen és veszélyes történet”, nem tegnap kezdődött, és valószínűleg nem holnap fog véget érni. Magyar felelős politikusok világosabb és egyértelműbb fellépésére szólított fel.

A konferencia szervezői meghívták Takács Szabolcsot is, a kormány Európai ügyekért felelős államtitkárát, aki az IHRA magyarországi elnökségének koordinációjáért is felel. Ő, brüsszeli elfoglaltságára hivatkozva, nem tudott jelen lenni. Kollégája, Soltész Kálmán Levente referens azonban eljött. Igaz, nem kívánt élni annak lehetőségével, hogy a nyilvánosság előtt vállalt kommentárjaival tartalmasabbá tegye a Political Capital egyébként remekül sikerült rendezvényét.

Wallenstein Róbert

  • Küldés emailben