Hihetetlen és filmbe illő történet arról, hogy egy félig zsidó, német kém, hogyan mentette ki a rebbét a megszállt Varsóból.
Amikor 1939. szeptember elsején kitört a második világháború, Joszef Jicchák Schneersohn, a hatodik lubavicsi rebbe épp egy Varsóhoz közeli kisvárosban, Otwockban tartózkodott, ahol chábád jesivát nyitott. Az Otwocktól Varsóig tartó 60 km-es utat a Luftwaffe harci repülői folyamatosan bombázták azt, holttesteket és szétroncsolt síneket hagyva maguk után.
A rebbe családjával és tanítványaival érkezett Varsóba abban a reményben, hogy fel tudnak szállni egy Rigába tartó vonatra. Mordecai Dubin, a Chábád mozgalom követője és lett parlamenti képviselő, lett állampolgárságot szerzett a rebbének és családjának. A varsói vasútállomást azonban lebombázták, így a rebbének nem volt más választása, mint Varsóban maradni, és ott bujkálni a követőivel együtt. A rebbét lakásról lakásra vitték, nehogy a nácik rábukkanjanak.
Ugyanebben az időszakban a Chábád mozgalomnak csak igen kevés követője élt Amerikában. Egyikük, Israel Jacobson rabbi, aki egy kis brooklyni zsinagógát vezetett, támogatókat gyűjtött a közösségben Schneerson rabbi megmentésére. Max Rhoade-ot bérelték fel arra, hogy a segítségével szélesebb támogatást szerezzenek az amerikai politikusok körében, és megtalálják a lehetőséget a rebbe megmentésére. Hamarosan sikerült megfelelő támogatottsághoz jutni, és Riga, az Egyesült Államok, Lengyel- és Németország között megindultak az egyezkedések. A rebbe hívei minden követ megmozgattak a megmentésére. Mindeközben Varsóban továbbra is hullottak a német bombák, és a nácik zsidó vezetők után kutattak.
Roosevelt elnök tanácsadója, Ben Cohen is az ügy mellé állt, és Robert Pell amerikai diplomatához fordult, aki 1938-ban részt vett az eviani konferencián, és ott barátságot kötött Helmut Wohlthat német diplomatával. Wohlthat korábban ígéretet tett Pellnek, hogy amennyiben az amerikai zsidóságnak igen nagy szüksége van valamire, mindent elkövet, hogy segíthessen. Wohlthat érdeke azt diktálta, hogy jó kapcsolatot tartson fenn az amerikaiakkal, és hajlandó volt érte ezt, a számára nem túl magas árat megfizetni, és megmenteni a rebbét.
Wohlthat kapcsolatba lépett a német hírszerzés, az Abwehr vezérével, Wilhelm Canarissal, aki találkozóra hívatta egyik igen magas rangú tisztjét, Ernst Blochot, és megbízta a rebbe felkutatásával. „Maga felmegy Varsóba, és megtalálja a legzsidóbb rabbit a világon, Joszef Jicchák Schneerson rabbit, és megmenti őt. Nem tévesztheti el, pontosan úgy néz ki, mint Mózes”- szólt az utasítás.
A 16 éves kora óta a hadseregben szolgáló Bloch vérbeli kém és katona volt. Nem mellesleg berlini zsidó apától származott, aki – sok korabeli zsidóhoz hasonlóan – kikeresztelkedett. Anyja árja nő volt. A német haderőnél egyes számítások szerint 60 ezer fél- és 90 ezer negyed zsidó szolgált a második világháború alatt. A mentési akcióról egyébként minden bizonnyal Göringnek is tudomása volt, aki, akárcsak Canaris, remélte, hogy a jó amerikai kapcsolatok segítségükre lesznek abban, hogy a lengyelországi háború világháborúvá eszkalálódjon. Boldogan tettek meg az Egyesült Államok kormányának egy kis szívességet.
A dolog azonban korántsem volt ennyire egyszerű. Bloch és két katonatársa náci egyenruhában járták az éhínség sújtotta a varsói gettót, és lépten-nyomon megállították a sárga csillagot viselő embereket, akik természetesen nem árulták el nekik, hogy hol rejtőzik a rebbe. Végül október vége felé Bloch egy címet kapott: Varsó, Bonifraterska 29. Amikor azonban odaértek, az épületet földig rombolva találták.
A rebbe szerencsére nem tartózkodott az épületben a pusztulás idejében, ám vészesen lefogyott és az egészsége is erősen leromlott. Különböző csatornákon keresztül végül sikerült eljuttatni az üzenetet a rebbéhez, mely szerint forduljon a Gestapóhoz, vagyis lépjen kapcsolatba Ernst Blocchal. Ez meg is történt, és a kiérkező SS tisztek éles parancsokkal utasították a rebbét és családját, hogy azonnal szálljanak fel egy teherautóra. Blochnak az SS-t is ki kellett játszania ahhoz, hogy a rebbét kimenekítse Varsóból, másként mindannyiukra halál várt volna.
Barry Gurary, a rebbe akkoriban tizenéves unokája így mesélt erről: „Különféle katonai ellenőrzőpontokon kellett áthaladnunk. Csodáltuk, ahogyan [Bloch] intézte a dolgokat.” A 19 ember, akiket szállított, teljes hászid öltözékben volt, Bloch pedig azt mondta, hogy ők rabok, neki pedig szigorúan titkos megbízatása van. „Emlékszem, egyszer egy dühös náci tiszt jött oda hozzánk, és azt mondta: hogyhogy ezek a zsidók itt ülnek a kocsiban, míg a tisztek kint vannak a folyosón? – Blochnak rengeteget kellett magyarázkodnia, de megcsinálta.”
Berlinbe érve a rebbe és családja a zsidó negyedben találkozott Litvánia németországi nagykövetével, aki litván vízummal látta el őket. Bloch a litván határig kísérte a csapatot, majd elbúcsúzott tőlük, ők pedig folytatták az útjukat Rigába, ahol amerikai vízumot kaphattak. December 17-én értek végül Rigába, majd egy nem egészen két évtizeddel korábbi törvénymódosításnak köszönhetően soron kívüli vízumot kaphattak annak alapján, hogy a rebbe aktív közösséggel rendelkező vallási vezető, akire a hívei, valamint egy bankszámla, rajta ötezer dollár várnak.
A rebbe végül 1940-ben érkezett hajóval az Egyesült Államokba. Hozzá hasonló kivételt tettek vejével, a hetedik Rebbével, Menachem Mendel Schneerson rabbival is aki 1941-ben érkezett a feleségével Marseilles-ből.
2010-ben két izraeli fordult a Jád Vásem Múzeumhoz azzal a kéréssel, hogy Wilhelm Canarist válasszák a világ igazai közé. Bloch lánya, aki emlékszik arra, hogy Canaris a térdén lovagoltatta, nem értett teljesen egyet az indítvánnyal: „Vajon el kell-e ismerni az olyan embereket, mint az apám, vagy Canaris, akik Hitler hadseregében szolgáltak, és talán, mellesleg megpróbáltak valami jót is tenni? Nem tudom.”
zsido.com
Forrás: Tablet