16. nap (2 hét és 2 nap): fegyelmezett együttérzés (gvurá sebetiferet)

Ahhoz, hogy az együttérzés hatékony és egészséges legyen, fegyelmezettnek és fókuszáltnak kell lennie. Tudnunk kell, kinek és milyen mértékben fejezzük ki az együttérzésünket, és azt is, hogy mikor kell határokat szabnunk neki, vagy teljesen visszafogni. Az fegyelmezett együttérzés azt jelenti, hogy az ember tudja: az igazi együttérzés néha az, ha nem vagyunk együttérzőek. Ennek az az oka, hogy az együttérzés nem az együttérző fél szükségleteinek kifejezése, hanem válasz az együttérzést fogadó fél igényeire. Talán inkább együttérző vagyok idegenekkel, mint hozzám közel állókkal? Ha igen, mi lehet ennek az oka? Lehetséges, hogy az együttérzésem abból adódik, hogy bűnösnek érzem magam? A másokkal kapcsolatban érzett együttérzés esetleg a saját szükségleteim útjában áll? Amikor másokat segítek, azt nem a saját magam megsegítésének számlájára teszem? Vagy éppen mindennek az ellenkezője igaz? Lehetséges, hogy a családommal és a környezetemmel kapcsolatos együttérzésem elnyomja a mások szükségleteire való odafigyelést? Elképzelhető, hogy az együttérzésem impulzív és figyelmetlen? Az adott szituációban a megfelelő mértékű együttérzést tanúsítom? Vajon ez a mérték arányos-e a másik fél szükségleteivel? Lehetséges, hogy éppenséggel megbántok valakit az együttérzésemmel? Túlzónak találják azt? Elég tiszteletteljes módon fejezem ki az együttérzésemet? Túl sokat adok? Vagy épp túl keveset? Vannak-e esetleg olyanok, akik kihasználják az együttérzésre hajlamos természetemet? Amikor szükséget szenvedő embert látok, akkor kendőzés nélkül, bűntudattól, vagy sajnálattól hajtva fejezem-e ki az együttérzésemet? Elkövetem-e az együttérzés „bűnét”, ha hozzásegítek egy nélkülözőt valami káros dologhoz (pl. pénzt adok neki, hogy azon ártalmas dolgot vásároljon)? Vajon mindent megtettem-e, hogy eldöntsem, mire van szüksége ennek az embernek, és a lehető legjobban segítsem őt? E kérdésekkel a gondolatainkban vágunk neki ennek a napnak, és tesszük még tökéletesebbé általuk magunkban az együttérzést.

ÓMERSZÁMLÁLÁS

Az áldás szövege:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָנוּ על ספירת העמר.

Báruch Átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidsánu bemic­votáv, vecivánu ál szfirát háomer.

Áldott vagy Te, örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,

aki megszentelt minket parancsolataival és elrendelte az ómer számlálását.

Az áldás után a nap számát mondjuk:

Hájom sisá ászár jom sehem snéj sávuot vesnéj jámim báomer. – Ma van az ómerszámlálás tizenhatodik napja, ami két hét és két nap.

Majd egy lezáró könyörgés következik:

הרחמן הוא יחזיר לנו עבודת בית המקדש למקומה במהרה בימינו אמן סלה.

Háráchámán hu jáchzir lánu ávodát bét hámikdás bimherá vejáménu ámen szelá.

A Kegyelmes állítsa vissza a szentélyszolgálatot minél hamarabb, még napjainkban, ámen, szelá.

 

zsido.com

  • Küldés emailben