A vírus elszigetel, de egyben össze is hoz – Karanténban Izraelben

Olvasóink jól ismerik kollégáink, a Deutsch nházaspár, Chana és Naftali írásait.  Most a szokottól eltérően nem történelmi,  művészeti, vallási, gasztronómiai vagy politikai témát dolgoznak fel, hanem bemutatják,  milyen az élet a koronavírus árnyékában  Izraelben és azon belül a Júdeai sivatagban  található jisuvban, ahol élnek.

 

Új rendszer épül

Izraelben, ahogyan a világ számos más országában is, egyre szigorodó intézkedéseket vezettek be a koronavírus-járvány megfékezésének érdekében. Most, amikor e sorokat írom, már harmadik hete nincs oktatás, a munkahelyek jelentős részén kényszerűen fizetés nélküli szabadságra vagy home office-ba vonultak az emberek. Bezártak a zsinagógák, már utcai minjeneket sem szabad tartani, zárva tartanak az éttermek, fodrászatok, az utcán járni kényszerülő emberek is sietősen húznak el egymás mellett, megtartva persze a kétméteres távolságot, melyet az Egészségügyi Minisztérium előírt. Bezárták a férfi mikvéket, a női mikvék pedig nagyon szigorú szabályok szerint üzemelnek. Peszách előtt a szokásos közösségi kóserolás helyett mindenki magának oldja meg edényei Peszáchra való felkészítését. Ezt online útmutatások, írásos és videóanyagok segítik. A technika más területeken is segít, például újabb és újabb, a helyzetre szabott telefonos applikációk jelennek meg, van, amelyik arról értesít, ha igazolt beteggel találkozhattunk, és van, amelyik megmutatja, mennyi az a száz méter, amennyire a rendeleteknek megfelelően eltávolodhatunk az otthonunktól.

 

Vallási élet

Mindeközben a mindennapokat nehezíti, hogy a gazdaság egészen más helyzetre készült erre az időszakra. Peszáchkor évente több százezer izraeli utazik külföldre, ők azonban most nem hagyják el az országot, és enni is szeretnének. Ezért sok mindenből hiány kezd kialakulni, így egy család egyszerre csak egy tucat tojást, 3 kiló cukrot és 3 liter olajat vehet. Gőzerővel folynak a kutatások, oltóanyag, gyógyszer, védőmaszk, tesztek, fertőtlenítési módszerek – nap mint nap újabb és újabb ígéretes izraeli felfedezésről és találmányról értesülünk. A valóság azonban mégis az, hogy a boltokba csak lázmérés után és korlátozott létszámban lehet bejutni, a Peszáchot pedig mindenki a saját legszűkebb családjában ünnepli. Ez a legtöbb izraeli számára meglehetősen szokatlan helyzetet teremt, mert mindenki, vallásosak és világiak egyaránt, minden évben a nagycsaláddal tölti a széderestét. Számos családfő, legyen akár 40-50 éves, most döbben rá, hogy még soha életében nem vezetett szédert, hiszen eddig mindig a szülőkhöz utaztak az ünnepre.

A vallásos társadalomban, és mivel mi egy vallásos településen élünk, leginkább erre látunk rá, a legkomolyabb problémát a minjenek felfüggesztése jelentette. Voltak olyanok, akik már akkor is, amikor még megengedett volt közösségben imádkozni, a zsinagógának nyitva lenni, a teljes zár mellett kardoskodtak. Ők azzal érveltek, hogy a statisztikák szerint a minjenek a fertőzés terjedésének jelentős gócpontjait jelentik, és hogy nem szabad az embernek úgy micvát tennie (jelen esetben imádkoznia), hogy közben bűnt követ el (potenciálisan életveszélyes helyzetet teremt). A másik csoport viszont a közösségi ima fontossága mellett kardoskodott, és ennek spirituális hasznát nagyobbnak ítélte a fizikai veszélynél. Az emberek azonban kreatív megoldásokat keresnek – és találnak is. Ilyen például a szomszédainkból összeálló minjen. Kertjeink hátulról határosak, ha mindenki kiáll a kertbe, teraszra, éppen összejön a szükséges tíz férfi. Már csak egy erős hangú előimádkozó kell, és létrejöhet a különleges délutáni ima a szabadban, a kellemes tavaszi levegőn. A vírus elszigetel, de egyben össze is hoz. Korábban mindannyian más-más zsinagógákba jártunk, most azonban új közösség jött létre.

