A hiányzó osztálytárs

Felhívással fordult több civil szervezet a középiskolákhoz. Az „Üres padok” elnevezésű program célja, hogy a fiatalok megismerjék, mi történt hetven éve a zsidó származású, hasonló korú diákokkal, akik egyszer csak eltűntek az iskolapadokból.

Egyszerre megható és megindító eseménynek adott otthont a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola padlástere szerda délelőtt. Az „Üres padok” elnevezésű programról a szakközépiskola igazgatója beszélt elsőként. Keresztúri József elsőként a meglepő helyszínválasztásról beszélt. Mint kiderült: az iskola érettségi utáni színészképzője nemrégiben mutatta be az Annak Frank naplója című darabját, amely eredetileg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga „szakrális szentélyében játszódott”, aztán a díszletek idekerültek, az iskola padlására. – A provokatív rendezés megszólítja a nézőket, bevonja őket, hogy az előadás során érezzék meg a bőrükön ők is, milyen ha valakit kirekesztenek, megbántanak, megaláznak.

Az „Üres padok” kezdeményezés a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettől (MAZSIKE) indult. Az iskolaigazgató elmondta, hogy a program ötletekként már a holokauszt emlékév kapcsán felmerült. Azon gondolkodtak, hogy jó lenne a holokauszttal kapcsolatos ismereteket a diákok számára átélhetővé tenni. – Ne csak a tankönyvek tényeivel találkozzanak, hanem ismerjék meg a valóságos emberek történeteit, köztük a saját korosztályukhoz tartozók sorsát – idézte fel Keresztúri József a program kitalálását. Az volt a céljuk, hogy hetven év múltával kiderüljön a most iskoláskorúaknak is: miért tűnt el hetven éve egyik pillanatról a másikra a gyerekek egy része az iskolapadokból. „Azt szeretnénk, hogy Magyarországon minden iskolában megemlékezzünk azokról a diákokról, akik a gyűlölet áldozataként soha nem nőhettek fel” – tette hozzá.

mazsike

A sajtótájékoztatót ekkor az iskola tízedikes táncosai – akik idén megkapták a Raoul Wallenberg Egyesület különdíját egy holokausztról szóló táncballada színreviteléért – énekléssel szakították meg. A kis táncosokból álló kórus héberül énekelt, a „Jerusalaim Sel Zahav” szólalt meg.

Ezt követően a MAZSIKE elnöke beszélt a programról. Kirschner Péter a véletlenek furcsa egybeesését említette a felcsendülő dal kapcsán, hiszen éppen ezekben a napokban fontos tanácskozást tartanak Jeruzsálemben, ahol az újraéledő antiszemitizmus elleni globális küzdelemről esik szó. Visszakanyarodva a programhoz: az ötlet egy francia minta nyomán született. – A diákok fogékonyak, nyitottak arra, hogy természetes módon lépjenek fel a gyűlölet, a kirekesztés ellen. És elég őszinték ahhoz, hogy megkérdezzék, „hová tűnt a padtársam?”. Ugyanakkor, ha nem vigyázunk a fiatalokra, akkor ez az a korosztály, amelyik fogékony lehet a kirekesztésre – fogalmazott.

A tervek szerint, a program végén, amikor egy-egy iskolában felkutatták a holokauszt diákáldozatainak nevét, egy emléktárgyat helyeznének el a helyszínen. Ezt a tárgyat a MoholyNagy Művészeti Egyetem iparművész hallgatói tervezik. Hogy milyen lesz ez a műtárgy? Azt még a tervezéssel megbízott egyetem tárgyalkotó tanszékének tanára sem tudja pontosan. Orlai Balázs, aki emlékjelnek hívja a leendő alkotást, a tervezés kihívásairól beszélt. – Egyszerre kell hidegfejű szakembernek lennünk, akik érzelmileg erős megismerésen keresztül közelítenek a történetekhez – jelentette ki Orlai, aki egyben örömét fejezte ki, hogy a MAZSIKE ezzel a feladattal kereste meg az egyetemet.

 

Tabló 70 évvel később

A kutatómunka néhány helyen már korábban elkezdődött, voltak ugyanis iskolák, amelyek maguktól is fontosnak tartották a múltjukkal való szembenézést. Ilyen iskola a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium, amelynek igazgatóhelyettese is szót kapott a tegnapi rendezvényen. Máténé Kis-Rácz Edit egy tablóra mutatott: rajta fiatal srácok és lányok fotói, nevei. A holokauszt áldozatai ők, akik ebben az iskolában tanultak.

20150513_115157

– 1987-ben, a magyarországi iskolák közül elsőként indult el az a kezdeményezés, amelyet az akkori igazgató öregdiákokkal indított útjára. Emléket akartak állítani a II. világháború és a fasizmus áldozatainak – utalt az előzményekre. A tabló aztán szép lassan összeállt, komoly kutató munkával, amelynek részleteiről egy szép kiadású emlékkönyv is beszámol. Az igazgatóhelyettes szerint önmagában a humánum nem elég, amikor egy olyan történelmi korszakról emlékezünk, amikor ember az ember ellen fordult.

– Az üres pad metaforikus jelentőséggel bír egy olyan korszakban, amikor tanárok, diákok egyaránt megosztottak – ezt már a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója állította. Nuber István leszögezte: kutatások igazolják, hogy a program célcsoportjának tekinthető úgynevezett Y nemzedék, azaz a „computer diákok” számára az elérhető információ mennyisége exponenciálisan nő, ugyanakkor ez a világ be is szűkül, és magányossá válnak. – Egy ilyen programban részt venni azt jelenti, hogy a diák bevonódik – fogalmazott. Ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert az antiszemitizmus erősödik Magyarországon és Európában is, a diákok primitív, barbár eszmékkel is találkoznak a világhálón. – Azért kell emlékezni, hogy a jelen ne váljon bizonytalanná – tette hozzá Nuber István, aki szerint pedagógiai oldalról is nagyon hasznos, ha hasonló kutatómunkákban részt vesznek a diákok. Egyszerre lehet velük megismertetni, mi történt a két világháború között a magyar zsidó lakossággal és a romákkal, miközben „töprengő, meditatív feldolgozásra lehet ösztönözni” őket. – A tanár rávezeti a diákokat a történetek megismerésére, közben arra tanítja őket, hogy szálljanak szembe a ma is felbukkanó antiszemitizmussal, a neten felbukkanó szennyirodalommal.

 

A tanárok sem maradnak magukra, ha részt vesznek a programban

Az „Üres padok” program egyik kulcsszereplője a Zachor Alapítvány. A szervezet oktatási kérdésekre fókuszál: holokausztoktatással, érzékenyítéssel foglalkozik. Nem csak tanárokhoz, diákokhoz is szólnak képzéseiken, programjaikon keresztül. – Ehhez a projekthez mi a módszertani tartalmat tesszük hozzá. Emlékezés és oktatás között különbséget kell tenni. A múlt eseményeire emlékezni kell, de csak az emlékezés által nem lehet oktatni. Ahhoz, hogy hatást érjünk el a diákok között, tudnunk kell, mi a pedagógiai célunk – fejtette ki az alapítvány vezetője, Szőnyi Andrea, aki szerint nem az ismeretszerzésben, hanem a kérdésfeltevésben, továbbgondolásban tud segíteni a szervezetük. Hangsúlyozta, nem az a cél, hogy a holokauszttal a gyerekek azonosuljanak. – A holokauszttal nem lehet azonosulni, nem lehet átélni, nem lehet elég közel menni hozzá. A cél az lehet, hogy empátiát ébresszünk a gyerekekben. Érezzék azt, hogy közük van ehhez a történethez. És ismerjék meg, milyen ideológiák vezettek az üres padokhoz. Ismerjék fel, van-e párhuzam a jelenlegi ideológiákkal. Legyenek felelősek és tudjanak tenni az ilyen ideológiák ellen – foglalta össze az „Üres padok” program pedagógiai céljait. Szőnyi Andrea felajánlotta, hogy a programban résztvevő iskolák tanárainak képzést szerveznek.

 

TUDNIVALÓK

A felhíváshoz csatlakozó iskoláknak a MAZSIKE minden segítséget megad, hogy eredményesen végezhessék el a kutatást, és támogatást adnak a diákok nevét megörökítő táblák elkészítéséhez és elhelyezéséhez. Az iskolák jelentkezését a titkarsag@nemessuli.hu címen várják. A program szakmai segítője a Zachor Alapítvány, amelynek címe: zachor2007@gmail.com.  A kezdeményezéshez eddig öt középiskola csatlakozott: a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium és a veszprémi Lovassy László Gimnázium csatlakozott.

 

Munkatársunktól

  • Küldés emailben