Hasonló élményben volt részünk, amikor a szomszédainknál született kisfiú brit milájára, körülmetélési szertartására kaptunk meghívást. A megszokott hétköznapokon biztosan másként szervezték volna meg az ünnepséget, több vendéget hívtak volna, süteményeket kínáltak volna, most azonban a különleges helyzet különösebb erőfeszítés nélkül is felejthetetlen élményekké varázsolhat egy-egy pillanatot. Kertjeinkben, teraszainkon állva távol voltunk, mégis közel, és részei lehettünk egy család legjelentőségteljesebb pillanatainak.

 

Az oktatás fenntartása

Természetesen Izraelben is próbálkoznak a távoktatással, ki napi feladatokat küld egy telefonos applikáción keresztül, ki egész hétre való feladatlapot. A fiatalabb rabbik zoom-órákat tartanak, a konzervatívabbak inkább emailben küldik el a tananyagot, de persze mindenki tudja, hogy a legtöbb esetben ez mindössze kapcsolattartásra elég, valódi tanulásra, haladásra csak különleges iskolákban van lehetőség, ahol a tanárok amúgy se mennek be a terembe dolgozatírás alatt, mert úgyse puskázik senki.

A modern technikát felhasználva sokan mások is megmozdultak. Az ifjúsági szervezetek, jelen esetben az Áriel és az Ezra például naponta adnak ki egy-egy egyszerű feladatot: ma ti készítsetek vacsorát, fényképezzétek le magatokat peszáchi takarítás közben, írjatok egy levelet a nagyszüleiteknek. Megyei szinten is megmozgatják a fiatalokat és a családokat: olvasóversenyek szerveződnek, és néhány naponta játékos és nem is könnyű fejtörőket oldhatnak meg a gyerekek egy Whatsapp-csoport segítségével, hogy a település számára, vagy saját maguknak egy-egy pizzát, vagy kakaót nyerjenek. Egyszerű ötletek, melyek segítenek túllépni a bezártságon, keretet és célt adnak a napoknak.

 

Kirándulás az interneten

Egyéb programok is segítik a szülőket. Az államelnök, Reuvén Rivlin nyomán helyi szerveződések is vannak, melyek keretében mesét olvasnak a kisebbeknek. Ma pedig kirándulni mentek sokan. Ha nem is messzire, csak a számítógép elé, de a főváros egyik leghíresebb múzeuma, a jeruzsálemi Dávid Városa nemzeti park kifejezetten gyerekeknek szóló, interaktív online vezetést tartott a feltárt, sok ezer éves romok között, korhű ruhába öltözött szereplőkkel.

A tanítási szünetekben működő programok is új erőre kaptak. A számos lehetőség közül mi már évekkel ezelőtt a Rácim leMisná című, elsősorban a virtuális térben zajló misnatanító program mellett tettük le a voksunkat. A gyerekek régóta örömmel figyelik a gyerekszínészek bevonásával forgatott rövidfilmeket, melyek a Misna egy-egy témáját dolgozzák fel. Ezt a program vezetője, a nagyszerű könyveiről ismert Joszéf Cvi Rimon rabbi magyarázata követi, majd e-mailben kell a feladott kérdésekre válaszolni. A helyes megfejtést beküldők között apró ajándékokat sorsolnak ki, évente egyszer pedig közönségtalálkozót tartanak Rimon rabbi zsinagógájában, Álon Svutban, több száz résztvevővel. A kényszerű szobafogság alatt pedig a közelgő Peszáchra készített, színvonalas videók mellett Rimon rabbi online órákat tart naponta az érdeklődőknek.

 

Rabbik a virtuális térben

Más rabbik is, például a településünkön hetente háromszor üzemelő délutáni Talmud-Tóra oktatói is a virtuális térbe költöztek, és a képernyőn át magyarázzák a gyerekeknek a hagyomány rejtelmeit. A normalitás szeletkéi, megszokott arcok, a barátokkal való újfajta együttlét – már az óvodások is ezt tanulják velünk, a felnőttekkel együtt.

A gyerekek életének normális mederben tartása mellett a helyi önkormányzat gondot fordít az idősebb lakosságra is. Önkéntes csapatot állítottak fel (hogy máshogy is lehetett volna rá jelentkezni, mint egy okostelefonos alkalmazáson keresztül). Az önkéntesek feladata többek között, hogy a rájuk bízott, többnyire egyedülálló, idősödő emberekkel folyamatosan tartsák a kapcsolatot, felmérjék, mire van szükségük, és a település segít a szükségleteik kielégítésében. A település rabbija pedig pénzalapot hozott létre, hogy a munka, és ezzel bevétel nélkül maradt családok könnyebben vészelhessék át ezt a nehéz időszakot.

 

Naftali és Chana Deutsch írása

 

A cikk az Egység 129.számában jelent meg.

  • Küldés emailben